Fordulóban a gazdasági csoda
Stílszerűen politikai tűzijáték vezeti fel hetek óta a Kínai Kommunista Párt csütörtökön kezdődő 18. kongresszusát: szinte nincs a politikai problémák kánonjának olyan eleme, amely valamilyen aktuális kavarodás miatt ne szerepelt volna rövid időre a lapok címoldalán. Szigetvita Japánnal és a Fülöp-szigetekkel, leleplező cikk Wen Jiabao miniszterelnök családtagjainak titkos vagyonáról, ENSZ-jelentés Tibetről, a dalai láma látogatása Japánban, a Bo Xilai-ügy és más párt-, illetve állami vezetőkkel kapcsolatos ügyek, az egy gyerek politika értékelése. Aki csak valamire fel akarja hívni a figyelmet, az most jön elő: a 2008-as pekingi olimpia óta nem látott politikai görögtűz szemtanúi lehetünk.
Minden jel arra utal egyébként, hogy a szokásosnál is nagyobb a politikai feszültség, melynek alapvető tüzelőanyaga a Bo Xilai-ügy volt. A kínai belső politikai világ természetének megfelelően konszenzusra kellett jutni az időközben leváltott rendkívül befolyásos Bo ügyében, ami természetszerűleg azt jelenti, hogy az ő táborának is el kellett fogadnia a megoldást. Ennek érdekében még a korábbi államfő és pártfőtitkár, Jiang Zemin is felsorakozott jelenleg hivatalban lévő utóda, Hu Jintao és a valószínű új vezető, Xi Jinping mellé. Magát a megoldást pedig majd ezután fogjuk meglátni.
A kongresszus előtt a legtöbbet a személyi kérdéseket taglalta a nemzetközi sajtó, bár mindenki tudja, hogy ennél jóval többről van szó. A kínai csoda fordulópontjához érkezett: a globális gazdasági-pénzügyi krízis nagyon jelentős környezetváltozást jelent, s a szinte rutinszerűen emlegetett „reformok” kapcsán most komoly súllyal vetődik fel, vajon mik is lennének pontosan ezek a jövőben. Ami nagyon érzékelhető: megrendülőben van a szabad piacba vetett hit. Eddig a korlátot azok a megfontolások jelentették, amelyek féltették a több mint 1,3 milliárd lakosú ázsiai ország stabilitását a hirtelen kialakuló szabad piactól. A folyamat lényege azonban a dereguláció volt. Az elmúlt évek amerikai tanulságai azonban lényeges pontokon módosíthatják az eddig irányadó teóriákat.
Sokat egyelőre nem lehet tudni a változásokról, s majd ha a dokumentumok nyilvánosságra kerülnek, azok megfejtése is igényel némi elmélyülést. Ezért a kommentátorok számára maradnak egyelőre a személyi kérdések, illetve esetleg egyes szakpolitikák körüli találgatások, a lehetséges döntések elemzése. Utóbbiak közül különös figyelmet válthat ki a családpolitika, ha egyáltalán szó kerül róla. Mindenesetre nemrégiben a kurzus által is méltányolt tudósok vetették fel, hogy meg kellene kezdeni az átállást az egy gyerek szisztémáról a kétgyerekesre. Ha ez valóban napirendre kerül, az azt jelenti, hogy ennél nagyobb változást a kínai életben nem lehet elképzelni.
A személyi kérdésekben pedig most éppen az váltotta ki a legnagyobb odafigyelést, hogy a központi bizottság vasárnap véget ért ülése két új tábornok tagot választott a párt úgynevezett katonai bizottságába. Ez azért különös, mert a bizottságot nem a kimenő, hanem éppen ellenkezőleg, a bejövő központi bizottság szokta megválasztani. Megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy a távozó pártfőtitkár, Hu maradni fog a katonai bizottság élén még egy ideig, ahogy azt előde is tette. Igaz, akkor ezt nem jelezte előre ilyenfajta akció, akkor Jiang egyszerűen csak maradt.
