A népszavazást a Bolgár Szocialista Párt kezdeményezte. Fő szövetségese, a török DSZP (Mozgalom a Jogokért és a Szabadságért) tartózkodott, és a többi ellenzéki középpárt és jobboldali erő is tétova volt a népszavazás kérdésében. A kormányzó jobbközép GERB (Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért), amelyet Bojko Boriszov miniszterelnök vezet, az atomerőmű építését ellenzi, s a régebbi kozloduji nukleáris központ fejlesztését kezdeményezte amerikai segédlettel. A párt ennek megfelelően bojkottra szólított fel.

A tervezett atomerőmű helyén – kevesen mentek el szavazni, de ők támogatták a megépítését

Végül a közel hatvanszázaléknyi „igen” szavazatot a szocialisták győzelemként értékelték, s Szergej Sztanisev volt kormányfő, pártelnök (ő az elnöke az Európai Szocialisták Pártjának) is a Boriszov-korszak végének kezdetéről beszélt. Pedig egy dolgot ő is tud: a bolgár parlamentet legfeljebb vitára kötelezhetik, nem pedig a számukra kedvező döntésre. Boriszov is nyugodtan beszélhet győzelemről: az érdektelenséget minősítheti a bojkottfelhívás sikerének.

A bulgáriai atomügyek példaszerűek, ha az EU keleti sávjának általános energiapolitikai helyzetéről és függéseiről gondolkozunk. A korábbi szocialista kormányok Bulgáriában erős orosz kapcsolatokat építettek ki. Igent mondtak a bulgáriai Burgasz és a görög Alekszandropolisz közötti kőolajvezeték építésére, amely azért is kellett az oroszoknak, hogy elkerülhessék a Boszporusz zsúfoltságát tankhajóikkal. Ezt a jobbközép kormány felmondta.

A bolgárok a kezdetektől igent mondtak a Déli áramlat gázvezetékre is, ellentétben a Nabucco körül is forgolódó magyarokkal. A belenei atomerőmű felépítésére pedig az orosz Atomsztrojekszporttal kötött megállapodást a korábbi bolgár kormány. Ezt mondta fel Boriszov, amit aztán tavaly márciusban a parlamenti többség is megerősített. A szófiai jobbközép kormány balkáni pávatáncának az is része volt, hogy egyszerre tett engedményeket Nyugatra és Keletre. Az amerikaiakkal (Westinghouse Electric) építtette volna fel a kozloduji (ugyancsak Duna menti) atomerőmű új két blokkját. Ez helyettesítené a négy elavult és veszélyesnek nyilvánított szovjet blokkot, amelyet az EU-tagságért cserébe leállítottak.

Eközben ugyanaz a bolgár parlament környezetvédői nyomásra betiltotta a palagázzal való foglalkozást az ország területén.

Az orosz befolyás mindig is kiemelt téma volt a bolgár politikai életben. A különböző jobboldali politikusok – Boriszov is – kedvtelve támadták a szocialistákat az orosz kapcsolatok ürügyén. (Sztanisev egyébként Herszonban született és a Moszkvai Állami Egyetemen szerzett diplomákat, mielőtt megkezdte volna londoni tanulmányait.) Az is állandó téma, hogy a különböző pártokban mekkora az orosz befolyás, s korábban az orosz kapcsolatú bolgár újtőkések ilyen viszonyai izgatták a politikai véleményformálókat. Eközben azt is tudomásul kell venni, hogy a bolgár közvélemény nagy része alapjában nem oroszellenes.

Az orosz elem csak az egyik oldal. Bojko Boriszov karizmatikus politikus, akit hívei erős személyiségként tisztelnek, aki „igazi harcművészként” képes felszámolni a szervezett bűnözést és a korrupciót. A másik feladat az lett volna, hogy állítsa vissza Bulgária jó hírét a világban. Mindez alig sikerült. Bulgáriának azóta sem sikerült bekerülnie a schengeni övezetbe, az igazságszolgáltatással kapcsolatos bírálatok is alig enyhültek, a szervezett bűnözés pedig továbbra is nagyhatalom az országban.

Ahogy a karizma gyengült, úgy jöttek vissza a szocialisták, akiket a 2009-es választáson sokan már végleg eltemettek. A mostani népszavazás ennek a politikai kötélhúzásnak az eleme volt. A dolog jellegénél fogva azonban nemcsak Bulgária következő kormányzó ereje a kérdés, hanem az is, mekkora hídfőállása lesz Oroszországnak az európai energetikában, s ez milyen politikai befolyással jár majd.