Romney radikális társsal indul
A 42 éves politikus 27 évesen került be először a képviselőházba, azóta hatszor választották újra. A republikánus párt meghatározó alakja és arca lett mára, ismertsége 2011 után nőtt meg, amikor a képviselőház költségvetési bizottságának elnökévé választották. Itt kidolgozott költségvetés-tervezeteivel kivívta a konzervatív tábor elismerését, köztük Romney-ét is.
A „Ryan-büdzsé” néven elhíresült javaslat a demokrata többségű szenátusban ugyan elbukott, ám jól mutatja a politikus elképzeléseit az amerikai gazdaságról. Elsősorban a szociális kiadásokon, az idősek és a rászorulók egészségügyi ellátásán spórolna. A védelmi költségvetéshez nem nyúlna, és átszervezné az adórendszert, ami egyszerűsítést és adócsökkentést is jelentene. A kieső bevételeket a kiskapuk bezárásával pótolná, ám azt nem részletezte, hogy ez pontosan mit jelent. Romney szerint a terv „csodálatos”, míg Barack Obama elnök úgy nyilatkozott, ez „szociáldarwinizmus”, ami az egyenlőtlenségek növekedéséhez vezetne. Igaz, hogy az amerikaiak nem szeretik a túlterjeszkedő és túlköltekező államot, ám az idősek egészségügyi ellátását biztosító Medicare program nagyon népszerű. Ezért Ryan terve, illetve alelnökjelöltsége kockázatot is jelent Romney számára.
Ryan személye ugyanakkor segíthet Romney-nak hangsúlyozni a Republikánus és a Demokrata Párt gazdaságpolitikai elképzelései közötti különbséget. Obama nagyobb, gondoskodóbb államot szeretne, a középosztály segítését. Ryan ideális országában pedig az állam szerepe kicsi, és az alacsony adók biztosítják a gazdaság fejlődését. A Washington Post elemzése szerint a választás inkább Obamának kedvez. Romney ugyanis azt akarta, hogy november 6-a afféle népszavazás legyen az elnök eddigi teljesítményéről. Ehelyett most valódi választás lesz, amelyen két, élesen eltérő gazdaságpolitikai jövőkép vív meg egymással.
Az sem biztos, hogy a szövetségi, elsősorban szociális kiadások csökkentését követelő és Romney-ért nem igazán rajongó konzervatív Teadélután mozgalom elégedett lesz a választással. A sajtónyilatkozatokból kiderül: nekik még Ryan terve sem elég radikális.
A New Yorker magazinban augusztus elején megjelent portré szerint Ryan már fiatalon rajongott a libertariánus, az állam minél kisebb szerepét hirdető elvekkel. Emiatt fegyelmezetten, de nehéz szívvel szavazta meg a Bush-kormány lépéseit, amelyek a kiadásokat és az állam szerepét növelték. A minél kisebb állam koncepciójának jegyében 2004-ben javasolta a nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszer, a Social Security privatizálását. Az ötlet már korábban is felmerült konzervatív körökben, nem Ryan állt elő vele először, de a terv végül olyan népszerűtlen lett, hogy még GeorgeW. Bush is elhatárolódott tőle. 2007-ben, akkor már a kongresszus költségvetési bizottságában a legmagasabb rangú republikánusként kidolgozott egy alternatív büdzsét a demokratákéval szemben. De még ez is olyan radikális volt, hogy a republikánusok negyven képviselője is ellene szavazott (202-en voltak ekkor).
Mindez nem tántorította el: minden évben finomított költségvetési javaslatán, és szövetségeseket keresett magának. A konzervatív holdudvar még így is hamarabb felkapta, mint képviselőtársai. A cikk szerint egyébként éppen Barack Obamának köszönheti, hogy széles körben ismert lett. 2010-ben ugyanis Ryan az elnök költségvetésének alternatívájaként mutatta be saját tervét. Obama pedig felvette a kesztyűt, és egy beszédében elmondta: olvasta Ryan javaslatát, és szívesen vitatkozna róla. Akkoriban úgy tűnt, a két férfi akár jól működő munkakapcsolatot is kialakíthat egymással – végül nem így lett (elsősorban amiatt, mert Obama felhagyott a két párt közti „hídépítés” ötletével).
Hamarosan Ryan lett a republikánusok arca, aki a médiában is képes nyilatkozni az elnök szakpolitikai ötleteiről, többek közt az egészségbiztosítási reformról. 2011-ben őt választották, hogy megadja a republikánusok hivatalos válaszát Obama évértékelő beszédére. Ebben az évben már csak négy republikánus szavazott a költségvetési terve ellen.
A említett New Yorker-cikk szerint egyébként továbbra is két részre osztható a Republikánus Párt: egyik oldalon állnak az idősebbek, akik szerint azzal legyőzhetik Obamát, ha elmondják a választóknak, az elnök hol hibázott. A másik, a fiatalabb és dinamikusabb oldal szerint ez nem elég, ők egy (Ryan-féle) víziót tennének le Amerika elé, és nem félnek megtenni olyan lépéseket, amelyeket elődeik nem mertek – például radikálisan megvágni a szociális kiadásokat. Romney az első, míg Ryan a második csoport tagja. Épp ezért a szerző, Ryan Lizza augusztus elején megjelent cikkében még nem is tartotta igazán esélyesnek Ryant az alelnökjelöltségre, és egy interjú során megkérdezi tőle: nem fél-e, hogy ötletei árthatnak Romney-nak az elnökválasztási versenyben. Ez Ryant nem zavarja, és a beszélgetést úgy zárja: „Az élet rövid. Ki kell használni, amíg tart.”
Hónapokra előre beosztott munka
Paul Ryan a wisconsini kisvárosban, Janesville-ben született, német és ír felmenőkkel büszkélkedhet. A kiterjedt Ryan család ma is ugyanazokban az utcákban él, mint születésekor. Paul Ryan is minden hétvégén oda tér haza feleségéhez és három gyermekéhez.
Hét közben Washingtonban egyébként irodájában alszik, állítólag így tud a legtöbbet dolgozni. A New York Times riportja szerint munkamániás, hónapokra előre minden negyedóráját beosztja. Hivatása mellett másik szenvedélye a testmozgás, párttársai közül sokan csodálják is jó kondíciójáért. Ennek a hátterében talán az is állhat: életének meghatározó élménye, hogy édesapja, nagyapja és dédapja is még hatvanéves kora előtt, szívrohamban elhunyt.
