A múlt novemberben abszolút többséggel megválasztott konzervatív Néppárt (PP) számára fontos jelzéseket küld majd a galíciai és a baszkföldi tartományi erőpróba arról, hogy a lakosság meddig hajlandó tolerálni a megszorításokat, a növekvő munkanélküliséget és Mariano Rajoy kormányának eddig nem túl eredményes válságkezelését.

A választás Spanyolország egységéről is szól majd: vajon a katalánok mellett más nemzeti kisebbségek (elsősorban a baszkok) is radikalizálódnak-e a válság közepette, kétségbe vonva a közel harminc éve fennálló spanyol állammodellt?

– Spanyolország nem fog szétesni – mondta lapunknak Rogelio Alonso. A madridi János Károly Egyetem professzora szerint a katalán szeparatizmus felerősödését nem szabad lebecsülni, de szerinte inkább politikai eszközről, nyomásgyakorlásról van szó. Önállósággal fenyegetőznek, hogy több kiváltságot „zsaroljanak ki” maguknak. Épp egy olyan pillanatban teszik ezt, amikor Spanyolország nehéz helyzetben van, s így tovább gyengítik azt az államot, amelynek ők is a polgárai.

A baszk politikusok a katalánokhoz képest egyelőre csöndben vannak. A mostani választási kampány nagy újdonsága, hogy az ETA terrorfenyegetése megszűnt, miután a baszk szeparatista szervezet tavaly ősszel tűzszünetet hirdetett. Képviselőik egy része integrálódott a politikába. A felmérések szerint pártjuk, a Bildu most az előkelő második helyen áll a Baszk Nacionalista Párt (PNV) mögött.

– Nagy tévedés azt hinni, hogy az ETA eltűnt, még csak fel sem oszlott – figyelmeztet Alonso, aki évekig Belfastban tanulmányozta az északír megbékélési folyamatot. – Képviselőik ott ülnek a demokratikus intézményekben. A jó hír, hogy legalább nem ölnek. A rossz, hogy a többi politikai párt elfogadta őket partnernek, holott ők egészen más eszközökkel harcoltak, mint egy demokráciában szokás. A demokratikus erők annyira akarták a megbékélést, hogy tisztára mosták az ellenfeleiket. E taktikának most meg is isszák a levét: a néppárt és a szocialisták komoly vereségre számíthatnak, a nacionalista PNV és főleg a Bildu pedig megerősödik. Utóbbival a lappangó fenyegetés nem múlt el, csak most a Bildu úgy tesz, mintha ő lenne a „garancia” arra, hogy nem lesz erőszak.

Előbb-utóbb Baszkföldön is fellángolhat ugyanaz a szeparatista indulat, mint Katalóniában. A PNV ennek enyhébb vonalát képviseli, a Bildu viszont egyértelműen kiáll a függetlenség mellett. Rogelio Alonso szerint Katalóniának és Baszkföldnek szuverén államként el kellene ismertetnie magát a nemzetközi közösséggel. Nyilvánvalóan az Európai Unióban képzelnék el a jövőjüket, gazdaságaik ezer szállal az EU-hoz kötődnek. Ezt a tagállamoknak egyhangúan jóvá kell hagyniuk. – Gondolja, Spanyolország ebbe belemenne? – kérdezett vissza.

A szakértő szerint nagyon veszélyes helyzetet teremt, hogy a függetlenségpárti politikusok elhitetik: az önálló állam életképes lesz, sőt az emberek jobban fognak élni, mint a jelenlegi Spanyolországban. Feszegetik a demokratikus kereteket. A katalán kormányfő például tudatosan szembemegy a spanyol alkotmánnyal, amikor népszavazást ígér a tartomány önrendelkezéséről. A populista érvelés, miszerint a katalánokat „kizsákmányolják”, nem igaz: két tartomány, Madrid és a Baleári-szigetek jóval többet fizetnek be a közös költségvetésbe, mint a katalánok.

Galícia egyelőre nem okoz gondot: itt várhatóan a Néppárt győz majd, maga mögé utasítva a szocialistákat és a helyi nacionalista pártokat. Rajoy kormányfő legalább ennek örülhet: ez az ő szűkebb hazája. Ha kell, van hova visszavonulni.