Az egykor svájci elitiskolában tanult, angolul és németül folyékonyan beszélő Kim Dzsong Un kétségkívül új stílust honosít meg az országban. A Korea-szakértőket már az is meglepte, hogy apja halála után igen rövid idő alatt ragadta magához a teljes hatalmat. Egy ideig még kénytelen volt elviselni nagybátyja, Csang Szongthek gyámkodását, de aztán a hadsereg főparancsnoka és a Koreai Munkáspárt vezetője lett, s ma már „a párt, az állam és a hadsereg éles elméjű vezetőjeként”méltatja őt a pártlap. Az általa képviselt új hang azért inkább a formában, mint a tartalomban mutatkozik meg. Emberemlékezet óta nem mulatozhattak szilveszterkor a phenjaniak, s most még petárdázni is lehetett. Ezzel azonban nagyjából ki is merül a változás. Egy a Reutersnak nyilatkozó észak-koreai szakértő elemezte Kim Dzsong Un újévi köszöntőjét, s arra a következtetésre jutott, hogy szóhasználata nem különbözik sokban az elődökétől. Beszél ugyan arról, hogy véget kell vetni a két országrész közötti konfliktusnak – a koreai háború után a felek nem kötöttek békét, ma is háborúban állnak egymással –, de nem megbékélésre, hanem országegyesítésre gondol. S nyilván phenjani irányítás alatt.

Kim Dzsong Un „konfliktusoldó receptje” egyébként is a fegyverkezés. Szerinte a fegyverek jelentik a nemzeti erőt, s csak az az állam gyarapodhat, amelyik fegyverkezik. Márpedig Észak-Korea gyarapodni fog. Nem is akárhogy. Az új esztendőben – amely a teremtés és a változás éve lesz – az elszegényedett, elszigetelt államból gazdasági óriás válik, és javul az életminőség is – jövendöli az ország vezetője. Hogy optimizmusát mire alapozza, csak találgatni lehet. A tavaly áprilisi kudarc után decemberben végre sikerült föld körüli pályára állítani rakétáját, amit Phenjanban úgy ünnepeltek, mintha az ország űrnagyhatalommá lépett volna elő. Pedig gyanítható, hogy Phenjan nem egyszerűen műholdat akart fellőni, hanem nagy hatótávolságú rakétával kísérletezett. Ez az ENSZ szankciói miatt elméletileg tilos a sztálinista országnak.

A konfliktus persze túl veszélyes ahhoz Észak és Dél között, hogy Szöul csípőből visszautasítsa Phenjan közeledési szándékát. A decemberben megválasztott dél-koreai elnök, Pak Gün He nem is tehetett mást, mint hogy ráhangolódott a párbeszédre. Egy feltétellel persze: ha Phenjan befejezi nukleáris kísérleteit. Korea-szakértők most azt találgatják: mi lehet az oka, hogy az újévi tévés köszöntő divatját felelevenítő észak-koreai elnök – miközben hosszasan beszélt a fegyverkezés szükségességéről – egy szót sem ejtett az atomfegyverekről. Az lenne csak az igazi mulatozásra méltó ok, ha Phenjan szilveszteri petárdázással élné ki harci kedvét.

Újévi köszöntő, 19 év után először az észak-koreai televízióban