Mit rejt a brüsszeli matrjoskababa?
KI A FŐNÖK AZ EU-BAN?
Egyértelműen a nemzeti politikusok. Lehet persze mindenféle jelzőket aggatni az unióra – összeurópai, integrációs, nemzetek feletti stb. –, de nem árt tudni, hogy végül mindig a tagállamok szava dönt. Ha pedig tagállam, akkor saját bejáratú, választott politikus (vagy a kormány által delegált diplomata, szakértő).
Fontos természetesen az Európai Bizottság is, hiszen vitatkozni a tagországok csak olyan ötletről vagy jogszabálytervezetről tudnak, amelyet a bizottság kezdeményezett (ezt hívják kezdeményezési jognak). És lényeges szerepet játszik az Európai Parlament is, mert sok területen a jóváhagyására van szükség (ez az együttdöntési jog). Ám végeredményben mindig az történik, amit a tagállamok akarnak: ők alkotják a fő döntéshozó szervet, a tanácsot.
EGYÁLTALÁN, MI AZ A TANÁCS?
Átfogó elnevezés a tanács, egyfajta matrjoskababa, amely több mindent rejt. A legmagasabb szint az Európai Tanács (nem összekeverendő a strasbourgi székhelyű Európa Tanáccsal!), az uniós állam- és kormányfők testülete, amely évente legalább négyszer ülésezik. (Prózai nevén ez az EU-csúcs.) Eggyel lejjebb ott a Miniszteri Tanács, a tagországok tárcavezetőivel; a témától függően többféle formációban is tanácskozhat (külügyminiszteri, pénzügyi, belügyi, mezőgazdasági, közlekedési stb.).
A legtöbb kérdésről azonban már alacsonyabb szinteken sikerül megállapodásra jutni. Rendkívül fontos és befolyásos – de a közvélemény által alig ismert – szervezet a Coreper, az Állandó Képviselők Bizottsága. Ez a tagállamok Brüsszelben dolgozó „EU-nagyköveteiből”, azaz állandó képviselőiből áll (Magyarországot jelenleg Györkös Péter reprezentálja), ők naprakészen ismerik nemcsak az aktuális témákat, hanem a döntéshozatalban részt vevő kulcsszereplőket is. Az egyezkedés oroszlánrészét a munkacsoportok végzik, bennük az állandó képviseletek, illetve a hazai minisztériumok szakértőivel.
KI A FŐNÖK A TANÁCSBAN?
Ez bizony kényes kérdés. Eddig a soros elnökséget fél éven át betöltő tagállam irányította-koordinálta az ügyeket (a stafétabot most éppen Ciprusnál van), így a „nagyfőnöknek” ezen ország kormányfője számított. Csakhogy időközben állandó elnöke is lett az Európai Tanácsnak, ezen a poszton a belga Herman Van Rompuy már a második két és fél éves mandátumát tölti. (A tisztséget az EU legújabb alapszerződése, a lisszaboni szerződés hozta létre.)
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a külpolitika területén immár a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő tartja kézben a dolgokat – ezt a feladatot a brit Catherine Ashton kapta. Ő az EU-külügyminiszterek ülésén is elnökölhet, emellett az Európai Külügyi Szolgálatot vezeti.
A NEMZETI POLITIKUSOKÉ A VÉGSŐ SZÓ?
Igen, és ezt sose feledjük! Amikor bármelyik magyar politikus arról beszél, hogy ezt vagy azt Brüsszelben határozták el, valójában azt mondja: az unió tanácsa döntött így – a tanácsban pedig a választott magyar kormány képviselője.
