A megfigyelők ezúttal mégis több esélyt látnak a megegyezésre, még ha az alkudozás hónapokig is elhúzódhat. A közvélemény-kutatások szerint a kolumbiai lakosság 72 százaléka üdvözölte, hogy a két fél végül hajlandó volt hivatalos tárgyalásokba bocsátkozni. A több mint egymillió négyzetkilométernyi területű, csaknem 50 milliós lakosságú országban immár a harmadik generáció szenvedi a háború következményeit. A FARC még 1964-ben alakult azzal a célkitűzéssel, hogy megdönti a nagybirtokosok és vállalkozók hatalmát, s egy baloldali rendszert alakít ki.

A FARC a csúcspontján, a nyolcvanas években Kolumbia területének egynegyedét tartotta ellenőrzése alatt, hátországának a szegény vidék számított. (A Világbank adatai szerint ma is a tulajdonosok két százaléka kezében van a földbirtok 52 százaléka.) A kilencvenes évek elejétől a drogbandák és a földbirtokosok megunták a hadsereg tehetetlenségét, s félkatonai jobboldali csoportokat hívtak életre. Egyes becslések szerint több mint harmincezer fegyveres alkotta ezeket a paramilitáris osztagokat, amelyek terrormódszerekkel, települések kiirtásával félemlítették meg a vidéki lakosságot. Több mint ötmillió hektárnyi területről menekültek el a helybéliek.

Álvaro Uribe elnöksége hozott fordulatot 2002-ben. Az Egyesült Államok a Plan Colombia keretében hatmilliárd dollárral és felderítési adatokkal segítette a gerillák elleni hadviselést. Cserében Washington kikényszerítette a jobboldali félkatonai csoportok betiltását. A hadsereg offenzívája meggyengítette a FARC-ot, egy évtized alatt majd felére csökkent a 15 ezer főre becsült milicistáinak száma. Állítólag közben a gerillák utánpótlási okokból a kábítószer-csempészetbe is belefogtak. A nagyvilág szemtanúja volt 2008-ban, amikor a katonák kiszabadították a gerillák több mint egy tucat túszát, köztük a kolumbiai-francia állampolgár, egykori elnökjelölt Ingrid Betancourt-t, valamint a CIA három ügynökét. A hadsereg 2010-től kezdve a FARC több fontos parancsnokát is likvidálta.

Erejét tekintve meggyengült FARC vezetői ültek most tehát a tárgyalóasztalhoz, az elődjénél jóval pragmatikusabb – így például a szomszédos Hugo Chávezzel és más baloldali latin-amerikai vezetőkkel is jó viszonyra törekvő – Manuel Santos elnök kormányzatának képviselőivel. (Hivatalosan Kuba és Norvégia a folyamat garantálói, Venezuela és Chile pedig megfigyelőként van jelen a havannai tárgyalásokon.) Formailag az első napirendi pont a vidék fejlesztése, így a földreform, amiért majd ötven éve a FARC fellépett. Ha ebben előre jutnak, akkor kerül terítékre, miként alakulhat párttá a gerillaszervezet, milyen büntetések, illetve felmentések illetik meg a vezetőiket.

A holland Tanja Nijmeijer, a FARC tagja is részt vesz a tárgyalásokon