Séta a budai Várban, borkóstolás Tokajban, beszélgetés sikeres magyar vállalkozókkal, túra a Szépasszonyvölgyben, üzleti reggeli, romkocsmázás, találkozó Orbán Viktorral. Az első magyar Birthright Program résztvevői az első hét során gyakorlatilag egy percet sem pihenhettek, nem csoda, hogy mire találkoztunk velük, már teljesen kimerültek. – Ilyenkor mindig nagy a nyomás. Az egyetlen kritika, amit kaptunk, hogy túl sok a program – mondja Vincze. Egyébként az ötlet nagy sikert aratott: hatalmas volt a túljelentkezés, mert csak tizenketten látogathattak el az országba két hétre.

Fiatalok csoportja az USA-ból, Budapesten

A Birthright Program nem magyar találmány, elsősorban izraeli, örmény és ír példákat követ, amelyek közül a legismertebb a Taglit Birthright Israel. A szó a születéssel együtt járó jogra utal, a program célja, hogy az anyaországból elszármazott fiatalok ismét kapcsolatba kerüljenek rég elfeledett kulturális örökségükkel, és felfedezzék identitásukat. A Balassi Intézet és a Kossuth Alapítvány által szervezett program ehhez hű is marad: nem volt előfeltétel, hogy a fiatalok tudjanak magyarul, vagy bármiféle kapcsolatuk legyen magyar közösségekkel.

Éppen ellenkezőleg, olyan harmadik és negyedik generációs amerikaiakat is kerestek, akik még nem jártak Magyarországon, és családjukban sem játszik kiemelt szerepet a magyar identitás. A program a gulyás–huszár–matyó hímzés sztereotípiákon túl újat akar mutatni az elszakadt magyaroknak. – Ellátogattunk például a zsámboki biofarmra, amelyet egy itt élő angol vezet. Csak egy része volt a programnak, hogy megnéztük a lovakat. A résztvevők megismerkedhettek az organikus mezőgazdasággal, amely Amerikában is nagy divat.

A huszár és az ostorcsapkodás valóban látványos, de ezeket tartalommal kell megtölteni – magyarázza Vincze Máté, és hozzáteszi: ezért szerveztek találkozókat több fiatal és sikeres magyar vállalkozóval, főleg informatikusokkal, és olyan külföldiekkel, akik itt találták meg számításaikat. Sőt, a cégvezetőkön kívül a fiatalok romaprogramban részt vevő aktivistákkal is beszélgethettek. A szervező szerint így teljes képet kaphattak a magyar társadalom aktuális kérdéseiről is.

A programra csak azok jelentkezhettek, akik 12 éves koruk óta nem éltek Magyarországon. A részvételhez bármilyen magyar háttér elegendő volt, és semmiféle előismeretre nem volt szükség. – A nagymamám a második világháború után érkezett Amerikába, tizenévesen, pontosan nem is tudom, mikor. Nem ismerem részletesen a történetét – vallja be a kanadai Daytonból jött Sami, aki először van Magyarországon. – Nem hallottam semmi negatívat Magyarországról, előítéleteim sem voltak. Nagyon tetszik itt, nagy élményt jelentett Magyarország, gyönyörű a nyelv.

Vissza fogok jönni – mondja a 18 éves lány, akinek a legnagyobb élményt a Duna jelentette, és hogy a saját szemével láthatta Budapestet. Neki sem volt kapcsolata kinti magyar közösséggel. – Ismerek olyan embereket, akik magyar származásúak, de nem jártam össze velük. De Budapestre mindenképpen szeretnék még visszajönni, és részt venni a Balassi Intézet egyéves képzésén. 

A New Jersey-ből érkezett Marának is hasonló tervei vannak. – Mindig is tudtam, hogy magyar vagyok, csak nem tudtam mit kezdeni vele. A családom sem nagyon kereste a kapcsolatot a magyar múltjával. Ez a program jó arra, hogy megértsem, honnan származik a családom igen jelentős része – mondja a 19 éves lány, akinek felmenői magyar zsidók voltak. – A dédnagymamám közvetlenül a világháború előtt jött el Magyarországról. Eredetileg pénzt akartak keresni, de aztán jött a háború, és nem tért haza – mondta Mara, akinek a Holokauszt Emlékközpontban az áldozatok fala volt a legemlékezetesebb, ahol talált is ismerős neveket. Egyébként ő sem tagja kinti magyar közösségnek.

– Nem volt rá lehetőségem, nincs is magyar közösség a környezetemben. Vannak olyan ismerőseink, akik 1989 után érkeztek az Egyesült Államokba, velük szoktunk találkozni. Itteni rokonokról nem tudok. A családom néhány tagja megpróbált utánuk kutatni, de a holokauszt miatt elvesztek a nyomok – mondta Mara, és hozzáteszi: otthon tovább szeretné vinni a magyar hagyományt, és ő is komolyan gondolkodik azon, hogy visszajön, legalább egy évre, tanulni.