A zene megáll a határon
Húsz évvel az európai egységes piac megszületése után az online szférában még mindig huszonhét különálló gazdaság létezik. Egy online zenei szolgáltatónak minden EU-tagállamban meg kell szereznie az engedélyeket a zeneszámok forgalmazásához, közben pedig egyre élesedik a verseny a közös jogkezelők között. Megnyílik-e hát a Kánaán a magyar zenék előtt?
– Az áruk szabad áramlásához az EU-nak komoly akadályokat kellett lebontania. Adná magát, hogy az internet világában nincs is értelme határokról beszélni. A digitális zenei szolgáltatások a tagországokban mégsem egyformán fejlettek, és nem érhetők el minden európai polgár számára – mondja lapunknak Tóth Péter Benjamin, az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület kommunikációs igazgatója. Ennek okait a gazdasági különbségek mellett abban látja, hogy a zeneszerzői, előadói és kiadói engedélyeket nem egyszerű (és nem is olcsó) megszerezni.
Az online zenei szolgáltatók által forgalmazott zeneszámok jogait rengeteg jogkezelő képviseli, és ez megbénítja az európai zenepiacot. Az Európai Bizottság júliusi irányelvjavaslata egyrészt átláthatóbbá tenné a szerzői jogokkal kapcsolatos teendőket ellátó közös jogkezelők működését – másrészt megkönnyítené a zeneművek EU-ban történő online forgalmazásához szükséges engedélyek beszerzését. Jelenleg az online szolgáltatóknak (mint például a svéd Spotifynak vagy az Apple iTunesának) mind a 27 tagállamtól be kell gyűjteniük a licenceket, hogy egy adott uniós országban elindulhassanak.
Az irányelv ezt egyszerűsítené le, ami új kihívások elé állítaná a jogkezelő társaságokat is. – Az irányelvtől függetlenül megindult Európában a verseny a jogkezelők között. Az Artisjus közepes méretű, de hatékony jogkezelőnek minősül. Egyedül nem megy, ezért regionális és európai szinten is szövetségeseket keresünk, hogy meg tudjuk osztani a terhet, amelyet az online zenei szolgáltatások adatainak feldolgozása jelent – magyarázza Tóth.
Ilyen környezetben egy magyar zeneszerző jogai könnyen észrevétlenek maradhatnak a nagyobb repertoárok mellett. Tóth Péter Benjamin szerint az EU-irányelv önmagában nem oldja meg a problémákat. Az is gondot okoz, hogy a kisebb országokban szétesett a zeneipar, a nagy kiadók helyét kis függetlenek vették át, akiknek a repertoárjait sokkal nehezebb összefogni és a fontos zenei szolgáltatások kínálatába eljuttatni. Az EU-ban a digitális piacon történő zeneeladás a teljes forgalmazás 19 százalékát teszi ki, ugyanez az Egyesült Államokban 50 százalék. Az unión belül is hatalmas különbségek vannak: a digitális értékesítés Dániában a teljes forgalom több mint harmadát adja, míg Magyarországon ez az arány kevesebb mint tíz százalék. Az Artisjus kommunikációs igazgatója szerint amíg az emberek ingyen is ki tudják elégíteni zenei igényeiket, ugyanazért a szolgáltatásért pénzt általában nem fognak kiadni. Jelentősek az egyes országok közötti kulturális különbségek is: Észak-Európában sokkal több fogyasztó ismeri el, hogy a legális szolgáltatásokkal ösztönzi az új alkotások születését.
A digitális egységes piac melletti gyakori érv a kulturális sokszínűség megőrzése, azaz hogy a kisebb államok kevésbé ismert zenéje is megjelenjen az európai piacon. Csakhogy a világhírnévhez nem elegendő a szabályozás. – A legfontosabb a minőségbeli különbség, a tartalom, de ez művészeti kérdés. Ha nem vagyunk jelen az adott országban, a promóció sem működik, és nehezebb az értékesítés az online csatornákon is. Az iTuneshoz hasonló nyílt rendszereken nehéz elérni, hogy egy szám a népszerű kategóriába kerüljön – közli Linczényi Márkó, az MTV European Music Awardson kétszer is Magyarországot képviselő The Kolin zenekar énekese. Szerinte az sem mindegy, hogy egy zenekar hol akarja eladni a zenéjét. A stílushoz kell „belőni” a piacokat, az Egyesült Államokat és Németországot nem érdemes együtt megcélozni, és célszerű kiválasztani egy-egy várost. Úgy tapasztalta, hogy ha egy szám például az iTuneson bekerül a népszerű kategóriába, akkor megindul az illegális letöltés, ám egy idő után megveszik az eredetit is.
A zenekar több zeneműkiadóval is kapcsolatban áll, ők kezelik a jogaikat. – Van egy 3D-s számunk, a Mountain King, ez az összes Európában értékesített Nintendo 3D eszközön rajta lesz novembertől. Ilyenkor a jogtulajdonos örül, hiszen olyan promóciós csatornát kap, amely későbbi digitális eladásokhoz vezethet – meséli az énekes.
Milliárdok a közös jogkezelőknél
„Olyan európai, egységes digitális piacra van szükségünk, amely az alkotók, a fogyasztók és a szolgáltatók szempontjából is megfelelően működik” – közölte Brüsszelben Michel Barnier, a belső piacért és a szolgáltatásokért felelős EU-biztos. Hozzátette: „A hatékonyabb jogkezelő társaságok révén a szolgáltatók számára egyszerűbbé válik az új, akár másik tagállamból is elérhető szolgáltatások piaci bevezetése. Ez pedig előnyös mind az európai fogyasztók, mind a kulturális sokszínűség szempontjából.”
Az Európai Bizottság által javasolt új irányelvet ismertetve Michel Barnier elmondta: „A közös jogkezelő társaságok mindegyikének teljesen átlátható módon kell működnie, és biztosítania kell, hogy az alkotók gyorsabban hozzájussanak a műveikért járó díjakhoz. Mindez létfontosságú a kreatív iparágakba és az innovációba irányuló beruházások fenntartásához. Ez pedig további növekedést és fokozott versenyképességet eredményez.”
Jelenleg több mint 250 közös jogkezelő társaság működik az EU-ban, ezek éves szinten hatmilliárd euró bevételt kezelnek. A közös jogkezelők által beszedett bevételek mintegy 80 százaléka a zeneipari jogok felhasználásából származik. (Forrás: Europa.eu)
