A díjátvétel után Bukovszkij méltatta Petőfit, a magyar ’56 példáját, s kifejtette: az lenne számára a boldogság, ha a Szovjetunió összeomlása után megérné az Európai Unió összeomlását is. Az európai fejleményeket – mondta – egy ostoba eszme vezérli. Ezekről is kérdeztük, amikor rövid interjút adott a Népszabadságnak. Bukovszkij emlékeztetett arra, hogy egy könyvecskét is írt korábban az Európai integráció szovjet gyökerei címmel. Számtalan dokumentum tanulmányozásával jutott arra következtetésre, hogy a dolgok hátterében az európai baloldal ún. konvergenciaelmélete áll. E szerint a Nyugat szocialistává válik, miközben a szovjet rendszer némileg megpuhul, s így egy állam jöhet létre. Mihail Gorbacsov ezt elfogadta, ezért fogalmazta meg 1989-ben a „közös Európa-ház” létrehozásának eszméjét. Az egész arról szól, állítja, hogy miként lehet megmenteni a szocializmust.

Korábban nem volt szó közös európai államról, hanem csak közös piacról, amit 1985-re elértek. Az állammá alakulás ezután kezdődött. Mindent szovjet mintára tesznek, a Szovjetunió enyhébb, „lájtosabb” változatát hozzák létre, vélekedett. Az Európai Bizottság alig különbözik a SZKP Politikai Bizottságától, állította. Az Európai Parlamentnek szerinte kevesebb hatalma van, mint a Szovjetunió legfelsőbb tanácsának volt. De nem ez az egyetlen örült gondolat – teszi hozzá Bukovszkij. Ott van még – állítja – a politikai korrektség eszméje, amely eluralta Európát és az Egyesült Államokat. Senki nem akarja tisztázni, honnan került ez elő. Ő meglelte a gyökereket, mégpedig Herbert Marcuse műveiben. (Marcuse 1898–1979 között élt német marxista, majd újbaloldali filozófus, a frankfurti iskola tagja, az 1968-as mozgalmak egyik ihletője – A szerk.) A német filozófus – Marxot bírálva – nem a munkásosztályban, hanem a különböző társadalmi kisebbségekben látta a forradalmi erőt, általuk lehet meghaladni a polgári társadalmat. Ezt ki is fejtette egy könyvében, ahol a tolerancia kritikáját fejtegette. Megkérdeztük Bukovszkijt, ezek szerint úgy véli-e, hogy az általa bírált jelenségek miatt nincs szabadság Európában? Egyre kevesebb! – válaszolta. Már a szólásszabadságot is korlátozzák, s ennek bizonyítéka szerinte, hogy Angliában törvényt hoztak a gyűlöletbeszéd ellen. Nemrég történt, hogy egy 19 éves diák részegen valami rossz Twitter-bejegyzést írt. Ezért két és fél hónapos elzárásra büntették. Pedig ez csak a Twitter-mikroblog volt! Ki olvassa néhány barátján kívül? –kérdezte felháborodva.

Felvetettük, hogy ha ennyire felháborítják a viszonyok az EU-ban, miként látja például az oroszországi állapotokat? Amióta Oroszországban a KGB (az egykori szovjet állambiztonsági és kémszervezet) gyakorolja a hatalmat, egyáltalában nem lehet szabadságról beszélni – állítja. Kik vannak a hatalomban? Második vonalbeli KGB-sek, akik soha nem értették meg, miért omlott össze a Szovjetunió. Ezért legendákat költenek, hogy Gorbacsov vagy Alekszandr Jakovlev (a 80-as évek szovjet reformjai, a peresztrojka egykori ideológusa) a CIA ügynökei voltak, s ezért lett vége a rendszernek. – De hiszen mi már a hatvanas években tudtuk, hogy össze fog omlani. Azt nem tudtuk, mikor, de biztosak voltunk benne. Andrej Amalrik már 1969-ben könyvet írt, amelynek a címében felvetette, hogy megéri-e a Szovjetunió az 1984-es évet. (Az ellenzéki író, történész könyvének címe George Orwell 1984 című ellenutópiájára utal.) Milyen jövőképet ajánl? -kérdeztük Bukovszkijt.

Európának azt javasolja, mondta, hogy térjen vissza az 1985-ös állapotokhoz. A Közös Piac mindenkinek jó volt. Az áruk, a tőke és az emberek szabad áramlása nagyszerű dolog. De mondjanak le az európai állam felépítéséről! Fel kell bontani szerinte az ez ügyben kötött szerződéseket, és vissza kell térni 1985-höz. Szülőhazája esetében borúsabb a jövőképe, mivel az oroszok annak idején nem fogadták meg, amit javasolt nekik. Bukovszkij még a kilencvenes évtized legelején azt indítványozta, hogy rendezzenek nagy pert, amelyben elítélik az egész szovjet rendszert. Nem az embereket, mert 18millió apparatcsikot nem lehet bíróság elé állítani, s ezért ott – mondja –nagyon erősen megragadta a hatalmat a KGB. Oroszországban nincs társadalom, nincs közvélemény, állítja. A változások lassúak lesznek, de ez a mostani rezsim akár gyorsan is összeomolhat. Folytatódik az ország szétesése, lehet, hogy területileg is darabokra hullik – vizionálta a Terror Házában Petőfi-díjjal kitüntetett Bukovszkij.