Hónapokon át úgy tűnt, hogy a fő bizonytalansági tényezőt az 58 éves elnök egészségi állapota jelentheti. A Kubában elvégzett tavalyi két, majd az idei tavasz harmadik rákműtétét követően július elején jelentette be, hogy immár „mentes” a rákbetegségtől. Ezt azóta a nyilvánosság előtt igyekszik bizonyítani egyre gyakoribb, igaz, nem túl kimerítő kampányszerepléseivel.

Az októberi választások következménye messze túlnőhet a harmincmilliós Venezuela határain: több országban is lélegzet-visszafojtva figyelik, hogy megmarad-e a baráti országoknak nyújtott „olajsegély”? Bár a választáson formailag heten indulnak, Chávezzel szemben esélye csak a mintegy harminc ellenzéki párt és mozgalom közös jelöltjének, a negyvenéves Henrique Caprilesnek lehet. Augusztus elején Capriles, Miranda szövetségi állam volt kormányzója világossá tette: győzelme esetén a fő változás az lesz, hogy Venezuela „egyetlen csepp olajat sem fog elajándékozni”. Mint mondta, „a mostani kormány a világot akarja megmenteni, mi viszont előbb az itthon élők helyzetén akarunk javítani. Bármiféle szolidaritásról csak utána lehet szó”. Számítása szerint ugyanis a Kubának, Fehéroroszországnak, Argentínának, Nicaraguának és más karibi országoknak nyújtott kedvezményes olajszállításokkal Venezuela évente hétmilliárd dollárt veszít. Mint állítja, a Havanna és Caracas közti elszámoláskor négyszer annyiba kerül például egy kubai tanár, mint amennyi a venezuelai pedagógusok átlagkeresete. Márpedig – mint állítja – 37 ezer kubai orvost, tanárt, sportedzőt és különféle tanácsadót alkalmaz a Chávez-kormány, s cserében olajjal fizet.

Capriles kifogásolja a Kínával kötött megállapodásokat is. Chávez éppen a napokban jelentette be, hogy a kétoldalú fejlesztési alap hamarosan újabb hatmilliárd dollárral gyarapszik, ebből Kína részesése négymilliárd. Ezzel húszmilliárdhoz közelít majd az alap közös tőkéje. Az ellenzék szerint ez évtizedekre eladósítja Venezuelát, minthogy hosszú távú, ráadásul a világpiaci ár majd feléért, ötvendolláros hordónkénti áron kötött olajszállításokkal törleszt, immár napi 450 ezer hordóval. Az OPEC adatai szerint 2011-ben Venezuela napi 2,3 millió hordót exportált, amelyből nagyjából egymillió a latin-amerikai országokba került. Az Egyesült Államok ugyan továbbra is a venezuelai olaj első számú importőre, ám a tavalyi napi 848 ezer hordó 18 százalékos visszaesést jelent egyéves összehasonlításban.

Chávez sok szempontból megelőzte a most – divatos kifejezéssel – „unortodox” gazdaságpolitikát folytató magyar politikusokat a neoliberális modell, az IMF és a Világbank receptjei (és hitelei) elutasításával. Tehette, mert a világ legnagyobb olajtartalékával rendelkezik. Hat éve már, hogy a külföldi olajcégeket 51 százalékos állami többségű vegyes vállalatokba kényszerítette. Voltak cégek – mint az amerikai Conoco-Philips és az Exxon Mobil –, amelyek kivonultak. Maradt viszont az Egyesült Államokból a kaliforniai Chevron, amely most jelentette be, hogy 2025-ig további kétmilliárd dollár befektetéssel járul hozzá a 2006-ban létrehozott Petroboscan vegyes vállalat fejlesztéséhez. Az orinocói nehézkőolaj-lelő helyeken tevékenykedik egyebek között a brit BP, a francia Total, az olasz ENI, a norvég Statoil és a kínai CNPC is.

A kőolajbevételekből és az említett kínai hitelekből persze nemcsak a baloldali rendszerek iránti szolidaritásra és a (főleg Moszkvától és Minszktől származó) fegyvervásárlásokra, hanem a hazai szegényebb rétegek támogatására, szövetkezetek alapítására, parlagon hagyott földek kisajátítására is jut. Egy-két éve látványos ütemű a szociális lakások építése. Legutóbb május elseje alkalmából emelték a minimálbért, a heti munkaidőt pedig törvényileg lecsökkentették 44 óráról 40-re, kibővítették a szociális ellátásban részesülők körét, s meghosszabbították a kismamák szülési támogatásának idejét. A gazdaság motorja is viszonylag jól hajt, idén is meghaladhatja a négy százalékot a növekedés. (Miközben a caracasi bűnözés viszont továbbra is súlyos gond.) A nagy közvélemény-kutató intézetek két hónappal az elnökválasztások előtt mindenesetre Chávez 15-20 százalékpontos győzelmét vetítik előre Caprilessel szemben, aki azonban még bízhat a bizonytalanok mintegy 25 százalékos táborában.

A választásokig hátralévő időszakban kiélezett, alighanem durva hangvételű kampányra lehet számítani. Az ellenzéki Capriles jelölésekor hosszú kilométereken át gyalog vonult végig Caracas belvárosában, érzékeltetve: ő bezzeg egészséges, nem úgy, mint az elnök, aki júniusban még autóval ment a választási irodához a jelölését leadni. Chávez most keményen válaszolt Caprilesnek a latin-amerikai szolidaritást kifogásoló kijelentéseire. Fasisztának, a venezuelai oligarchia és Washington bérencének titulálta vetélytársát. Mélyütés ez, mert az átlagválasztó aligha tudja, hogy Capriles Radonski lengyel bevándorlók leszármazottja, és egyik zsidó nagyapja az auschwitzi koncentrációs táborban halt meg.