Búcsú a milíciáktól?
Soha nem tapasztalt bizonytalanság, fejetlenség, növekvő erőszak és erősödő elszakadási törekvés uralkodik mostanában Líbia második legnagyobb városában, Bengáziban – ismerte el a milánói Corriere della Sera tudósítójának Fathi Baja docens, aki politikatudományokat oktat a helyi egyetemen. A líbiai hadsereg ma alig 3000-4000, rosszul felszerelt és tapasztalatlan újoncból áll, mondja a docens, míg az országban uralkodó milicisták száma legalább százezerre tehető. A Bengáziban élők nem annyira ideológiai vagy politikai, hanem egyszerű praktikus okokból szeretnének elszakadni a fővárostól, Tripolitól. Pillanatnyilag a városukat rémületben tartó három fegyveres milícia és a Bengázitól keletre fekvő Derna várost uraló szélsőséges iszlamista csoport között őrlődnek. A város lakói – nem mindennapi bátorságról tanúságot téve – jó két héttel ezelőtt utcára vonultak és követelték a milíciák felszámolását. Köztük mindenekelőtt az Anszar al-Saria feloszlatását, amelyet felelősnek tartanak az amerikai konzulátus elleni támadásért és az amerikai nagykövet haláláért is. Az említett demonstráción a mintegy 30 ezres tömeg megrohamozta az Anszar al-Saria székházát, és menekülésre kényszerítette az iszlamista milícia tagjait. Az összecsapásnak – mint a líbiai hírügynökség beszámolt róla – 11 halálos áldozata volt, közülük hat milicistát tarkólövéssel végeztek ki.
Az incidens Tripolit sem hagyta hidegen. Mohamed al-Magarjef nemzetgyűlési elnök a helyszínre sietett és közölte: a vezérkari főnököt utasították arra, hogy a hadseregen belüli milíciák vezetőit váltsa le, és a helyükre megbízható, a hatalomhoz lojális tiszteket állítson. Egyúttal elrendelték, hogy 48 órán belül minden milicistának le kell tennie a fegyvert, és el kell hagynia a laktanyákat. Ha nem teszik meg, úgy a hadsereg fegyverrel kényszeríti őket.
Ha már totális fejetlenségről beszélünk, a helyzet Tripoliban sem rózsás. Egy héten belül kétszer szavazták le Musztafa Abu Sagur megválasztott miniszterelnök kormányát, legutóbb most vasárnap. Sagurnak a múlt csütörtöki fiaskó után három napja maradt az új válságkabinet összeállítására, de a parlamentnek ez az új névsor sem tetszett, s egyszersmind a kormányfőtől is megvonta a bizalmat. A következő egy hónap során új miniszterelnököt kell választani a néhai Kadhafi országában.
Eközben egyre nő Líbiában a politikai gyilkosságok száma. Nem lehet nem észrevenni, hogy az áldozatok között szép számmal vannak olyanok, akik részt vállaltak az új, reguláris hadsereg létrehozásában. A gyilkosságsorozat tavaly júliusban kezdődött Abdel Fattah Junesz likvidálásával; ő a lázadók főparancsnoka volt. A gyilkosság mögött alighanem a lázadók biztonsági csoportjának a parancsnoka állhat, jelezve, hogy egymás ellen fordultak a korábbi, Kadhafi-ellenes fegyveres csoportok.
De a gyilkosságsorozat egy másik feltételezhető motivációja az olaj. Áprilisban a bécsi Duna-szakaszon holtan találták Sukri Ganemet, aki tavaly májusig a líbiai állami olajtársaság főnöke volt, egyszersmind az ország olajminisztere, Moammer el-Kadhafi volt líbiai vezető bizalmasa. Már hónapok óta dúltak a harcok a felkelők és a kormánycsapatok között, amikor Ganem szembefordult a rezsimmel, és Bécsbe távozott. Ahol korábban évekig élt mint az OPEC, a Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezetének alelnöke. Az új rezsim túl későinek gondolhatta a pálfordulást, és letartóztatási parancsot adott ki ellene. A bécsi Die Presse átvette a líbiai sajtó értesülését, miszerint Ganem milliárdokat menekíthetett ki az országból, s a pénzt alighanem osztrák és svájci bankokban helyezte el. Így volt-e vagy nem, nehéz tisztán látni. Az viszont bizonyos: Ganem sokat tudhatott arról, hogy a nemzetközi olajszerződéseknél kit mennyivel kentek meg.
