Széman Richárd fotográfus képeit az érti meg igazán, aki elfogadja az alapvetést, amely szerint a személyes történelem nem nagy horderejű események melléktermékeként értelmezhető, hanem apró, hétköznapi emlékek és a lélek finom mozgásainak érzékeny szöveteként.

A következő év a választások éve lesz Magyarországon, méghozzá minden szinten. Most először ugyanazon az éven belül kerülnek majd megrendezésre az európai parlamenti, az országgyűlési és a helyi önkormányzati választások is, melyből két rendszer idén összeér, így az országgyűlési és az európai parlamenti választást egyszerre rendezheti meg az ország. Ilyen típusú optimalizálásra egyébként van példa a nemzetközi és a magyar színtéren is. Bel gium például 2014. május 25-én egyszerre fogja megrendezni az európai parlamenti és a szövetségi parlament két kamarájának a képviselőház és a szenátus tagjainak választását, valamint a regionális választásokat is, míg Magyarország korábban népszavazási kérdések összevonása kapcsán cselekedett hasonlóan.

A Story4 szeptemberben induló hírműsora csak félig lesz híradó, mert az adott nap öt-hat legfontosabb és leg érdekesebb hírére fog koncentrálni, azokat összefüggéseiben próbálja majd bemutatni, mélyebben feltárni, bemutatva a hátterét is – nyilatkozta a Népszabadságnak Bárdos András. A televíziós újságíró a saját szabályai szerint fog híradót csinálni, ezért a Fidesz előzetes támadásaira nem is kíván reagálni. Bárdos András beszélt a saját generációjának felelősségéről és sorsáról, a tévék kockázatkerüléséről, a tévés személyiségek nimbuszának összeomlásáról és az egyetemen nevelt újságíró-generáció szemléletváltásáról.

Az Eli Lilly amerikai gyógyszergyártó „mély megdöbbenéssel” fogadta a hírt, miszerint munkatársai 2011 és 2012 között ötmillió dollár összértékben vesztegettek meg kínai orvosokat, hogy versenytársaik készítményei helyett az övéiket részesítsék előnyben a receptíráskor. A leleplező írást a 21st Century Business Herald közölte egy korábbi vezető üzletkötőre hivatkozva. A lapnak Wang Wei álnéven nyilatkozó üzletember szerint a megvesztegetés ezen formáját széles körben alkalmazta Kínában az Eli Lilly. Az amerikaiak főleg Sanghajban és környékén voltak igen aktívak, s két inzulinkészítményükkel „kampányoltak” a kínai orvosok körében. A Humalog és a Humulin nemcsak cukorbetegek kezelésére, de szinte mindenre jó volt: felírták depressziós panaszokra, rákkezeléshez, csontritkulásra, de még skizofréniára is. E két gyógyszer globális forgalma eléri az évi négymilliárd dollárt.

Egyetlen százalék esélyt talán adnék annak, hogy egy a magyar politikai kultúrától idegen, amerikai mintájú kampány, egy nagy ellenzéki szondáztatás (legyen az közvélemény-kutatás vagy előválasztás) annyira megmozgatja a közéletet, oly mértékben mozgósítja a polgárokat, hogy az áttörést hoz a Fidesz demokratikus politikai ellenzéke számára. A maradék 99 százalékot viszont inkább arra teszem, hogy ezzel a „demokratikus játszadozással” mindenki inkább veszíteni fog. Legfőképpen, egy újabb Orbán-győzelem mind növekvőbb esélyével, maga az ország.

A júniusi szárszói találkozón Farkasházy Tivadar B jelű biciklit adott Bajnai Gordonnak és M jelűt Mesterházy Attilának, a kezükbe pedig egy X rendszámot. Ha csak egy sátor alatt, néhány pillanatra is, de szövetségre kényszerítette őket a választási voksokért. Valahogy nem volt őszinte a mosolya a BMX-re ültetett két szereplőnek. Akkor sem, ahogyan sem azelőtt, sem azóta egymás társaságában. A képek sohasem két leendő kormányzó harcostársat mutattak, hanem két olyan pártvezért, aki a legjobb esetben maximum hajlandó lesz majd elviselni a másikat a hatalomban.

Egy Kemény István könyv megjelenése a kortárs magyar irodalom eseményei közé tartozik. S ezt mutatja a kritikák hevessége: a bálványépítésbuzgalma és a bálványdöntögetés indulata is.

A művész elsorvad, ha a hatalom kegyeit keresi, ha attól várja karrierjét, hogy behízelgi magát a főnökségnek. Valami ilyesmi jött le nekem Alföldi Róbert rendezéséből, Klaus Mann Mephistójából varázsolt produkcióból. Persze tudjuk, nagy bátorság Szabó István 1982-es, Oscar-díjas klasszikusa mellé letenni egy színházi alkotást – de aki mer, az nyer. (Különben is: ez a film harmincegy éves, ami a mai középgeneráció számára már Doberdó távolságú múltban úszik – a regényt érdemes volt felidézni. A nyilatkozatokból (suskusból) kiderül, hogy a film forgatókönyvét nem kapták meg munkaanyagként, így ki kellett találni a transzformációt, de ez csak jót tett a produkciónak. (Az adaptáció Alföldi Róbert és Vörös Róbert munkája.)

Istenkísértő vállalkozás a Madách téri teátrum produkciója. Egyrészről kimondva vagy kimondatlanul, de szinte kötelező műsorra tűzni a Tóték szerzőjének legsikeresebb művét a róla elnevezett színházban, másrészről viszont nehéz igazán új, másféle fénytörésben megmutatni ezt a darabot, amelyet az elmúlt fél évszázadban annyiszor, annyiféleképpen láthattunk. Annyi bizonyos, hogy az Örkény István Színház produkciója humoros és elgondolkodtató pillanatokkal sem marad adós, de a publikum részéről türelem és esztétikai nyitottság szükségeltetik az előadás befogadásához.

Ha csak a végeredményt nézzük, nem történt semmi különös Spa-Francorchampsban: a favoritok egyike, Lewis Hamilton (Mercedes) volt a leggyorsabb a szombati időmérőn, a vasárnapi futamon pedig a listavezető Sebastian Vettel (Red Bull) győzött. Mindezek ellenére szó sincs arról, hogy a Belga Nagydíj csak egy lett volna a sok közül: a kvalifikáció megannyi izgalmat tartogatott, a futamon pedig ragyogó csatákat, briliáns manővereket – röviden: igazi autóversenyt – láthatott a publikum.

A holokauszt nyomán szükségessé vált az emberi lét alapkérdéseinek újrafogalmazása. Az élet alapkérdése a nemzetiszocialista koncentrációs táborban a halál, az élet kioltása. A halálnak mint természeti jelenségnek, mint elkerülhetetlen szükségszerűségnek a holokauszt megváltoztatja természetét. A zsidó ember már nem élőlény, hanem olyan halandó, aki halálra kijelölt élőlény. Foucault rámutat arra, hogy az élet feletti hatalom – szélsőséges esetben – nem más, mint az ölés kiváltsága és az öldöklés a történelem folyamán úgy megnőtt, hogy már a 19. század óta soha egyetlen rendszer sem küldte ilyen tömegesen halálba alattvalóit.

Szeretem az i betűs szavakat, mondja az egyik szereplő Martin McDonagh drámájában a POSZTon, Székely Csabáéban pedig, a Bányavidék trilógia darabjaiban majdnem mindig I betűvel kezdődik a szereplők neve. (Az Ivót még nem merte bevetni a szerző, hangzott el az egyik beszélgetésen.) A fiatal erdélyi drámaíró, akiről sokat hallani manapság, s akire a POSZT büszkén, saját felfedezettjeként tekint, vállaltan a mcdonaghi és csehovi dramaturgia nyomvonalain halad (még ha a most bemutatott Bányavakságban Csehov kevéssé van is jelen). Kiss Csaba viszont csehovian rendezi meg A vágy villamosát, azaz – ahogy ő maga dekódolja – nem ítélkezik.