Így nem lesz a németből texasi

„Az EU nincs jó állapotban. Jobban kell csinálnunk” – mondta Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke a múlt hét végén, reagálva David Cameron brit kormányfő beszédére, amely komoly kihívást intézett az unióhoz: vagy megváltoztok, vagy kilépünk! A Cameron-beszédre érkezett első reakciókból is érezni lehetett, hogy a brit politikus által megfogalmazott kritika jogos. Az viszont már senkinek sem tetszett, hogy Cameron nem akar a reformok élére állni, hanem inkább megzsarolja kollégáit. Kérdéses tehát, hogy a beszéd ösztönözni tudja-e az EU reformját.

Több mindent felszínre hoztak Cameron mondatai, ami korábban itt-ott már felmerült, ám senki sem vette komolyan. A beszéd többmindenkit eltalált, köztük például StaffanNilssont, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnökét. Többek közt rá is gondolhatott a brit kormányfő, amikor „periferikus”, szükségtelen intézményekről szólt. Nilsson sajtóközleményének szövegén érezni lehet, hogy ez kiverte a biztosítékot. Azt üzente Cameronnak: vagy így fogadja el az EU-t, ahogy van, vagy távozzon! Schulz viszont elismerte a sajtótájékoztatóján: a továbbiakban nem lehet annyival elintézni az EU bírálóit, hogy euroszkeptikusoknak bélyegzik meg őket. – Én is osztom az unióval kapcsolatos kellemetlen érzést, és azt hiszem, hogy Európában sokan éreznek így – közölte a német szociáldemokrata politikus.

Jó néhány szempontból reformra szorul az Európai Unió, de a szerkezete miatt csak nagyon nehezen, országhatárokon átívelő politikai akarat nyomán képes az átfogó reformra. Ha egyáltalán... Schulz problémaként emelte ki, hogy az EU-intézmények zárt ajtók mögött hozzák a döntéseket, amelyeket aztán mindenki a saját szája íze szerint értelmezhet. Az Európai Bizottság is zárt ajtók mögött találkozik, igaz, az ülés jegyzőkönyve felkerül az internetre. Az Európai Tanács minden miniszteri és vezető formációja zárt ajtók mögött találkozik. Ez Schulz szerint lehetőséget ad arra, hogy a nemzeti politikusok a sikertelenségeket az EU-ra kenjék, a sikereket viszont a saját érdemeikként prezentálják. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy csak zárt ajtók mögött tárhatják fel őszintén a politikusok az érdekeiket, így a bonyolult kompromisszumokat csupán a nyilvánosság kizárásával lehet elérni.

Állandó probléma a legitimáció, a demokratikus deficit kérdése. Ám úgy tűnik, amíg nincs döntés abban, hogyan nézzen ki az EU a reformok végén, legyen-e esetleg föderáció, addig nehéz kitalálni, hogy milyen konstrukcióval lehet a legitimációt biztosítani. A jelenlegi rendszerben a nemzeti parlamentek szerepét szeretnék növelni, de az Európai Tanács által elfogadott tervekben a legrövidebb, legutolsó bekezdés foglalkozik ezzel, inkább csak óhaj szintjén.

Schulz – aki EP-elnökként az Európai Tanács üléseinek kezdetén beszédet tart az állam- és kormányfőknek, majd távozik – rendszeresen kifogásolja, hogy míg az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank elnöke is részt vehet az ülés egészén, addig az egyetlen közvetlenül választott testület, az Európai Parlament elnöke nem lehet ott. A német politikus nem rejti véka alá, hogy ha a szocdemek nyerik az EP-választást, ő szeretne az Európai Bizottság elnöke lenni – és várhatóan oda is magával viszi reformszellemét. Igaz, a sajtótájékoztatón bevallotta, hogy amikor 19 éve megérkezett Brüsszelbe, meg volt róla győződve, hogy kiépül az Európai Egyesült Államok. – Azóta rájöttem, hogy nem tudunk a németekből texasiakat csinálni, a franciákból meg kaliforniaiakat –mondta csalódottan.

Az EU intézményei különböző lendület szerint, különböző nemzeti érdekek mentén alakultak évtizedeken keresztül, ezért sem túl áramvonalas a szerkezet. Frank Engel luxemburgi néppárti politikus egy lapunknak adott korábbi interjúban elmondta, hogy ő például támogatja a további integrációt, de nem úgy, hogy Brüsszel több jogosítványt kap. – Néhány területen nincs eléggé jelen az EU, más területeken pedig éppen hogy túl sokat csinál. Mint egy rendes föderációban, a kül- és védelmi politika vagy a közös valuta zavartalan működését biztosító területeken, az energia, az infrastruktúra és a kutatás-fejlesztés terén össze kellene hangolni a politikákat. De nem látom például értelmét a közös európai sportpolitikának. Mindezt persze megnehezíti az uniós költségvetés, amely nem lehet deficites, és mindössze a közös össztermék egy százalékát teszi ki. Ennek meg kell változnia – fejtegette az EP-képviselő.

Megváltozni mégsem fog. A következő hétéves EU-költségvetésről egyelőre nincs végleges egyezség, de annyi máris biztos: kevesebb pénz jut, mint az előző hét évre, tagállamból viszont több lesz Horvátország nyári csatlakozásával. A valódi reform így még várat magára.

David Cameron brit kormányfő és az EU
David Cameron brit kormányfő és az EU
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.