Szövetségest nem hallgatnak le
Azért szólalt meg, mert a Nemzetbiztonsági Ügynökség, az NSA egykori alkalmazottja nyár óta egy sor olyan dokumentummal állt elő, amelyből kiderült, hogy tömegesen gyűjti az amerikaiak telefonhívásainak adatait. Az Edward Snowden-féle kiszivárogtatásokból az is kiderült: szövetséges államfők, köztük Angela Merkel német kancellár mobiltelefonját is lehallgatták az amerikaiak.
Nagy várakozás előzte meg az elnök beszédét: karácsony előtt ugyanis megkapta az általa felkért ötfős szakértői csoport ajánlásait arról, milyen reformokra lenne szükség a kormány digitális megfigyelési gyakorlatában a kiszivárogtatások (illetve az azt követő felháborodás) nyomán. Az elnök a több mint 300 oldalas dokumentumot magával vitte szabadságára, és most jelentette be, mit fogad meg a javaslatokból.
A beszéd után a magánszféra védelméért aggódók nem fognak fellélegezni. Az elnök hosszan magyarázta, hogy miért van szükség a titkosszolgálatok ilyen típusú munkájára, ami – mint mondta – már terrorakciókat akadályozott meg és emberek életét védte. Elítélte a kiszivárogtatásokat is, mert az szerinte még hosszú idő múlva is segítheti az Egyesült Államok ellenségeit.
Ám ismét közölte: tudja, hogy mind otthon, mind külföldön vissza kell nyernie az emberek bizalmát. Szerinte ugyan nem élnek vissza az összegyűjtött adatokkal a szolgálatok, előbbi cél érdekében mégis változásokra van szükség. Megkezdik például annak kidolgozását, hogy miképpen folytatható a telefonadatok gyűjtése anélkül, hogy azok a kormány birtokában lennének. Ez hosszú folyamat lesz: jelenleg nincs olyan szervezet, amely ezek tárolására képes lenne.
Az adatgyűjtés ugyanakkor nem szűnik meg, igaz, ezentúl egy titkos bíróság jóváhagyása kell majd ahhoz, hogy abba „belenézzenek”. Azt a javaslatot sem fogadta meg az elnök, hogy a rendvédelmi szervek és titkosszolgálatok többé ne kérhessenek ki adatokat titkos módon a nagy internetcégektől a felhasználóikról. Az amerikai sajtó szerint ez az FBI és a társszervezetek nagy győzelme. Az ötfős testület egyik javaslata az volt, hogy az NSA többé ne gyengítse a szoftverek, internetes alkalmazások biztonsági rendszerét.
A hatóságok így „belelátnak” azokba. A Szilíciumvölgy óriásvállalatai számára is ez a legfontosabb kérdés, hiszen az ő üzletüket rontja külföldön, ha elveszítik felhasználóik bizalmát. Ám Obama erről a javaslatról nem is tett említést beszédében. Az Obama-beszéd elé, csütörtökre időzítette a brit The Guardian következő leleplező cikkét az NSA-ról. A szintén a Snowden által kiszivárogtatott dokumentumokból kiderült: mobiltelefonról küldött szöveges üzenetek, azaz SMS-ek százmillióit figyelte az ügynökség.
A cikk szerint az NSA egyes időszakokban naponta átlagosan 200 millió üzenetet gyűjtött be a világ minden részéről, és ezekből adatbankokat készített a felhasználók kapcsolati hálózatairól, hollétéről, mozgásáról, utazási terveiről, sőt hitelkártyaadatairól és pénzügyi tranzakcióiról is. A dokumentumokból az is kiderül: az NSA adatbázisát a brit „testvérszervezet”, a GCHQ is felhasználta britek kommunikációjának „cél és indok nélküli” kutatására.
A GCHQ kiszivárogtatott dokumentumai szerint a Dishfire kódnevű NSA-program gyakorlatilag minden adatot begyűjtött, amihez a szervezet hozzáfért, és ez nem csupán megfigyelési célszemélyek kommunikációjára vonatkozik, hanem olyanokra is, akikkel szemben nem merült fel törvénysértő tevékenység gyanúja. Az NSA szóvivője közleményében valótlannak nevezte azokat a következtetéseket, amelyek szerint az ügynökség önkényesen és korlátok nélkül végzett volna adatgyűjtést. A szóvivő szerint az NSA kapacitásait kizárólag külföldi hírszerzési célszemélyek megfigyelésére összpontosította indokolt esetekben, és e tevékenységét a legszigorúbb törvényi biztosítékok mellett végezte.
