A tárgyalások Kairóban folytak a Hamasz és az izraeli megbízottak között egyiptomi közvetítéssel, nyugati magas rangú diplomaták részvételével. Kedden napközben Mohammed Morszi egyiptomi elnök közölte, hogy aznap életbe lép a tűzszünet. Kairóba hívták Guido Westerwelle német külügyminisztert is tárgyalni. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter eközben Jeruzsálemben tárgyalt Benjamin Netanjahuval. Az izraeli kormányfővel tartott közös sajtótájékoztató azonban kimerült a béke fontosságáról szóló nyilatkozatokban.

Ingadiplomáciát folytatott Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is. Éppen, amikor a koreai diplomata Jeruzsálembe érkezett, iráni gyártmányú rakétákat lőttek a városra. A Hamasz Fadzsr–5 rakétái célt tévesztettek. Az egyik egy zsidó település közelében hullott le, kettő palesztin települések közelében, egy másik pedig Hebron mellett. Délutánig nyolcvan rakétát lőttek ki a Hamasz emberei, ebből 28-at sikerült megsemmisítenie a Vaskupola rakétavédelmi rendszernek. Az intenzív tárgyalási hajsza bizonyította: a világ – beleértve az arab világot is – meg akarta előzni, hogy Izrael szárazföldi offenzívával folytassa műveleteit. Ezt a Hamasz sem akarhatta, ezért hamar kinyilvánították, hogy készek a tűzszünetre. Izrael egyelőre csak azt közölte, függőben tartja a szárazföldi invázióról szóló forgatókönyvét.

Az izraeli hadművelet délután ugyan leállt a tervezett első fázisban –ez a rakétakilövő állások, fegyvergyárak és terrorista vezérek megsemmisítését tartalmazta „sebészi” eljárással – ám este folytatódott a második szakasz: az izraeli légierő nagyobb bombatámadásokat indított a Hamasz katonai ereje ellen. A harmadik fázisban indulnának meg az övezet közelében felsorakozott szárazföldi csapatok. Ez hatalmas rombolást okozna a nyomorba szorított, zsúfolt övezetben. Izraeli elemzők amúgy is tartanak ettől a lépéstől, mert a Gáza elleni művelet meggyengítette ugyan a Hamasz katonai erejét, de politikailag mindenképpen felértékelte. Ez oda vezetett, hogy a nyugati parton is nőtt a (harcoló) Hamasz befolyása a (tárgyaló) Fatah ellenében. Leértékelődött Mahmud Abbasz palesztin elnök szerepe. A palesztinok már nem fűznek reményeket ahhoz sem, hogy november 29-én sikerülhet megszereznie az ENSZ-ben a „megfigyelő tagállam” státusát a palesztin autonómiának. Abbasz és köre politikai devalválódása az izraeli–palesztin kiegyezést tovább távolítja.

Eközben a két harcoló fél egyaránt harcias nyilatkozatokat adott ki, a Hamasz diadalmasan jelentette, hogy csapást csapásra mért, és a „cionista megszálló” retteg tőle. Ezt visszhangozták az arab és muzulmán politikusok, illetve a média. Az izraeli propaganda ez alkalommal arra hívja fel a figyelmet, hogy a Hamasz és az Iszlám Dzsihád állandó rettegésben tartja az ország polgári lakosságát a rakétázással. Amikor az ENSZ-főtitkár Jeruzsálembe érkezett, a politikusok felszólították, utazzon a Gázához közeli Askelonba, hogy megértse, milyen az élet állandó rakétatűzben.

New Yorkban, az ENSZ Biztonsági Tanácsában Oroszország előterjesztett egy azonnali tűzszünetet követelő határozatot. A dokumentum azonban nem ment át az amerikai, brit és francia vétó miatt. Az oroszok nem akarták, hogy a szövegben olyan kitétel legyen, amely tartalmazza Izrael önvédelemhez való jogát, és elítéli, a Hamasz és más terrorszervezetek békés polgári lakosság elleni rakétatámadásait.