A közvélemény-kutatások szerint tíz argentin lakosból kilenc kedvezően fogadta Cristina Fernández de Kirchner elnök asszony egy héttel ezelőtti döntését, hogy visszakerül állami tulajdonba a spanyol többségi érdekeltségű Repsol-YPF olajcég. Nem feltétlenül tartozik a kisajátítást ellenző tíz százalékhoz a Buenos Aires-i Clarín napilap által megszólaltatott Jorge Remes Lenicov, aki tavaly decemberig az Európai Unióhoz kinevezett nagykövet volt. Szerinte bármelyik kormánynak joga egy stratégiai ágazat államosítása, ám a globalizált világban vannak játékszabályok. Ezek közé tartozik az a diplomáciai minimum, hogy Argentínának előzetesen konzultálnia kellett volna a spanyol kormánnyal, miként az Európai Bizottsággal is. Ha ezt nem tette meg, ne csodálkozzon, hogy mind Madrid, mind pedig Brüsszel most szankciókat helyezett kilátásba – érvelt.

A két érintett fél – az argentin kormány, illetve a Repsol – érveit olvasva első látásra nem egyszerű állást foglalni. Tény, hogy Argentína egy évtizede még kőolajat és földgázt exportált, a megnövekedett hazai fogyasztással azonban idén már 12 milliárd dollárért kénytelen energiahordozókat importálni. A YPF a dél-amerikai ország legnagyobb vállalataként a függetlenség szimbóluma volt 1992-ig, amikor a pénzszűkében levő Carlos Menem akkori elnök meghirdette a cég privatizációját. A spanyol Repsol, a világ tizenötödik legnagyobb olajcége, a YPF részvényeinek 51 százalékát vette meg a kilencvenes évek végén. Akkor a cég Argentína kőolaj-kitermelésének 42, a gáznak pedig 35 százalékát adta. Mára a Repsol-YPF részesedése az olajban 34, a gázban 23 százalékra csökkent. Erre hivatkozva jelentette be Cristina Fernández elnök a visszaállamosítást, mondván: a spanyol többségi tulajdonos kivitte a nyereséget, és nem fordított elég pénzt a meglévő lelőhelyek kitermelésére, illetve újak felkutatására.

A probléma csak az, hogy a Repsol éppen a múlt év végén jelentette be: olyan lelőhelyekre bukkant, elsősorban a Vaca Muerta, Döglött Tehén nevű körzetben, amelyek egy évtized alatt lehetővé tennék a kitermelés megduplázását. Igaz, ehhez évi 25 milliárd dollár kellene. Viszont amíg az argentin kormány a mostani mértékben szubvencionálja a benzin árát, illetve tetemes adót vet ki az olaj exportjára, nem lesz külföldi befektető a kitermeléshez – figyelmeztetett a Repsol. A hivatalos adatok szerint az ártámogatás 2010-ben 5,6 milliárd dollárjába került a kormánynak, idén pedig várhatóan eléri majd a tízmilliárdot. Noha a Repsol nem ismeri be, de tény az is: a spanyol cég az utóbbi években nagyobb érdeklődést tanúsított más latin-amerikai országok, így Brazília, Bolívia, Venezuela, sőt Kuba iránt is.

Ugyanakkor a Repsol részéről jogos kérdés, hogy Cristina Fernández kormánya miért épp őket választotta a populista jellegű államosításra, miközben az kőolaj- és gázkitermelés mintegy kétharmada más cégek – az amerikai Chevron, ConocoPhilips, a kanadai Talisman, a brazil Petrobras, az argentin magántulajdonú Medanito – kezében van? Furcsa az is, hogy csak a több mint húszmilliárd hordónyira becsült lelőhely, a Döglött Tehén felfedezését követően indult támadás a spanyol cég ellen. A nyílt elhidegülésnek meg is lett a tőzsdei hatása, a Repsol-YPF részvényei zuhanni kezdtek.

Nem véletlenül indultak be találgatások arról, hogy állítólag a kínai Sinopec, miként a brazil Petrobras is bejelentkezett érdekeltként. A spanyolok viszont kártérítést szeretnének. „Az állam nem hülye, hogy teljesítse a követelést” – utasította vissza a kérést Axel Kicillof argentin gazdasági miniszterhelyettes. Buenos Aires alighanem arra fog játszani, hogy vitája a Repsollal nemzetközi bíróság elé kerüljön, s ezzel lehet húzni az időt.

Az bizonyos, hogy az argentin gazdaságnak friss pénzre van szüksége, miután a 2002-es pénzügyi összeomlást követően a nemzeti szuverenitásra apelláló kormányzat megszakította a kapcsolatot az IMF-fel. A világgazdasági tendenciák ugyan segítettek, Argentína az agrárexportnak köszönhetően több éven át is látványos növekedést ért el. Ám a költségvetés hiányát időnként így is csak „nem ortodox”módszerekkel, például a nyugdíjpénztárak államosításával tudták fedezni. Hasonló populista intézkedésként államosítással mentették meg a veszteséges Aerolineas Argentinas légitársaságot. Mindennek köszönhetően tavaly októberben Cristina Fernándezt biztos többséggel választották újra elnöknek.

Repsol-kút Madridban