A vita tárgya Josip Perkovic, az egykori jugoszláv titkosszolgálat (UDBA) tisztje. Németország azzal vádolja, hogy ő adott parancsot egy horvát disszidens (volt olajipari vezető) meggyilkolására: a férfit 1983-ban az akkori NSZK területén likvidálták az UDBA ügynökei. Ám Perkovic ellen hiába adtak ki európai elfogatóparancsot, a zágrábi parlament – három nappal az uniós belépés előtt – olyan törvénymódosítást fogadott el, amely szerint más EU-tagállamoknak csak a 2002. augusztus után elkövetett bűncselekmények miatt körözött személyeket adják ki. A törvénymódosítás mindenesetre dühödt reakciókat váltott ki: a német parlament, a Bundestag levelet küldött a brüsszeli bizottságnak, és büntetőintézkedéseket sürgetett Zágráb ellen, akár az EU-alapszerződés 7. cikkelyének bevetését (ez a szavazati jog megvonásával jár). Felmerült az uniós források befagyasztásának lehetősége is.

Josip Perkovic, az egykori horvát kémfőnök

Beszállt a horvátok győzködésébe Viviane Reding igazságügyi EU-biztos is, aki már a törvénymódosítás jóváhagyása előtt figyelmeztette Orsat Miljenic horvát igazságügyi minisztert: a tervezett lépés rendkívül aggályos. Miljenic a válaszában együttműködést ígért, a zágrábi parlament mégis rábólintott az európai elfogatóparancshoz illesztett „időzárra”. Reding újabb levelet írt, hangsúlyozva, hogy Horvátországnak nincs joga kibújni egy uniós jogszabály alól. A luxembourgi biztos a Danas című horvát napilapnak adott interjúban nyíltan kimondta: a horvát EU-csatlakozási szerződés záradéka lehetővé teszi, hogy „súlyos hiányosságok” esetén az Európai Bizottság „megfelelő intézkedéseket” hozzon.

Megvan persze a megfelelő érve a zágrábi kormánynak is. E szerint a törvénymódosításnak semmi köze Josip Perkovichoz, a 2002. augusztusi időpont csupán az európai elfogatóparancs jóváhagyásának dátuma. Az időkorlátozással olyan horvát állampolgárokat igyekeznek megvédeni, akiknek a kiadatását – az 1990-es évek délszláv háborújában elkövetett bűnök miatt – bármikor kérhetik, hogy egy másik EU-tagországban állítsák őket bíróság elé.

Diszkriminációnak nevezte a brüsszeli kérést Zoran Milanovic horvát miniszterelnök. Még kellemetlenebbé teszi az ügyet, hogy Perkovicot köztudottan szoros szálak fűzik a horvát politikai körökhöz. Az ország függetlenné válása után Franjo Tudjman államfőt szolgálta, a fia pedig a jelenlegi elnök, Ivo Josipovic nemzetbiztonsági tanácsadója.

Néhány héten belül újra módosítják az ominózus törvényt: ezt már Vesna Pusic külügyminiszter jelentette be, miután Zágrábban – éppen egy nappal az uniós ultimátum lejárta előtt – ülésezett a kormány. A politikusok „megpuhításában” alighanem szerepet játszott, hogy Brüsszelből már nemcsak a pénzcsapok elzárásával fenyegetőztek, hanem azt is világossá tették, hogy késedelmet szenvedhet Horvátország csatlakozása a schengeni övezethez.