Sokáig kell a lélegeztetőgép
– Noha mindkét országban súlyos a válság, nincs azonos gyógymód: az EU is megértette, hogy a „one size fits all” (mindenkire egy méret) típusú válságkezelés nem működik. És arra is rájöttek a nemzetközi hitelezők, hogy a szerkezeti változásokhoz jóval több időre, nyolc-tíz évre van szükség. Akkor viszont hosszabb távon is kell valamilyen lélegeztetőgép – mondta lapunknak Inotai András,az MTA Világgazdasági Intézet volt igazgatója. A napokban főként Portugália kapcsán merült fel, hogy újabb pénzügyi mentőövvel kellene támogatni (eddig 78 milliárd eurót kapott). Ezt a forgatókönyvet a közgazdász is reálisnak nevezte, ugyanakkor hozzátette: az eddiginél hosszabb kifutású programot kellene kidolgozni, elszakadva az eddigi „ha ezt elvégzed három hónap alatt, átutalom a következő összeget” hozzáállástól.
Szomorú hasonlóságból egyre többet produkál Görögország és Portugália. Előre hozott választásokról szólnak a találgatások Athénban és Lisszabonban is, mivel a sorozatos megszorítások és a kormány csökkenő népszerűsége mindkét helyen megtépázta a koalíciót. A legkisebb görög kormánypárt (Demokratikus Baloldal) nemrég ki is lépett, így a konzervatív Új Demokrácia és a szocialista Paszok szövetségének ma már csak háromfős többsége van a parlamentben. Portugáliában végül úgy sikerült megmenteni a koalíciót, hogy a kisebbik kormánypárt (CDS-PP) vezetőjét kinevezték miniszterelnök-helyettesnek, aki a trojkával (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutaalap) tartja a kapcsolatot.
– Hasonló pályán halad a két ország a válságba jutás módja és a krízis kezelése szempontjából is – válaszolta a Népszabadság érdeklődésére Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Felelőtlen költségvetési gazdálkodás, strukturális problémák, túlburjánzó bürokrácia: íme néhány közös pont. S bár a mentőcsomagok mindkét tagállamban hoztak eredményeket (Görögországnak 110, majd 130 milliárd eurós mentőövet szavaztak meg), és a költségvetési hiány is jelentősen csökkent, az érem másik oldala a piacok bizalomvesztése, a gazdasági recesszió és az egyre magasabb munkanélküliség.
Ami a különbségeket illeti, Portugáliában legalább kiépült némi bedolgozó ipar (autógyártás, műanyagipar, petrolkémia), Görögországban ez hiányzik. Inotai András szerint a portugálokat két fejlemény is tönkretette. Egyrészt a berlini fal leomlása után a tőke inkább Kelet-Közép-Európába ment, amelyet nemcsak az alacsonyabb bérszínvonal, hanem a képzettebb munkaerő is versenyképessé tett. Márészt a 2000-es években a kínai konkurencia elsöpörte a portugál árukat, az alacsony feldolgozottságú termékeket nem lehetett többé eladni.
A közeljövő nagy kérdése, hogy a trojka milyen ütemű átalakulást vár a két déli EU-tagállamtól. Az eddigi reformok elkerülhetetlenek voltak, ahogy Gálik Zoltán fogalmazott, inkább a sebességgel akadtak gondok: most legfeljebb az ütemezésen lehet lassítani. – Az élősködő bürokrácia, a hatalmasra duzzadt állami szektor, a 13. és 14. havi fizetés: mindez tarthatatlanná vált. A válság csupán kikényszerítette a változásokat – hangsúlyozta.
Az euróövezetet össze kell tartani – ezt jelölte meg az elsődleges célként Inotai András. A görögök és a portugálok további megsegítése már csak azért is elengedhetetlen, hogy megakadályozzák a válság átterjedését Spanyolországra, Olaszországra és Franciaországra. A Világgazdasági Intézet egykori igazgatója Franciaországot minősítette a legkritikusabbnak: szélesedik a szakadék Berlin és Párizs között, a francia válságkezelés egyre inkább eltér a némettől.
– Lehet persze ragaszkodni a 35 órás munkahéthez, de ebből sosem lesz versenyképesség – jegyezte meg.
