Rainer Brüderle német gazdasági miniszter politikai karrierjének is véget vethet egy szerinte csupán rosszul sikerült bók, amelyet egy fiatal német újságírónőnek tett. Brüderle és a Stern magazin 29 éves politikai újságírónője, Laura Himmelreich a liberális FDP szokásos év eleji pártkongresszusán találkoztak, és este még a politikus szállodájának lobbijában is összefutottak.

Brüderle és a nők: Annette Schavan oktatási és Ursula von der Leyen munkaügyi miniszterrel

Az újságírónő rövid háttérbeszélgetést kért, Brüderle pedig – talán már néhány pohár bor után – a fiatal nő blúzára meredt és félreérthetetlen utalást tett a melleire: na, ezek még egy dirndlt (bajor népviseleti ruhát) is kitöltenének. Sajtószóvivője ezután gyorsan elrángatta a szobájába.

Laura Himmelreich mindezt csak egy évvel később – idén – hozta nyilvánosságra. Az apropót az adta, hogy a vezetési válsággal küzdő szabad demokrata FDP úgy döntött, hogy a szeptemberi szövetségi választásokra épp a 67 éves Brüderlét jelöli listavezetőnek. A jelenlegi parlamenti frakcióvezető a párt profi arculatát lenne hivatott képviselni, és a tagság reményei szerint képes lenne felrázni a népszerűségi mélyponton levő pártot.

Ha ezt nem is, azt máris elérte, hogy minden eddiginél nyíltabban folyik a vita Németországban arról, van-e szexizmus a politikában, hogyan viszonyulnak a nőkhöz a hatalmuk tudatában levő férfiak – és hogyan kezeljék a helyzetet a fiatal, egyenjogúságra vágyó nők?

A téma megjárta a német televízió vitaműsorait, és komoly vitákat gerjeszt a sajtóban, pedig valójában ősrégi kérdésről van szó – mondta lapunknak Ulrike Helwerth újságíró, a német Nőtanács szóvivője.

A politika és a szex együtt mindig is robbanásveszély téma volt. Most különös apropót ad a vitának, hogy a nők és a férfiak viszonya, a családi munkamegosztás kérdése, a nagyvállalati vagy a politikai nőkvóta ismét aktuális téma lett a német politikában.

Sokatmondó, hogy az eset kapcsán mennyi nő jelentkezik azzal, hogy neki is hasonló tapasztalatai voltak, őket is érte efféle zaklatás. És a nők fiatal generációja, akik jól képzettek és öntudatosabbak, mint a korábbi feministák, minden korábbinál érzékenyebben reagálnak a beszólásokra. Az idősebbeknél a külső már kevésbé számít, ráadásul a szakmai önbizalmuk is nagyobb. Ám egy fiatal nőt könnyen meg lehet alázni, el lehet bizonytalanítani egy, a külsejére vonatkozó beszólással.

– A szexuális erőszak, a zaklatás, vagy épp a verbális szexizmus ugyanannak a hatalmi politikának a része, még ha más szinteken is – állítja Ulrike Helwerth. A hetvenes-nyolcvanas évek fontos témája például a munkahelyi zaklatás volt. Erről szinte minden nőnek megvan a maga személyes története. A német Nőtanács szóvivője például a nyolcvanas években a baden-württembergi közszolgálati televíziónál kapott gyakornoki állást, de két hét után kénytelen volt felmondani, mert a légkör elviselhetetlen volt. Nem a főnökök, hanem a fiatal férfi kollégák miatt, akik azt hitték: nőellenes, szexista megjegyzéseikkel jó pontokat szereznek a (férfi) főnökeiknél.

Vannak persze, akik eltúlzottnak érzik a mostani botrányt, és igyekeznek a nők felelősségét kidomborítani. Minek ment a fiatal újságírónő éjnek idején a szállodába? – vetik fel. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungból az is kiderül, hogy a fiatal újságírónő azzal indította a beszélgetést: milyen érzés ilyen előrehaladott korban a párt reménységének lenni? Vagyis szerintük a hatalmi játszmát épp ő kezdte.

A Stern két másik újságírója is azt boncolgatja, hogy mennyire kétélű fegyver a szexizmus vádja: nemegyszer előfordul, hogy szerkesztőségek (nyilván inkább a bulvársajtó világában) vonzó és kihívóan öltözködő nőket „vetnek be”, hogy így jussanak exkluzív információkhoz. Így tulajdonképpen a férfiak is élhetnének a zaklatás vádjával.

– Régebben is voltak, akik azt hangoztatták, hogy a szexuális erőszakot vagy a zaklatást maguk a nők váltják ki, ők a hibásak. Ennek a szemléletnek egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Egy férfi sem élhet vissza a hatalmával vagy a pozíciójával. De a társadalom hozzáállását addig nem lehet megváltoztatni, amíg a férfiak nem lesznek a nők szövetségesei, ha ők nem emelik fel a szavukat, ha valaki átlépi a határt – vélekedik Helwerth.

Hogy lehet-e a jövőben még veszélytelenül bókolni a nőknek? A helyzettől függ. Ha nyilvánvaló, hogy a férfi és a nő egyenlő szinten van, és a kétoldalú viszony ezt megengedi, akkor meg lehet dicsérni a ruháját vagy frizuráját. Éppúgy, ahogy egy nő is megdicsérheti a férfi kollégáját. Ám szexista felhangok nélkül.