Líbia emléke miatt maradhatnak több százezren segítség nélkül
A szíriai polgárháború teszi égetően felháborítóvá a kérdést: miért nem lehet védelmet adni azoknak az embereknek, akik a polgárháborúk következtében, faji, etnikai, vallási vagy pusztán politikai okokból válnak áldozatokká? A Magyar Külügyi Intézetben rendezett konferencián előadások sora foglalkozott ezzel.
Tisovszky János, az ENSZ bécsi tájékoztató irodájának igazgatója azokat az egymást követő történéseket fűzte egybe, amelyek elvezettek odáig, hogy az ENSZ-tagállamok 2005-ben a jubileumi csúcson elfogadták azt az elvet, amely szerint létezik a védelemnyújtás felelőssége. Ezt angol rövidítéssel R2P (Responsibility to protect) fogalomként kezelik. Az, hogy a nemzetközi közösségnek joga van védelmet nyújtani, már az előző évtizedekben valamilyen módon érvényesült, amikor az ENSZ, illetve a NATO katonai eszközöket vetett be, hogy véget vessen népirtásoknak Ruandában, illetve a volt Jugoszlávia területén.
Ezeket a népirtásokat az ENSZ korábbi szabályzatát követve sokáig elnézték, miközben Ruandából a világszervezet megbízottjai már korábban jelzéseket küldtek arról, hogy tragédia következhet be. Ami pedig Boszniát, majd Koszovót illeti, ott szintén nemzetközi megfigyelők, a globális média szeme láttára folyt a vérontás, az etnikai tisztogatás. Tisovszky beszélt az ENSZ-ben történt változásokról, arról, hogy a tanúságok birtokában a világszervezet aktivizálódott, hogy az államok korábban hangoztatott abszolút szuverenitása is más megvilágításba került. Szerinte az államközpontú gondolkodás emberközpontúvá lett.
Az R2P alkalmazása négy esetben vetődhet fel: népirtás, háborús bűnök, etnikai tisztogatás, emberiségellenes bűnök észlelése esetén. Tisovszky, ahogy később Lakatos István nagykövet is, többször szólt arról, hogy hány esetben akadályozták meg az ENSZ Biztonsági Tanácsában a beavatkozást. Elhangzott, hogy Líbia esetében az R2P jegyében zajlott beavatkozás végül rezsimváltáshoz vezetett. Úgy látszik, hogy Kadhafi és rendszerének kivégzése az ENSZ-tagállamok jó részének intésként szolgált. Oroszország azóta is nyíltan hivatkozik erre, amikor akadályozza, hogy a világszervezet tekintélyével vessenek véget a szíriai vérontásnak. Mindkét diplomata utalt rá, hogy nem sikerült olyan mechanizmust létrehozni, amely valamely módon kikapcsolná a Biztonsági Tanácsot, illetve az ott érvényes vétót.
Arra a kérdésünkre, hogy vajon hány áldozata lehet annak, hogy a világon nem sikerült érvényesíteni a védelem felelősségét, Lakatos István több százezres nagyságrendet említett. Tisovszky János szerint talán milliónyian haltak meg, mert nem lehetett megvédeni őket. Ez az adat szerepel emlékezete szerint Francis Deng, Dél-Szudán jelenlegi washingtoni nagykövetének jelentésében. Deng korábban az ENSZ-főtitkár mellett dolgozott különleges tanácsadóként a népirtás megelőzése ügyében.
