Üzemanyag a populistáknak
A szemükkel a Tour de France kerékpáros körversenyre meredő franciák arra lehettek figyelmesek, hogy a nyári meleg dacára teli vannak a hírek a nagypolitika válságával.
A Jérome Cahuzackal, a külföldi számlaügyébe belebukott szocialista költségvetési miniszterrel kapcsolatos felelősséget például tovább feszegeti az illetékes parlamenti bizottság. A jövő heti meghallgatáson előkerül újra egy az Élysée-palotában januárban tartott szűk körű tanácskozás Francois Hollande államfő, Jean-Marc Ayrault miniszterelnök, Cahuzac, valamint utóbbi felettese, Pierre Moscovici, a Bercyt, a gazdasági csúcsminisztériumot irányító tárcavezető között. Mi történt ekkor?
Valóban csak arról esett szó, amiről Moscovici beszámolt, hogy ismertették az eljárást Cahuzac eltitkolt svájci bankszámlájának vizsgálatára? Vagy esetleg a több mint kínos ügy elsikálásának taktikájáról is egyeztettek?
Ez egyelőre rejtély. De ha nem történt semmi különös, vajon miért hallgatta el Cahuzac az egész találkozót úgy, ahogy van, korábbi parlamenti meghallgatásán? Az ember (történetesen botcsinálta politikus, korábban hajbeültetésekre specializálódott plasztikai sebész) elvégre csak fel tudja idézni, ha egyszer a köztársasági elnöknél volt raporton...
A minden eddigit meghaladó munkanélküliséggel küzdő és népszerűtlen Hollande szerencséje, hogy az idén nincsenek nagy politikai megméretések Franciaországban. Európa is főleg a szomszéd németekre figyel, ahogy egyre közelednek a szeptember végi Bundestag-választások. Ám a jövő évi helyhatósági és európai parlamenti voksolás előtt össze kell kapnia magát a francia balközépnek. A kormányzó szocialistákat (PS) sújtó bajokra utalt a délnyugati országrészben fekvő Lot-et-Garonne-ban rendezett időközi választás, amelyet éppen a némi vonakodás után végül a nemzetgyűlésből is távozott Cahuzac utódlására tartottak. Nos, a szocialista politikus helyére a jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP), illetve a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) jelöltje jutott be a második fordulóba, a baloldali párttárs kiesett. Végül az UMP színeiben induló győzedelmeskedett.
A szélsőjobboldal máshol is látható megerősödését a szocialista kormánypárt idegesen reagálja le, és már bűnbakot is találtak maguknak a soraikban egyesek, mégpedig José Manuel Barroso, az Európai Bizottság jövőre távozó elnöke személyében. A francia „kulturális kivétel” politikájával szembeszálló brüsszeli vezető Arnaud Montebourg iparfejlesztési miniszter, a PS balszárnyának populista politikusa szerint ő „a Nemzeti Front üzemanyaga”, míg a külkereskedelmi tárcát vezető Nicole Bricq nemrég úgy vélekedett, Barroso „semmit nem csinált a mandátuma alatt”.
Mindeközben a jobbközép sem aludhat nyugodtan jövő tavaszig. Az UMP elnökválasztása, mint arról lapunk is beszámolt, botrányba fulladt a radikálisabb, a fronttal is kacérkodó Jean-Francois Copé és Francois Fillon, a centrista-konzervatív volt kormányfő között. Annak, hogy az UMP fokozatosan megy be az FN utcájába, már korábban is voltak jelei. Ennek legfrissebb példája, hogy Christian Estrosi, Nizza polgármestere –és nem mellékesen az UMP alelnöke – bűnözőknek nevezte a dél-franciaországi városba nemrég érkezett roma közösséget, egyébként óriási tiltakozást kiváltva ezzel. Délen az FN támogatottsága 25 százalék, sőt a CSA intézet júniusi felmérése szerint a franciák negyede úgy véli, Marine Le Pen pártvezér jobban teljesítene Hollande-nál vagy egy jobbközép államfőnél az ország élén.
A franciák közül ilyenkor kapnak egyesek a szívükhöz, elkiáltva magukat: vissza Nicolas Sarkozyt! Nos, az apai ágon magyar származású exállamfő, aki 2012-ben kikapott Hollande-tól, a hírek szerint már készül a visszatérésre. Nemrég tartott egy erre utaló „majdnem” beszédet. Sokak szerint csak idő kérdése, hogy mikor száll újra ringbe a nagypolitikában a borostás ábrázattal mutatkozó „fiatal nyugdíjas”. Akit szintén nem kerülnek el a botrányok, ahogyan pártját sem: Sarkozy nemrég lemondott alkotmánytanácsi tagságáról, miután a testület nem fogadta el az UMP kampányának végbeszámolóját, így eurótízmilliós lyuk tátong a kasszában. Sarkozy egyelőre Copé társaságában a bankba járogat, hogy pártja hitelét intézze. Az alkotmánytanácsban pedig hosszú ideig Valéry Giscard d’Estaing marad az utolsó exállamfő, ugyanis Jacques Chirac évek óta nem vesz részt a testület munkájában, Hollande pedig jó előre jelezte, nem kívánja betölteni a hivatalból neki is járó posztot. Mármint azt követően, hogy reményei szerint 2022-ben – ám az ellenzék szerint már öt évvel korábban – kiköltözik az Élysée-palotából.
