Brüderle lapunknak elmondta: már gazdasági miniszterként próbálta elérni, hogy a magyar kormány és az érintett vállalatok között jöjjön létre valamiféle „külön megállapodás”. Ezzel kapcsolatban továbbra is optimista, és úgy látja: a kormány nyitott arra, hogy valamilyen, mindkét fél számára előnyös megállapodást találjanak. Például olyasmit, hogy a különadók eltörléséért cserébe ezek a cégek újra befektetnék a profitot Magyarországon.

A magyar kormányfő kezére játszik, hogy a magyar makroadatok európai összehasonlításban jónak tűnnek. Orbán a találkozón főleg azzal érvelt, hogy Magyarország azon kevés EU-tagállamok között van, ahol idén és jövőre is három százalék alatt lesz a költségvetés hiánya. Ám a magyar lakosság teherbíró képességének is megvannak a határai, ezért van szükség a különadókra – magyarázta a német politikusnak. Orbán azt is egyértelművé tette, hogy szeretné folytatni az eszmecserét a német beruházókkal, tekintettel arra, hogy ők adják a külföldi befektetések legnagyobb részét, és a magyar munkaerő 15 százaléka német érdekeltségű vállalatoknál dolgozik.

Brüderle úgy vélte, hogy a bírálatok ellenére a magyar helyzet nem lehet olyan rossz, „elvégre a német vállalatok önként jöttek Magyarországra”. Sikertörténet, és a munka magas minőségét jelzi, hogy a Volkswagen például a motorjainak nagy részét már Magyarországon gyártatja.

A liberalizmus helyzetéről Európában a német politikus úgy vélekedett: hamis az állítás, hogy a liberális, neoliberális gazdaságpolitika lett volna a gazdasági válság okozója. Németországban a legnagyobb veszteséget például éppen a tartományi, vagyis száz százalékig állami tulajdonban levő bankok szenvedték el. Veszteségük elérte a 130-140 milliárd eurót, ilyen a magánszférában nem történhetett meg. A válság okát inkább a nemzetközi szabályozás hiányában látja, valamint a kapzsiságban és a mértéktelenségben. „A liberalizmus szellemi irányzat, amelynek mindig két oldala van: a szabadság és a felelősség. A kettő csak együtt működhet, különben perverz rendszerek alakulnak ki” – hangoztatta. Ám ettől még tény, hogy a liberális értékrendet, amely arra épít, hogy az ember igyekezzen felelősséget vállalni a sorsáért, ma valóban nehezebb eladni a választóknak. A válságok közepette más reflexek kerülnek előtérbe: az emberek úgy érzik, nagyobb biztonságban vannak, ha az állam erősebb, és megvédi őket, mintha a maguk erejére lennének bízva. A történelmi tapasztalatokból persze tudni lehet, hogy az állam sem tökéletes gazda, nem működik jobban, mint az a vállalkozó, aki a saját pénzét teszi kockára. – Mi nem a kapitalizmust védjük, hanem a szociális piac gazdaságot – mutatott rá az utóbbi évek fordulatára Brüderle. De a verseny fontos, mert a monopóliumok (akár állami, akár magánkézben vannak) nem szolgálják a fogyasztók érdekeit. Biztató jelnek tekinti, hogy a legutóbbi európai választáson, Hollandiában éppen a liberális párt nyert.

A német kilátások nem rózsásak (az FDP a 2009-es választásokon elért 14 százalékhoz képest most mindössze négy százalékon áll), Rainer Brüderle mégis optimista. Szerinte a koalíció jelenlegi formájában a jövő évi szövetségi választások után is fennmaradhat, a CDU/CSU 40 százalékra számíthat, az FDP pedig elérheti a 6-7 százalékot.

Ami az utóbbi évek német növekedését, „gazdasági csodáját” illeti, Brüderle emlékeztetett: nem is olyan régen még Németország volt Európa „beteg embere”. Ám jelentős átalakítást hajtottak végre, modernizálták a gazdaságot, támogatták a befektetéseket, és komoly munkaerő-piaci reformokat hajtottak végre. – A Hartz IV reformok nélkül ma biztos nem tartanák itt – ismeri el a Gerhard Schröder vezette SPD–zöld kormány érdemeit.

A csoda „titkai” közé tartozik a jól működő szociális partnerség a munkaadók és a szakszervezetek között, utóbbiak rugalmassága, amellyel például elfogadták, hogy a nehéz időkben nem jár karácsonyi prémium a dolgozóknak. Az üzemi tanácsok többsége beleszólhat a vállalatirányításba, együtt gondolkoznak azon, miként lehet javítani a versenyképességet. Siker esetén a vállalatvezetés ezt honorálja is: a Porsche tavaly 6000-7000 eurós külön prémiumokkal hálálta meg a munkatársak hűségét. Ez nem volt része semmilyen megállapodásnak, egyszerűen úgy gondolták, hogy így tisztességes – teszi hozzá a német politikus.