A Vaslady bátor reformer lett
A tesztet kísérő kézikönyvet a napokban mutatta be a belügyminisztérium. Mark Harper bevándorlásért felelős államtitkár kiemelte, hogy „a kötet nagyon helyesen azokra az értékekre összpontosít, amelyek Britanniát naggyá tették. A földhözragadt információk eltávolításával, az új koncepcióval el akarjuk érni, hogy az új állampolgárok készek és képesek legyenek integrálódni a brit társadalomba.”
Mielőtt valaki jelentkezik a mindössze 45 perces, huszonnégy kérdést tartalmazó vizsgára, jól teszi, ha elmélyed Margaret Thatcher gazdasági reformjaiban, tudja, hová tegye az olyan örökzöld szatirikus tévésorozatokat, mint a Morecambe and Wise vagy a Monty Python, és van fogalma arról, kik voltak a 2012-es londoni nyári olimpia és paralimpia brit hősei. Az átírt Life in the UK (Élet az Egyesült Királyságban) felkészítőkönyv piacra dobásával egyidejűleg a belügyminisztérium tíz példával illusztrálta a kérdések jellegét.
Az egyik így szól: Hogy hívják azt a jellegzetes prehisztorikus műemléket, amely még mindig megtalálható az angol Wiltshire grófságban? a) Stonehenge; b) Hadrianus fala; c) Offa’s Dyke (földvár); d) Fountains Abbey. Az első a helyes válasz. Egy másik azt firtatja, milyen néven emlegetik a második legnagyobb pártot az alsóházban? a) szenátus; b) ellenzék; c) lordok háza; d) a másik oldal (a helyes válasz: b).
A 180 oldalas kézikönyv furcsaságokat is tartalmaz, William Shakespeare például az egyik legnépszerűbb szappanoperával, a Coronation Streettel együtt szerepel. A történelemmel foglalkozó fejezetben kiemelt helyet kapnak a háborúk, az 1415-ös, V. Henrik angol és VI. Károly francia király közötti azincourt-i csata, a waterlooi ütközet, az első és második világháború. A XX. század nagy brit találmányai közül a tévékészülék, a Concorde és a mesterséges megtermékenyítés kap említést.
A tankönyvhöz előzetesen hozzájutó brit lapok, köztük a The Sunday Times, megemlítik, hogy a Konzervatív Párt történelemszemlélete alaposan érződik a kérdéseken és a válaszokon is. Míg a 2007-esmunkáspárti verzió Margaret Thatchert, a XX. század leghosszabban kormányon lévő miniszterelnökét „megosztó személyiségként” állította be, akinek gazdaságpolitikája az ipari termelés „súlyos visszaeséséhez” vezetett, addig az új kiadás az első és mindmáig utolsó női kormányfőt bátor gazdasági reformernek tekinti.
A brit jellegzetességek ecsetelése során a kiadvány a hobbik között említi a kertészkedést, a háziállatok és a filmek szeretetét, a rock- és popzene nemzetközi befolyását, (Beatles, Rolling Stones), a karácsonyi puding, a krikett, a természetjárás, az önirónia iránti olthatatlan vonzalmat.
A kézikönyv és a vizsga reformja iránti lelkesedés nem osztatlan. A Munkáspárt úgy véli, hogy felesleges időpazarlásról és az adófizetők pénzének elvesztegetéséről van szó. Helyesebb lenne, ha a kormány a határok biztonságának erősítésére és a repülőterek útlevélvizsgálatánál várakozó sor megrövidítésére fordítana figyelmet. Még kíméletlenebbül fogalmazott a bevándorlók jogait védő hálózat (Migrants’ Rights Network) igazgatója. Don Flynn úgy érzi, a tesztnek „nagyon csekély köze van mindahhoz, ami a britek számára fontos. Az új teszt leginkább egy előkelő magániskola felvételi vizsgájára emlékeztet, azaz nagyon nehéz pozitív lépésként minősíteni.”
A szigetországban 2012-ben 185 ezer állampolgársági kérelmet hagytak jóvá, ami az előző évhez képest háromszázalékos emelkedés. Jogosultak mindazok, akik legalább ötéves nagy-britanniai munkaviszonnyal rendelkeznek, vagy minimum három éve élnek házasságban egy brit állampolgárral.
Második helyezett a lengyel nyelv – A kulturális áttörésnek előnyei is vannak
Újabb érvet kaptak a bevándorlás ellenzői a szigetországban, amikor az Országos Statisztikai Hivatal frissen közzétett felméréséből kiderült: az angol után a lengyel a legelterjedtebb nyelv Angliában. (A cenzust 2011-ben végezték el.) Az adatok szerint a kelet-közép-európai dolgozók közel egy évtizedes intenzív jelenléte alapján alig találni olyan választókerületet a szigetországban, ahol ne élne legalább száz lengyelül beszélő.
Londonban minden ötödik megkérdezett jelentette ki, hogy nem az angol a fő nyelve. A kerületek közül mindössze hármat találni, ahol a lakosok ne beszélnének több mint száz, a „főáramvonalba tartozó” nyelvet. A 62,6 millióból 50 millió brit számára az angol vagy a walesi az első számú beszélt nyelv. Lengyel az anyanyelve 546 ezer személynek, míg a harmadik-negyedik „helyen” a pandzsábi és az urdu áll.
A Times könnyed hangvételű vezércikket szentel a lengyel kultúra nagy-britanniai áttörésének. Nem lehet elég nagyra értékelni, hogy ma már találni olyan vízvezeték-szerelőt is, aki nem vág savanyú arcot, és nem mondja, hogy 2015 júliusa előtt nem tud kijönni. Kijár a dicséret a lengyel éttermeknek is, ahol olyan nagyvonalú adagokat kínálnak, hogy a napi 12 ezer kalóriát fogyasztó Michael Phelps úszó igényeit egy könnyű ebéd is kielégítené. (R. H. V.)
