Jönnek az amerikai aknaszedők
Ezek a fenyegetések időről időre megismétlődnek, iráni politikusok, vallási vezetők állnak elő vele.
Az iszlám köztársaság vezetőinek ingerültségét fokozza, hogy július elsején életbe lépett az EU olajembargója. Bár Teheránnak volt fél éve felkészülni európai piacai elvesztésére, pótolni biztosan nem tudta. Japán és Dél-Korea nem veszik meg a felkínált kőolajat, és Kína sem köt rövid távú, politikailag bizonytalan üzleteket. Az olajbevételek elvesztése pedig tovább rontja a gazdasági helyzetet. Az infláció amúgy is az egekbe szökkent Iránban, növekszik a munkanélküliség is. Ez pedig azt jelenti, hogy a papi rendszernek nem csak az értelmiségiek ellenzékiségével lesz problémája.
A másik gond a szíriai helyzet és általában a síita állam nemzetközi kapcsolatainak megromlása. Ezzel sem tudnak mit kezdeni, az iszlám szolidaritás helyett az elszigetelődés erősödik Irán körül. Teherán, akár korábban is, újra katonai izmozással reagált: sietve végrehajtottak egy rakétakísérletet. Most egy 1300 kilométer hatótávolságú rakétát lőttek ki. Ilyenkor mindig hangsúlyozzák, hogy a fegyver képes csapást mérni a „cionista rendszerre”. Közölték: ez válasz Irán ellenségeinek, akik arról beszélnek újra és újra, hogy a „katonai akció lehetősége az asztalon van”. Ilyesmit főként izraeli kormánypolitikusok mondanak.
Egy másik iráni katonai fejlesztést is bejelentettek. A Hürriyet török napilap angol nyelvű portálja szerint az irániak „radarellenes rakétát” fejlesztettek ki, és ez egy általuk meg nem nevezett ország ellen irányul. Ez viszont inkább Törökországra vonatkozhat. Minderről Amir Ali Hadzsizadeh tábornok, a Forradalmi Gárda parancsnoka beszélt a Nagy próféta 7 hadgyakorlat alkalmából. A tábornok az amerikai rakétaelhárító rendszer részeként kiépített lokátorokra célzott. Erre irányítják az új iráni Arm rakétákat is.
Az amerikai aknaszedők öbölbe vezénylésével szinte egy időben az iráni parlament nemzetbiztonsági bizottsága törvénytervezetet fogadott el. Ez nem kevesebbet rendelne el, mint hogy az iráni haderő akadályozza meg azon országok kőolajszállító hajóinak közlekedését a Perzsa (Arab)-öbölben, amelyek támogatják az Irán-ellenes szankciókat.
Irán eközben újra tárgyalóasztalhoz ült Isztambulban. A nukleáris kérdésekről folytatnak megbeszéléseket szakértői szinten az 5+1 csoporttal. Ez az ENSZ BT öt állandó tagja (USA, Franciaország, Egyesült Királyság, Oroszország, Kína) és Németország. A kérdés továbbra is az iráni atomprogram békés vagy katonai jellege. Az 5+1 szeretné elérni, hogy Irán hagyjon fel az urándúsítással, de mindenekelőtt a húszszázalékos nukleáris alapanyag előállításával. Ezzel kicsiny lépés választaná el Teheránt az atombomba-alapanyag birtoklásától. Irán állítja, hogy nincs ilyen szándéka: az uránt energetikai és orvosi célra dúsítja. Az atombomba egyébként is vallásilag tiltott – hangsúlyozzák. Nemrég azonban azzal is előálltak, hogy atom-tengeralattjárókat fognak gyártani. Ennek a reaktorához pedig 20 százalék körülire dúsított U-235-öt használnának.
Mindez elég félelmesen hangzik. Nem kell általános szakértőnek lenni ahhoz, hogy valaki megállapítsa: a katonai erőfitogtatás a politika része, jobb alkupozíciót vélnek így elérni. Iránban fontos a belpolitikai tényező is – a társadalmat háborús pszichózissal, a külső fenyegetésről beszélve könnyebb ellenőrzés alatt tartani.
