Az iszlamista „harag napja”
A tömegek azzal vádolták a hadsereget és a világi elitet, hogy semmibe vette a demokráciát, és megdöntötte a törvényes elnököt. A kairói Rabaa-mecsetnél tartott gyűlésen beszédet mondott Mohamed Badi, a Muzulmán Testvériség legfőbb vezetője, akinek előző nap a letartóztatásáról adtak hírt. Azt mondta, hogy nincs addig semmilyen kompromisszumra esély, amíg Murszit vissza nem helyezik hivatalába.
„Murszi az én elnököm, a ti elnökötök, egész Egyiptom elnöke” – kiáltotta sírva a nagy hatalmú iszlamista politikus a fanatizált tömegnek, miközben katonai helikopterek köröztek fölöttük. Ezután sokan a Köztársasági Gárda laktanyája felé vonultak, ahol állítólag fogságban tartják a leváltott elnököt. A katonák sortűzzel állították meg a tömeget. Később azt mondták, nem éles lőszerrel lőttek, de a BBC tudósítója látta a vérengzést. Sokan láttak polgári ruhás alakokat, akik sörétes puskával lőttek a tüntetőkre.
Több városban az MT híveivel a Murszi eltávolítását ünneplők csaptak össze. A Sínai-félszigeten egy katonai őrsöt támadtak meg iszlamista fegyveresek – legalább egy katona elesett. A lapunkat Kairóból tudósító Rajacic Ágnes a Rabaa tér környékén szólaltatott meg néhány embert a hatalmas tömegből. Két hölgy fekete burkában azt mondta, hogy a nevük nem érdekes, mert most itt mindenki egyet akar.
– Mi a legális utat választjuk. Nem Murszi miatt jöttünk, de nem lehet csak így egyik napról a másikra eltörölni a jogállamot. Akik ölnek, azok nem közülünk valók, mert a mi vallásunkban ez tiltott – mondta egyikük. A magát fogorvosnak nevező, 25 év körüli Abdelrahman szerint al-Sziszi, a hadsereg főparancsnoka illegális lett azzal, amit most csinál.
– Addig fogunk a Rabaa téren maradni, amíg Murszi visszajön, vagy újabb választásokat írnak ki. Igen, lesz több erőszak, mert a rendőrség és a baltagiják (a régi rendszert támogató vandálok) tegnap is ránk támadtak – mondja. Egy másik napszemüveges, körszakállas szalafista pedig hozzáteszi: „Ami most folyik, az nagy probléma az iszlámnak. Hol van a szabadság és a demokrácia? Hol van most a többi média? Azért nem közvetítik ezt a tüntetést, mert az európaiak nem akarnak tudni rólunk, iszlamista hívőkről?” Megszólal egy volt katonai ezredes is, de nem adja nevét az interjúhoz, mert – mint állítja – kapott már fenyegető üzenetet a szociális médián, hogy inkább maradjon otthon. – Én azt akarom, hogy a parlamentem nevezzen ki új elnököt. Egyiptom most 60 évet ugrott vissza, Abdel Nasszer korába. De nem minden egyiptomi utasítja el Murszit, lám a most felvonulók mind mellette vannak – mondja, és körbemutat.
A péntek délutáni események között említendő egyébként, hogy Adli Manszur, a hadsereg által kijelölt ideiglenes államfő feloszlatta az iszlamista többségű parlamentet. Ez senkit sem lepett meg, ugyanis a hadsereg főparancsnokságának, legalábbis a Reuters által még a hatalomátvételt megelőzően ismertetett úgynevezett „útvonaltervében” is szerepelt a törvényhozás feloszlatása. A feszültség nem enyhült estére sem, ám az nem hangzott el, hogy a hadsereg betiltaná a gyűléseket, felvonulásokat. Azt viszont közölték, hogy mindent elkövetnek az ellenséges táborok szétválasztására az esetleges összecsapások megelőzése érdekében.
Az esti hírek szerint, a hadsereg ígéretei ellenére, összecsapásokra került sor a megbuktatott elnök hívei és ellenfelei között a kairói Tahrir tér közelében. Murszi hívei a Nílus partján, az állami televíziónál gyűltek öszsze, egy kilométerre a Tahrir tértől, ahol viszont napok óta a másik tábor rendezkedett be. Mind a két tábor forradalomról, illetve második forradalomról beszél. A Muzulmán Testvériség vezetője, Badi is azzal fejezte be beszédét, hogy harcra hívta iszlamista forradalmárait. A Tamarod mozgalom szintén forradalomról beszél, pedig ők Murszi leváltását követelték.
A nemzetközi sajtó tudósítói olyan tiltakozók véleményét is tolmácsolják, akik Murszi eltávolításában a legitim rendszer elleni erőszakos katonai fellépést látják. Sokan utalnak az ún. „mély államra”. Ez a katonai, bírósági vezetőkből, az államigazgatás irányítóiból álló elit soha nem fogadta el a demokráciát, és különösen elutasítja az MT iszlám államról szőtt elképzeléseit.
