„Nekünk is vannak buldózereink”
Az eset a fekete-tengeri Eforie Sud városában történt. Nyolcvan rohamrendőr felügyelete mellett buldózerekkel leromboltak 21 házat, földönfutóvá téve az ott lakó mintegy száz embert, köztük 45 gyereket. Dumitru hangsúlyozta: nem rögtönzött szállásokról van szó, hanem házakról, amelyeket az önkormányzat tulajdonában lévő területen építettek ugyan, de évtizedekkel korábban. A többség ott született, oda szólt a polgármesteri hivatal által kiállított személyazonossági igazolványa, víz- és villanyszámlát, sőt házadót fizetett. Az akciót elrendelő polgármester, Ovidiu Brailoiu azonban éppen arra hivatkozott, hogy túl régóta húzódik a probléma megoldása.
Mihai Neacsu, az Amare Rromentza Roma Központ vezetője szerint a kérdés nem pusztán az, hogy a polgármester jogosan járt-e el (egyébként nyilvánvalóan nem), hanem az is, hogy emberséges-e több évtized után elűzni embereket a lakóhelyükről, ráadásul a tél küszöbén. Felhívta a figyelmet, hogy Románia egész területén több száz roma közösség van hasonló helyzetben, „ha más polgármesterek ugyanígy oldják meg a problémát, fennáll a veszély, hogy még több roma veszi az útját Nyugat-Európa felé”.
A kilakoltatási akció embertelenségére hívta fel a figyelmet Adrian Vasile, a Romani Criss képviselője is. Emlékeztetett, hogy a buldózerek megjelenésekor már sárga viharriasztás volt érvényben a térségben, két nappal később pedig másodfokúra emelték a figyelmeztetést. Ennek ellenére a fedél nélkül maradt embereknek csak öt nap elteltével biztosítottak alternatívát, már ha annak lehet nevezni egy használaton kívül helyezett épületet, amelyben nincs áram és víz, és hiányzik az ajtaja. Vasile szerint a pénteki sajtótájékoztató idején még zajlott két ház ledózerolása, illetve az elmenni nem akaró romák rögtönzött szállásainak felszámolása.
A tájékoztatón kiderült: az Eforie Sud-i romák helyzete nagyjából megegyezik a bukaresti tömbházlakások tulajdonosaiéval, hiszen mindkét esetben önkormányzati területen épült magánlakásokról van szó. A romaszervezetek szerint egyértelmű, hogy ebben az esetben „jóhiszemű jogszerzésről” van szó, különösen, hogy az érintettek hosszú éveken át nemcsak közüzemi számlákat, hanem adót is fizettek. Ilyen esetben az önkormányzatnak erkölcsi kötelessége lenne rendezni a lakók helyzetét, ám jelen esetben a polgármesteri hivatal meg sem próbálta törvényesíteni a romák helyzetét.
Mint kiderült, létezik kedvező példa Romániában az ilyen típusú jogszerzés törvényesítésére. Cristi Buceanu, a Calarasi megyei Frumusani község képviselő-testületének tagja elmondta, hogy településükön a polgármesteri hivatal kétszáz roma családra ruházta át a korábban engedély nélkül felhúzott ház alatt elterülő telek tulajdonjogát. – Megértették, hogy a többségnek is érdeke rendezni a romák helyzetét. A parlamentnek gondoskodnia kellene olyan jogi eszközökről, amelyek, ha nem is köteleznék az önkormányzatokat, legalább megkönnyítenék számukra az eljárást ilyen esetekben – mondta. Példaként említette, hogy a telekkönyvezéskor a törvényszéktől függ, kell-e bélyegilletéket fizetni, illetve mekkora értékben.
Mihai Neacsu felszólította a törvényhozást és a kormányt: dolgozzanak ki olyan jogi normákat, amelyek elősegítenék a hosszú ideje egy helyben élő romák helyzetének törvényesítését.
Costel Bercus, a Soros György és a Világbank támogatásával roma oktatási programokat lebonyolító Roma Education Fund igazgatótanácsának elnöke emlékeztetett: néhány éve Piatra Neamton az akkori polgármester személyesen indította el a cigánytelep felszámolására felvonultatott egyik buldózert. Következésképpen, ha egy politikusnak csökken a népszerűsége, a cigányok mindig kéznél lesznek. – Nekünk nemcsak a romák életkörülményeinek javításáért kell fellépnünk, hanem azért is, hogy ha választások lesznek, az Eforie Sud-i polgármester ne szerezzen 85 százalékot, miként tavaly a cigánytelepek felszámolásával korteskedő nagybányai polgármester. Meg kell győznünk a közvéleményt, hogy ez nem helyes – egészítette ki a Romani Criss képviselője.
