Menekültbotrány: Mély víz, csak helyieknek!
Ez a nyár ügyeletes botránya Svájcban: a Jura-hegyvidéki Aargau kanton egy 6500 fős települése, Bremgarten eltiltotta a helyi befogadóállomáson élő menedékkérőket az iskolák és sportlétesítmények használatától. Mégpedig az államszövetségi kormány és az önkormányzat megállapodására hivatkozva. Ennek kapcsán Mario Gattiker migrációs miniszter azt mondta a napokban a svájci sajtónak: e szabályokat az indokolja, hogy konfliktusmentes legyen a menedékkérők és a helybeliek kapcsolata. Szerinte ha mondjuk ötven idegen rohanja meg egyszerre az uszodát, akkor az ellenérzést szülhet a falusiakban. Mármost a Zürichtől húsz kilométerre lévő Bremgarten befogadóállomásán, amely százötven ember elhelyezésére lenne alkalmas, 23-an élnek, köztük két gyerek. Délután öt és reggel kilenc óra között kell az állomáson tartózkodniuk, napközben kijárhatnak onnan.
A botrány azért most robbant ki, mert hétfőn nyílt meg a svájci kormány kilenc új befogadóállomásból álló hálózatának első létesítménye, a bremgarteni. A bevezetett gyakorlat máris kivágta a biztosítékot a jogvédőknél, akiknek már az sem tetszett Gattiker miniszter szavaiban, hogy a menedékkérőknek házirend szerint kell élniük. „A Hausordnung svájci-német kifejezés, amely a bentlakásos intézmények szabályait rögzíti, s gyakran őrizetesekkel, illetve körletekben élő katonákkal hozható összefüggésbe” – áll a Human Rights Watch sajtóközleményében. A New York-i székhelyű emberi jogi szervezet menekültügyi illetékese, Gerry Simpson rápirított az alpesi országra: „Megdöbbentő, hogy Svájc az ENSZ és menekültügyi hivatala otthonaként nyíltan diszkriminatív politikát vezet be, amely gyakorlatilag szegregálja a menedékkérőket a közösségektől, amelyekben élnek.” Pénteken svájci illetékesek már „félreértést” emlegettek a megállapodás bremgarteni értelmezése nyomán, a szövetségi migrációs hatóság pedig feltette internetes oldalára a kormány és a település közötti egyezmény szövegét.
Akárhogy is, a menekültügy egyre kényesebb kérdés Svájcban, ahol az ENSZ főbiztosságának adatai szerint a múlt év végén 50 ezernél valamivel több elismert menekült és csaknem 22 ezer menedékkérő élt. Egy állampolgárra vetítve csaknem kétszer annyi menekülttel élnek együtt a helvétek, mint általában másutt Európában. A most nyíló új befogadóállomásokkal, amelyeket elég szerencsétlen módon kis településeken nyitnak, csak olajat öntenek a tűzre, s a „jöttmentekkel” szemben elzárkózó Svájci Néppárt (SVP, francia és olasz nyelvterületen: A Centrum Demokratikus Uniója, UDC) malmára hajtják a vizet. A még Bremgartennél is kisebb Alpnachban (Obwalden kanton) a napokban nyílik egy ilyen állomás, és az ottani polgármester előre közölte, ők sem engedik be szabadon a menedékkérőket a létesítményeikbe.
Azt, hogy bőrszín dolgában a svájciak sokakkal nincsenek egy hullámhosszon, mutatja Oprah Winfreynek, az amerikai televíziózás nagyasszonyának a zürichi esete is. A fekete bőrű milliárdos médiaszemélyiség Tina Turner júliusi esküvője apropóján hiába nézett ki magának egy luxusüzletben egy 35 ezer frankos (8,4 millió forint) krokodilbőr kézitáskát, az eladó eltanácsolta őt a vásárlástól, mondván, túl drága az neki... Trudie Goetz, a Trois Pommes luxuslánc vezetője szerint csak félreértésről volt szó. Viszont elnézést kért, ahogyan a svájci idegenforgalmi hivatal is.
