– Európából nézve ugyancsak kaotikusnak látszik a tunéziai belpolitikai helyzet.

Tüntetők követelik a kormányzó Ennahda iszlamista párt által vezetett alkotmányozó tanács feloszlatását

– A kaotikus egy kicsit túlzás, inkább holtpontnak mondanám. Az utcai megmozdulások oka egyrészt a Nemzeti Alkotmányozó Tanács munkájának a lassúsága, hiszen már két éve dolgoznak az alkotmányon anélkül, hogy kitűzték volna a végdátumot. Másrészt a baloldali pártok és az iszlamisták között ideológiai harc folyik, annak ellenére, hogy már fontos dolgokban is sikerült megegyezniük. A biztonság terén Chokri Belaid és Mohamed Brahmi ellenzéki politikus meggyilkolása, miként a terrorizmus jelentkezése, veszélyes fejlemény.

– Melyek a legkényesebb kérdések a baloldal és az iszlamisták közötti ideológiai vitában?

– A vita főleg két ügyről folyik. A vallás és az állam kérdésében az iszlamisták természetesen az iszlám privilegizált helyzetéért harcolnak, míg a baloldal a teljes laicitást tartaná jónak. Az emberi jogok terén a baloldal univerzalista szemlélet mellett áll ki, míg az iszlamisták a vallási alapokon nyugvó joggyakorlatot részesítenék előnyben. A civil társadalom eddig is pozitívan vett részt az alkotmány szövegezésében. Az alkotmányozási folyamatról általánosságban is elmondható, hogy demokratikus volt, de a társadalmat ma már inkább a gazdasági problémák érdeklik. A mindennapi élet nehéz lett.

– Az alkotmányozó tanács feloszlatása előmozdíthatja a társadalmi és gazdasági problémák megoldását?

– Biztosan nem, mert a gazdaság már krónikus beteg. A megoldáshoz idő és egy stabil kormány kellene. A közfinanszírozás most a megnövekedett társadalmi kiadásokat is nyögi, és nincs forrása ezeket ellensúlyozni. A tanács feloszlatását viszont fontos szereplők is ellenzik, mint a Tunéziai Munkások Általános Szövetsége és a Kereskedelmi és Iparszövetség. Rá adásul az utca is megosztott, nem úgy, mint 2011 januárjában.

– Mi indokolta, hogy egy „rendes” parlament helyett előbb az alkotmányozó tanácsot hozzák létre?

– A tanács a forradalmi lelkesedés terméke, tagjait a nép választotta. Ám senki nem számolt azzal, hogy a tanács egyfajta parlamentté válik, kiterjedt hatalommal. Így aztán az eredeti megbízatása, az alkotmányozás teljesítésével adós maradt, és elvesztette a hitelét az emberek szemében. Ha a tanácsból kivonult ellenzék nélkül szavaznák meg az új alkotmányt, ez politikai legitimitási gondot okozna.

– Mennyiben vonható párhuzam az egyiptomi fejleményekkel?

– Szerintem Tunézia kicsit más. Itt a megmozdulások fő oka a két politikai gyilkosság volt. Mindig is megegyezésre törekedtek a pártok, és az itteni iszlamista kormány sem zárta ki a szekuláris ellenzéket. A hadsereg szerepe is radikálisan más, mint Egyiptomban: míg ott nem engedték ki a hatalmat a kezükből Mubarak megdöntése után, Tunéziában a katonaság teljes semlegességet tanúsít.

– Ön szerint felbomlik most a tunéziai kormány, vagy kihúzza az októberre kitűzött választásokig?

– Azt gondolom, értelmetlen lenne új átmeneti kormány alakításával kísérletezni. Más kérdés, hogy egyes tárcák élén lehet személycserékre számítani a politikai egyensúly helyreállítása végett.