Az államtitkár szerint erősíteni kell Közép- Európa presztízsét, „globális láthatóságát”, és fontos, hogy a szélesebb külvilág, Kínától akár Brazíliáig, tisztában legyen a térség értékeivel, főként azzal a potenciállal – a magasan képzett, olcsó munkaerővel, fejlődő infrastruktúrával –, amelynek révén a régió a világ legdinamikusabban fejlődő térsége lehet. (Igaz, ezt a növekedést stabilan egyedül Lengyelország tudta felmutatni, míg Magyarország hosszú ideje az ellenkezőjére példa.)

„A kezdetektől fogva nagy volt a bizalmatlanság a visegrádi négyek tagjai között, Prága és Pozsony viszonya miatt a csoport lényegében nem is működött 1993 és 1998 között” –elevenítette fel a nehéz kezdeteket Hamberger Judit. A Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa szerint a 21 éves szervezet életében az igazi kezdetet a működési mechanizmus 1999-es kialakítása, majd egy évvel később a csoport egyetlen intézményének, a pozsonyi központú – jelenleg hétmillió eurót kezelő – Visegrádi Alapnak a létrehozása jelentette. Az alap egyéni ösztöndíjakat és pályázati pénzeket oszthat ki a legkülönbözőbb projektekre, amelyek a tagországok közötti kapcsolatot erősítik. „Ez lehet akár egy hímzőegyesület által szervezett találkozó hasonló kézművescsoportokkal a V4 országaiból” – említett egy konkrét példát Hamberger, hozzátéve, hogy a szerveződés egyik célja egymás megismerése minél szélesebb területen.

Ugyanakkor a további intézményesülésnek akadálya az országok közötti bizalmatlanság, bár a V4 átlépte önmaga árnyékát, amikor a lengyel parancsnokság alatt működtetendő közös haderő létrehozásáról döntött. „Nagyon fontos lépés, hiszen itt el kellett fogadni az egyik ország vezető szerepét, amitől a tagok mindig idegenkedtek” – emlékeztetett Hamberger, megjegyezve azonban, hogy a haderő felállításának határideje többször kitolódott, a jelenlegi céldátum 2016. „Az együttműködés jövője az lehetne, hogy a tagországok más területen is elfogadnák, hogy az vigye a vezető szerepet, aki az adott területhez jobban ért.” A kilencvenes években tervben volt az akkor még szovjet eredetű haditechnika közös karbantartó központjának felállítása is, ám ez az eltérő katonai és gazdasági érdekek miatt végül elmaradt.

Egyetértés van ugyanakkor az Európai Unió bővítéséről. „A V4 másik fontos feladata ezt a bővítési kedvet fenntartani” – mondta a tudományos főmunkatárs. Ezt a feladatot a Nyugat-Balkán tekintetében elsősorban Magyarország látja el. A sokszor eltérő érdekek ellenére a V4 mind gyakrabban közösen mutatkozik be a külvilág előtt, például turisztikai szakmai kiállításokon Kínában vagy az Egyesült Államokban.

A V4-gyel szemben a KEK már sokkal kevésbé működtethető szervezet, nem véletlen, hogy Németh Zsolt is megjegyezte róla korábban: sokan vízfejnek tekintik, és ennek veszélyét a magyar kormány is érzékeli, ám mégis „lát fantáziát” az osztrák és olasz kezdeményezésre Magyarországgal és Jugoszláviával 1989-ben létrehozott, mára Ukrajnát és Moldovát is magában foglaló 18 tagú szervezetben. „Ezt nem lehet egy nagy V4-ként elképzelni, ahhoz túl kevés a kohézió, túl sok a törésvonal, de éppen ez adhatja az erejét” – mondta Németh, aki szerint a KEK feladata az euroatlanti integráció erősítése a Nyugat-Balkánon és a Keleti Partnerség országaiban.

„A 2013-as év inkább a visegrádi négyek elnöksége, semmint a KEK vezetése révén lehet valóban közép-európai év a magyar diplomácia számára – vélekedett Hamberger, megjegyezve, hogy a KEK működtetése méreténél fogva nehézkesebb, és a féléves elnökség is rövid a látványos eredményekhez.