A hátsón billentett elnök
Mondandójuk lényege, hogy a háború elhúzódásáért a néhány hónappal korábban hivatalba lépett Dmitrij Medvegyev államfő felelt, aki csak az őt hatalomra segítő elődje, Vlagyimir Putyin utasítására szánta el magát az ellentámadás megindítására.
– Amíg nem érkezett rúgás egy bizonyos helyre Vlagyimir Vlagyimirovicstól, (a támadás megindítására), addig a legfelső vezetés, finoman szólva, félt felelős döntést hozni – nyilatkozta a filmben Jurij Balujevszkij, egyértelműen utalva arra, hogy 2008-ban is az elnökiből a kormányfői székbe átült Putyintól várt mindenki utasítást. Igaz, a ma már nyugdíjban lévő tábornokban személyes sértettség is lehet Medvegyevvel szemben, elvégre a vezérkari főnökké 2004-ben kinevezett Balujevszkijt épp az új elnök bocsátotta el 2008 júniusában – azaz a grúz–orosz konfliktus előtt másfél hónappal.
Hogy a film több néhány lelkes Putyin-párti újságíró akciójánál, elsősorban nem Balujevszkij és Marat Kulahmetov vezérőrnagy – az Oszétiában szolgáló orosz békefenntartók akkori vezetője – szereplése jelzi, hanem az, hogy a filmet a májusban az államfői székbe visszatért Putyin is kommentálta. – Igen, augusztus 7-én és 8-án kétszer is telefonáltam az elnöknek Pekingből – erősítette meg a film állításait Putyin, aki az ötnapos háború kezdetekor kormányfőként tartózkodott a pekingi olimpiai megnyitóján. A nyilatkozat egyébként ellentmond Medvegyev állításának, miszerint ő csak 8-án, a Dél-Oszétiába bevonuló grúz csapatokkal szemben az orosz hadsereg bevetéséről szóló döntés meghozatala után lépett kapcsolatba Putyinnal. (A 7-i dátum azért fontos, mert az Elvesztegetett nap című dokumentumfilm épp azt hangsúlyozza, hogy a 8-án megindított grúz akciónak a rendelkezésre álló információk alapján eleve gátat lehetett volna vetni már 7-én.) Mellesleg Putyin megjegyezte, hogy a konfliktusról a helyszínen lévő újságíróktól értesült – tehát nem Medvegyevtől. Igaz, Putyin a napokban védelmébe is vette elődjét, bár ez elég ironikusra sikerült: – A katonai felderítés elvégezte a munkáját. A katonai erő bevetése komoly döntés, tízszer is meg kell gondolni. Gondolkodtak is három napot –jelentette ki az elnök újságírók előtt.
A konfliktus negyedik évfordulója küszöbén megjelent film elemzők szerint a Putyin–Medvegyev tandem végét jelezheti, vagyis azt, hogy az immár hatéves ciklusra visszatért Putyin hosszú távon nem számol Medvegyevvel. Ezért is hangsúlyozza a film az „átmeneti elnök” hivatali ideje alatt tanúsított tehetetlenségét. Arra azonban nem utal, hogy mindez Putyin politikai felelőssége is lehetne, hiszen ő állt ki Medvegyev megválasztása mellett.
A film arra nem tér ki, hogy ki döntött a hivatalosan Grúziához tartozó, de a gyakorlatban már a kilencvenes évek óta orosz támogatással önálló életet élő 70 ezer fős Dél-Oszétia, valamint a hasonló helyzetben lévő 120 ezres Abházia függetlenségének 2008. augusztus végi elismeréséről. A döntés vitatható eredményre vezetett: a két terület a gyakorlatban addig is orosz irányítás alatt állt – lakóik döntően orosz állampolgársággal is rendelkeztek –, a békefenntartók pedig nemzetközi felhatalmazással voltak jelen. Az elismerés után viszont Moszkva külpolitikai konfliktusba keveredett a külvilággal, úgy, hogy a két terület függetlenségének elismerését még legközelebbi szövetségesénél, Belarusznál sem tudta elérni. Ráadásul ezzel lényegében bebiztosította a vesztes háborút elindító grúz elnök, Mihail Szaakasvili hatalmát, lehetetlenné téve az ottani politikai elit kibékülését Oroszországgal. Eközben Dél-Oszétia a vártnál nehezebben lett Moszkva feltétlen partnere: tavaly ősszel az elnökválasztásokon az ellenzéki Alla Dzsiojeva nyert a helyi központi választási bizottság szerint, ám ezt a legfelsőbb bíróság érvénytelenítette. Dzsiojeva hívei utcára vonultak, végül új választást írtak ki, amelyen sem Dzsiojeva, sem a Moszkva emberének tekintett ellenfele, Anatolij Bibilov nem indult. Az új választásokat végül a KGB-t is megjárt fizikus végzettségű Leonyid Tyibilov, a kvázi állam egykori állambiztonsági minisztere nyerte.
