Szórakoztató és sokatmondó európai kvízt állított össze Hans Magnus Enzensberger német író-költő-újságíró, a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című lapban. Tréfás kérdéseket tesz fel, és ezekkel kiválóan érzékelteti a kétkedő-kesergő hangulatot, amely még az EU-pártiként számon tartott országokban is egyre terjed. Nem is szólva az örök kakukktojás Nagy-Britanniáról, ahol a miniszterelnök az unióból való kilépést is meglebegtette a minap; a britek lelkivilágát szintén jobban megérti, aki elolvassa Enzensberger áltesztjét.

Mert mit is lehet válaszolni az olyan kérdésekre, mint például: „Ismeri-e a nevét és a pontos címét a »piacoknak«, amelyek megmondják az euró megmentőinek, hogy mit kell tenniük?” Ennél is cinikusabban: „Mielőtt a parti őrség kimentené a bajba jutott utasokat, meg kell-e győződnie arról, hogy nem jelentenek »rendszerkockázatot«?” (Manapság az európai bankok milliárdokat felemésztő megmentése kapcsán használják a kissé ijesztő rendszerkockázat kifejezést.)

És hát tényleg, jobban jár-e az uniós polgár, ha ismeri az előbbi rövidítések megfejtését? (Íme: Európai Központi Bank, Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz, Európai Stabilitási Mechanizmus, Európai Bankhatóság, Nemzetközi Valutaalap.) Garantáltan nem, mivel az elegáns nevű intézmények működéséről semmit sem tud – nem is biztos, hogy tudni szeretne –, de minél gyakrabban hall róluk, annál könnyebb eladni neki a „távoli, bonyolult, költséges és felesleges” Európai Unió képét.

A mókás kvíz legtalálóbb kérdései éppen az euroszkeptikusok vesszőparipájára, az unió és az átlagember közötti szakadékra utalnak. „Létezik-e másik Európa az EU-intézményeken és a negyvenezer tisztségviselőjükön kívül, vagy csupán ők képviselik a kontinensünket, és csak az ő szavuk számít?” Ám legyünk őszinték: ezt a kérdést nemcsak a britek (vagy általában az euroszkeptikusok) tehetnék fel, hanem gyakorlatilag bármely EU-tagország polgárai. Az uniós tisztségviselők a kisujjukat sem mozdítják, hogy az EU érthetőbbé és szerethetőbbé váljon – a nemzeti politikusok pedig előszeretettel ostorozzák Brüsszelt a kényelmetlen döntésekért.

A valóságot persze nehéz felülmúlni, és ez a mostani kérdezz-felelekben is bebizonyosodik. „Egyetért-e a következő véleménnyel?” –érdeklődik ártatlanul a német író, és idézi Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az eurócsoport volt elnöke kijelentését. Amelyhez, lássuk be, valóban nincs mit hozzáfűzni... „Meghozunk egy döntést, aztán közzétesszük, és várunk egy kicsit, hogy mi történik. Ha sem felháborodást, sem tiltakozást nem vált ki, mert a legtöbben semmit sem értenek a döntésből, akkor folytatjuk – lépésről lépésre, amíg végül nincs visszaút.”

Megelevenednek az uniós jelképek Párizsban. A komoly gondokról viccesen a legkönnyebb beszélni