S hogy lesznek-e hivatalos kormányzati válaszlépések a nagy strasbourgi parlamenti csata után? „Nem, dehogy!” – hangzik a kormány egyik prominensének a válasza. Az indoklás pedig úgy szól, hogy a kormányzati lépés mint olyan közjogilag értelmetlen is lenne, hiszen az Európai Parlament fogadta el a Magyarország szuverenitását és a magyar emberek európai egyenjogúságát súlyosan sértő határozatot, amelyre a magyar Országgyűlés volt illetékes válaszolni. És mivel a parlament – és ezzel a magyar állam – negligálta a Tavares-határozatot, a kormánynak sem oka, sem lehetősége nincs már érdemben fontolgatni válaszlépéseket. „Ez magától értetődő” – tette hozzá nyilatkozónk, aki a kormányzat kommunikációs irányvonalának megfelelve még megjegyezte: mindenfajta euró pai uniós kontrollhoz, az alkotmánymódosítás módosításának a kikényszerítéséhez a lisszaboni szerződés módosítására lenne szükség.

Ősszel viszont a parlamentben a Fidesz–KDNP-kétharmad nyilván megszavazza az úgynevezett ötödik alkotmánymódosítást, azaz korrigálják a negyedik alkotmánymódosításnak az Európai Bizottság, az Európa Tanács, a Velencei Bizottság és az Európai Parlament (a Tavares-határozat) által kritizált passzusait. „Az más. Az nem a Tavares-határozat végrehajtása lesz. Az az Európai Bizottság negyedik alkotmánymódosítással kapcsolatos, Barroso és a kormány közötti sokkörös adminisztratív levelezésre és a Velencei Bizottság egyes kritikáira adott magyar parlamenti válasz. Az esetleges egybeesések véletlenek” – hangzott a kormányzati vélemény. Arra viszont már nem érkezett meg az illetékes válasz, hogy ha a kormány az Európai Parlamentet kompetencia és szankcionálási jogosítvány hiányában alkotmányozási fronton nem tekinti hivatalos partnernek mint uniós intézményt, akkor a Velencei Bizottságot miért tekinti annak. (Orbán Viktor miniszterelnök állítólag egy brüsszeli szűk körű megbeszélésen meg is mondta Martin Schulz elnöknek, hogy csak Barroso és az Európai Bizottság a kormány elfogadott partnere.)

Brüsszelben pedig nincs nagy politikai étvágy egyelőre a Tavares-jelentésből lett EP-határozatban foglaltak végrehajtására. Igaz, ezt részben a nyári szabadságolások magyarázzák. Az Európai Parlament (EP) július elején elfogadott határozata felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokból álló tanácsot, hogy küldjenek egy-egy képviselőt abba a „trilógusba”, háromoldalú testületbe, mely a jelentéstevővel (Rui Tavares) és az árnyékraportőrökkel (a jelentés készítésében a többi párt részéről részt vevőkkel) együtt értékeli, hogyan reagált a magyar kormány az EP-határozatban foglalt ajánlásokra. (A határozat több tucat ajánlást fogalmaz meg a magyar kormány számára az igazságszolgáltatás függetlenségétől kezdve a választási reformon át a sajtó szabadságig.) A határozat szerint ennek az értékelésnek az eredménye alapján dönt valamikor az EP elnökéből és a frakcióvezetőkből álló házbizottság a következő lépésekről, adott esetben az uniós szerződés hetes cikkében foglalt eljárás szankciómentes változatáról.

A trilógus bevett forma az uniós jogszabályalkotásban és általában az EU intézményei közti egyeztetésben. Ezzel együtt egyik uniós intézménynél sem fogadták lelkesen az EP-határozatban foglalt kezdeményezést. – Az Európai Bizottság saját kompetenciáján belül vizsgálódott, aminek eredményeképp Magyarország módosított a jogszabályain – utalt Mina Andreeva, Viviane Reding alapjogokban illetékes EU-biztos szóvivője arra, hogy a bizottság számos kötelezettségszegési eljárást is indított, vagy helyezett kilátásba, aminek hatására több magyar jogszabály is változott. A szóvivő hozzátette, hogy Reding asszony figyelemmel kíséri a fejleményeket, illetve, hogy az uniós joggal való összeférhetetlenségeket a magyar hatóságok korrigálják. Reding a Magyarországról rendezett EP-vitán júliusban azt mondta: a bizottság szorosan együtt kíván működni a parlamenttel a következő hónapokban annak érdekében, hogy együtt kövessék: miként kezelik a magyar hatóságok az

EP-határozat és a Velencei Bizottság által felvetett aggályokat.

A bizottságnak alapvetően az a gondja az EP-határozattal, hogy olyan ajánlásokat kéne a trilógus keretein belül ellenőrizni, amelyek túlmennek a bizottság kompetenciáján, és nem is a bizottság saját ajánlásai, hanem a parlamenté. A bizottság pedig féltékenyeken őrzi a „szerződések őrének” státusát, hiszen az legitimitásának egyik legfontosabb forrása. Bizottsági forrásból úgy tudjuk, az EP-határozat elemzése ott most is folyik, ám az elemzést lassítja a nyár. Az értékelés ismeretében mondja meg a bizottság, hogyan viszonyul hivatalosan a trilógus ötletéhez, mit tart a maga részéről a következő lépésnek. Információnk szerint erre ősz előtt nem lehet számítani. – A bizottság általában úgy véli, hogy jó dolog az intézmények közti párbeszéd. De hogy ez esetben ez milyen keretben és céllal történik, azt majd meglátjuk – világított rá forrásunk.

Bizottsági forrásunk szerint túlzók az augusztus végi bizottsági üléssel kapcsolatos várakozások – a Financial Times korábbi cikke szerint már itt javaslat születhet az EU-n belül a jogállamiságot védő mechanizmusról. Az EP-határozat, de már egy tanácsülés is felkérte a bizottságot, álljon elő egy ilyen új mechanizmusra vonatkozó tervezettel, illetve erre vonatkozó ötletekkel. Információink szerint a biztosok augusztus végi ülésén áttekintik, hogy milyen feladatok vannak még a bizottság előtt, mielőtt lejár a mandátuma jövőre, és forrásunk szerint ebben a kontextusban felmerülhet a Tavares-jelentésből lett EP-határozat, Magyarország és egy jogállamiságot védő mechanizmus, de döntés nem várható egyik témában sem.

A tagállamokat tömörítő tanács is elég visszafogott. Az uniós elnökséget ebben a fél évben ellátó litván elnökség szóvivője megkeresésünkre a trilógussal kapcsolatban emlékeztetett: az EP-határozat nem kötelező érvényű a tanácsra nézve, ezért nincs formális kötelezettség, hogy a testület képviselőt jelöljön ki a közeljövőben. Hozzátette: az elnökség mindig nyitott, hogy minden féllel párbeszédet folytasson ilyen fontos kérdésben.

A jogállamiságot védő mechanizmussal – amit négy külügyminiszter, a német, a holland, a finn és a dán márciusban levélben kezdeményezett –, a tanács már két formációban is foglalkozott. Áprilisban még Reding ellenállt az elképzelésnek, mondván, ahhoz szerződésmódosítás kell. A júniusi tanácsülésen azonban az a döntés született, hogy a bizottság a szerződés keretein belül folytasson le vitát az ügyben még az idén. Ez azonban már nem Magyarországhoz köthető, hanem egy általános megközelítésre vonatkozik. (Ezen túl az EP-ben még az idén konferenciát terveznek a tagállamok az EU-s intézmények, az Európa Tanács, a nemzeti alkotmánybíróságok, illetve legfelső bíróságok, az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Bíróság részvételével az alapjogok védelmét ellátó új rendszerről.)

Sok szempontból a jelentéstevőn, Rui Tavaresen múlik, mennyire lesz sikeres a határozat végrehajtása. Annak elfogadása után a portugál politikus visszafogottan nyilatkozott a hogyan továbbról, de annyi világos, szerinte nem lesz nehéz meggyőzni az uniós intézményeket, üljenek le egymással megbeszélni a kérdést. Tavares nemrég a berlini Heinrich Böll Alapítványnak nyilatkozva elismerte, hogy ismeretlen vizeken eveznek, de kiemelte, hogy az egyetlen közvetlenül választott uniós intézmény, a parlament először mondta ki egy tagállamról, hogy annak kormánya az uniós szerződésekkel ellentétes jogi és alkotmányos kereteket hozott létre. Szerinte ezt a többi intézmény sem hagyhatja szó nélkül. Tavares emlékeztetett, hogy a magyar kormány csak a bizottsággal akar együttműködni, a parlamenttel pedig csupán politikai párbeszédre hajlandó, és szerinte ez elegendő is lesz. Mint mondta, a végén úgyis az EP házbizottsága dönt arról, kielégítő-e a magyar kormány reakciója.