Atomrobbantás harmadszor
A nemzetközi közösség, beleértve Kínát, sőt a saját atomprogramja miatt élénk figyelemmel kísért Iránt is, elítélte a robbantást, amely az első volt a jelenlegi észak-koreai vezető, Kim Dzsong Un uralma alatt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa e sorok írásakor Phenjan éles elítélésére készült a sürgősséggel összehívott találkozón. (Éppen Dél-Korea a testület soros elnöke.) – Végigmegyünk a szokásos „gyakorlaton” – mondta Susan Rice amerikai ENSZ-nagykövet.
Kérdéses ugyanakkor, elegendő eszközök állnak-e a világ rendelkezésére ahhoz, hogy rákényszerítse akaratát a kommunista remeteállamra. Ahogyan nem egyértelmű a KNDK nemzetközi kötelezettségeit sértő robbantás időzítése sem: a héten emlékeznek az előző vezető, Kim Dzsong Il (Kim Dzsong Un apja) születésének évfordulójára, kedden volt esedékes Barack Obama amerikai elnök évértékelő beszéde, Dél-Koreában pedig éppen hatalomváltás zajlik, Li Mjung Bak távozó elnök mandátuma végére ér. – Ehhez hozzátennék egy negyedik egybeesést is: a holdújév kezdetét, amelyet a koreai családok hagyományosan együtt töltenek – mondta lapunknak Csoma Mózes. Az ELTE Korea-tanszékének helyettes vezetője emlékeztetett rá, a decemberi rakétakísérletét követően Észak-Korea másodszor is „megvezette” most a világot. A KNDK minapi közleménye például óva intett egy várható esemény jelentőségének túlértékelésétől, a KCNA phenjani hírügynökség mostani jelentése szerint ugyanakkor tökéletesen hajtották végre a föld alatti robbantási kísérletet, amelyhez állítólag miniatürizált és könnyebb nukleáris eszközt használtak. Technológiailag nem világos, mi igaz ebből, s valóban Észak-Korea rendelkezésére áll-e olyan kifinomult eszköz, amellyel robbanótöltetbe szerelhető, kisméretű bombát állíthat elő. – Politikailag viszont azt lehet mondani: Phenjan, mint eddig is, törekszik rá, hogy közvetlen tárgyalásokat folytathasson az Egyesült Államokkal. Zsarolással ezt próbálja kicsikarni, ahogyan 2007-ben elért már egy megállapodást és Jimmy Carter exelnök látogatását is –mondta Csoma Mózes. Az észak-koreaiak az 1953-as fegyverszünet alapján az USA-t tartják fő hadviselő ellenségüknek, és arra számítanak, hogy ha Japánt és Dél-Koreát is kihagyva megegyeznek Washingtonnal, akkor az 1950–53-as koreai háborút is lezárhatják. Ám nem úgy néz ki, hogy Amerika nagyon jutalmazni akarná a koreai rezsimet. – Az ilyesfajta provokációk nem teszik biztonságosabbá Észak-Koreát – jelentette ki Obama, „gyors” és „hiteles” nemzetközi cselekvést sürgetve. Az egyébként dél-koreai ENSZ-főtitkárt, Ban Ki Munt is súlyosan aggasztja, hogy a robbantás milyen hatással lehet a regionális stabilitásra, valamint a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását célzó erőfeszítésekre, adta értésre szóvivője. Tokióban Abe Sindzo japán kormányfő rendkívüli kormányülést hívott össze. Japán korábban saját büntetőintézkedéseket is bevezetett Phenjan ellen az ENSZ-ben hozott szankciókon kívül, miután Észak-Korea 2006-ban végrehajtotta első atomrobbantását.
A mégoly elszigetelt Észak-Koreát legalább két szál továbbra is a nemzetközi közösséghez köti. Az egyik a kínai olaj- és egyéb áruutánpótlás, amelyet ha Peking elvág, koreai kegyeltje pár hét vagy hónap alatt kritikus helyzetbe kerülhet. – Ám ha ezt meglépi, akkor onnan nincsen visszaút: levette a kezét Észak-Koreáról – vélte Csoma Mózes, kifejtve: „addig semmiképpen sem lehet erre számítani, amíg Dél-Korea is fenntartja az Északkal közös ipari parkját”. De ha Szöul ezt megteszi, maga is lerombolja a Korea-közi kapcsolatok évek alatt felépített és főleg liberális elnökei alatt szorgalmazott hídját.
Phenjan „saját dobverésére menetel”
Röviddel az észak-koreai nukleáris teszt végrehajtása után Mark Fitzpatrick, a londoni székhelyű Nemzetközi Stratégiai Intézet (International Institute for Strategic Studies) igazgatója blogbejegyzésben fejtette ki véleményét. Az atomsorompó-egyezmény és a leszerelés szakértője az akciót újabb bizonyítéknak tekinti arra, hogy Phenjan a „saját, mégpedig határozottan militarista dobverésére menetel”.
Észak-Korea az egyetlen ország, amely kivonult a nemzetközi atomsorompó-egyezményből, sőt, valószínűleg eleve azzal a határozott szándékkal írta azt alá, hogy meg fogja sérteni. A phenjani kormány egyben a nemzetközi közösség egyetlen tagja, amely az elmúlt másfél évtizedben szembehelyezkedett az atomkísérletekre vonatkozó nemzetközi normákkal. A nyílt szembeszegülés az észak-koreaiak „nemzeti jellemvonása”, és most büszkék arra, hogy Szöul, Tokió, Washington, sőt Moszkva és Peking határozott figyelmeztetését is figyelmen kívül hagyták.
Mark Fitzpatrick szerint a teszt azt a tételt is igazolja, hogy Észak-Korea a katonaságot nemcsak a jelszavak szintjén helyezi előtérbe a társadalommal szemben. A provokáció megnehezíti a megválasztott dél-koreai elnök asszony, Park Geun-hye számára, hogy betartsa az északi országrésznek nyújtott humanitárius segítség folytatására vonatkozó ígéretét. Ha igaz az a szöuli feltételezés, hogy a keddi teszt magasan dúsított urániumon, és nem plutóniumon alapul, még jobban kell aggódni, hiszen ezt terroristák könnyebben tudják atomfegyverré átalakítani. Észak-Korea mintegy huszonöt éve dolgozik robbanófejek tervezésén, és sok hozzáértő szerint mára rendelkezik is működő szerkezetekkel. A kísérlettel a tábornokok be akarták bizonyítani az ország ellenségeinek, hogy mind az elszántságuk, mind a képességük megvan a nukleáris erő bevetésére. (R. Hahn Veronika)
