Uniós polgár vagyok... na és?
A hangzatos szlogenek világbajnoka címet biztosan az Európai Unió nyerné, 2013-at például sikerült a polgárok európai évévé nyilvánítania. Az indokok ezúttal sem hiányoztak: éppen húsz évvel ezelőtt vezették be az uniós polgárságot (hogy ez micsoda, mindjárt eláruljuk), jövőre ráadásul jönnek az európai parlamenti választások.
El kell ismerni: ha valamit, ezt az uniós ötletet tényleg érdemes népszerűsíteni. Amikor a dublini városháza kupolatermében megnyitották a polgárok évét (a helyszínt az ír EU-elnökség magyarázza), Viviane Reding alapjogi és igazságügyi EU-biztos is azt mondta: „Az uniós polgárság több, mint fogalom, olyan gyakorlati valóság, amely kézzelfogható előnyökkel jár.”
Íme az előnyök egyike: az uniós polgárságot nem kell igényelni, sőt még a kettős állampolgárság buktatókkal teli útjára sem kell lépni. Aki ugyanis bármely EU-tagországnak az állampolgára, automatikusan uniós polgárrá válik. A nemzeti önállóság elszánt híveit is megnyugtatja az EU-alapszerződés: „Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.”
S ha már itt a polgárok európai éve, uniószerte a legkülönfélébb eseményeket (konferenciák, kerekasztal-beszélgetések, vitafórumok stb.) szervezik, hogy minél szélesebb körben elmagyarázhassák, mi fán terem az uniós polgárság. Az europa.eu/citizens-2013 honlapon tagállamonként is lehet keresgélni a rendezvények között – fájó, hogy Magyarországon az égvilágon semmit sem találni. Pedig a legutóbbi Eurobarometer-felmérés szerint az európaiak kétharmada szeretne többet tudni arról, milyen jogok illetik meg uniós polgárként. Most ezt foglaljuk össze.
MOZGÁS ÉS LETELEPEDÉS SZABADSÁGA
Utazni és letelepedni korlátozás nélkül lehet az egész EU területén: ez az uniós polgárság legfontosabb – és legismertebb – vívmánya. Igaz, három hónap után már mindenütt tartózkodási engedélyt kell kérni, de ez csak formaság: nemet mondani kizárólag indokolt esetben (biztonsági vagy közegészségügyi okokból) lehet.
Más kérdés, hogy aki egy másik tagállamban tanul vagy dolgozik, sok bosszantó akadályba ütközhet. Elismerik-e a diplomáját, milyen egészségügyi ellátásra jogosult, hol és milyen adókat kell fizetnie, mi történik, ha magával viszi az autóját, és honnan kap majd nyugdíjat?
HELYHATÓSÁGI ÉS EURÓPAI VÁLASZTÁSOK
Még a választásokon is részt vehet, aki egy másik EU-tagországban él – de vigyázat, a parlamenti voksolásra ez nem vonatkozik, itt azért még nem tart az európai integráció. A helyhatósági és az európai parlamenti választásokon viszont bátran voksolhat, vagy akár jelöltként is indulhat minden uniós polgár a lakóhelye szerinti tagállamban. Ilyenkor ugyanolyan feltételek vonatkoznak rá, mint az adott tagország lakóira. Valódi összeurópai gond az egyre alacsonyabb részvételi arány az EP-választásokon.
KONZULI VÉDELEM KÜLFÖLDÖN
Aki külföldön jár, és a saját országának ott éppen nincs nagykövetsége, ugyanúgy fordulhat segítségért (konzuli védelemért) egy másik EU-tagállam külképviseletéhez – a legtöbb uniós polgár erről nem is tud. Pedig hasznos információ ez: az Európai Unión kívül csak három olyan ország van, ahol mind a huszonhét EU-tagállamnak működik nagykövetsége: Oroszország, Kína, Egyesült Államok. Másutt érdemes előre tájékozódni, hová fordulhat, akinek például ellopják az útlevelét és minden pénzét.
KAPCSOLAT AZ EU-INTÉZMÉNYEKKEL
Minden uniós polgár a saját anyanyelvén – a huszonhárom hivatalos EU-nyelv egyikén – fordulhat bármely EU-intézményhez, és választ is ugyanezen a nyelven kap. (Ha tehát kell, magyarul.) Aki az uniós intézmények működésével elégedetlen, panaszt az európai ombudsmannál tehet.
EURÓPAI POLGÁRI KEZDEMÉNYEZÉS
Aláírásokat gyűjteni ma már uniós témákban is érdemes, hála az EU-alapszerződés legújabb találmányának, az európai polgári kezdeményezésnek. A játékszabályok dióhéjban: egymillió – és a tagállamok legalább egynegyedéből, azaz minimum hét országból származó – polgár közvetlenül felkérheti az Európai Bizottságot, hogy a hatáskörébe eső területeken tegyen javaslatot jogszabály kidolgozására. (Ez azért lényeges, mert az EU-ban alapvetően az történik, amit a brüsszeli bizottság kezdeményez.)
A polgári kezdeményezések szervezőinek – a „polgári bizottságnak”, amely legalább hét uniós polgárból áll, s azok legalább hét különböző tagállamban rendelkeznek lakóhellyel – egy év áll a rendelkezésükre, hogy összegyűjtsék az egymillió aláírást. Máris több ügyben lehet aláírni, elektronikusan, az interneten.
Többen bíznak az EU-ban
A legtöbb európaiban (39 százalék) semleges kép él az EU-ról. Kedvezően már kevesebben (30 százalék) ítélik meg az uniót, őket majdnem utolérik a negatív véleményt alkotók (29 százalék) – derül ki az Eurobarometer új felméréséből. A negatív megítélés aránya az utóbbi években lassan, de biztosan növekszik.
Az eurót már jóval szélesebb körben támogatják (53 százalék). Még mindig többen bíznak az EU-ban (33 százalék), mint a nemzeti kormányokban (27 százalék). Ami a gazdasági válságot illeti, a megkérdezettek döntő többsége (85 százaléka) úgy gondolja, hogy az EU-tagállamoknak szorosabban kellene együttműködniük.
Abban is sokan reménykednek (53 százalék), hogy az unió hosszabb távon megerősödve kerül ki a válságból. Az emberek közel fele (44 százalék) mondja, hogy – a krízis hatására – közelebb érzi magát más EU-tagországok polgáraihoz. S amikor azt kérdezik, milyen szinten érdemes harcolni a válság ellen, első helyre az unió kerül, ismét maga mögé utasítva a kormányokat. (Munkatársunktól)
Európai Unió
Tagállamok száma: 27 Lakosság: 503 millió fő Terület: 4 millió km2 Fizetőeszköz: 17 tagállamban az euró Hivatalos nyelvek száma: 23 Székhely: Brüsszel, Strasbourg, Luxemburg
