Európa a tét, nem a retikül

A kancellár retiküljétől a versailles-i szerződésen át a szocialista paradicsomig minden szóba került a német parlament görög mentőcsomagról szóló tegnapi vitáján. A 130 milliárd eurós, immár második görög mentőcsomagról tartott szavazás pikantériája volt, hogy Hans-Peter Friedrich (CSU) német belügyminiszter a Der Spiegelnek azt nyilatkozta: Görögországnak jobb esélye lenne a fellendülésre az eurózónán kívül. Korábban kormánytag még sosem ment ilyen nyíltan szembe a kancellárral, és ez ismét felvetette a kérdést: bár Angela Merkel népszerűsége még mindig magas, vajon a saját frakciója mennyire egységes mögötte? Friedrich némi politikai nyomás hatására végül korrigált, és még a szavazás előtt közölte: bízik a kancellár programjában, és már ő is úgy látja, hogy az euróövezeten belül jobb esélyei vannak Görögországnak.

Bár a mentőcsomagról való szavazás az eredményt tekintve formális volt (végül nagy többséggel, 496 igen, 90 nem szavazattal, öt tartózkodással elfogadták), Merkel számára nagy volt a tét. Többen jelezték saját frakciójából, hogy már nem hisznek abban, hogy a görögök megmenthetők, és emiatt nemmel fognak szavazni. Ehhez képest az ellenzék – a szociáldemokraták és a zöldek – támogatásukról biztosították a mentőcsomagot, de közben igyekeztek minél élesebben támadni a kormány politikáját, mintha már a 2013-as választás lebegne a szemük előtt.

Merkel arról próbálta biztosítani a képviselőket, hogy fontos a szigor, de emellett segíteni kell a görögöket abban, hogy végre versenyképesek legyenek. Németország a maga részéről nem késlekedik, már az idén átutalják a német részlet felét, 11 milliárd eurót a 130 milliárdos mentőcsomagba. A görögöket pedig arra biztatta, hogy az európai szolidaritásért cserébe vállaljanak maguk is felelősséget a sorsukért. (Azt nem kommentálta, hogy egy friss felmérés szerint a német lakosság 62 százaléka nem támogatja az új görög mentőcsomagot.)

A kancellár visszafogott beszédére valóságos pergőtűzként érkezett a válasz Peer Steinbrücktől, az SPD egyik lehetséges kancellárjelöltjétől. A volt pénzügyminiszter szerint semmi garancia arra, hogy nem lesz szükség egy harmadik mentőcsomagra, mert ez a mostani is igen bizonytalan lábakon áll. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) még mindig nem döntött, mennyivel száll be, nem sikerült megegyezni a magánhitelezőkkel sem, és a Görögországban vizsgálódó trojka (Európai Központi Bank, IMF, Európai Bizottság) sem túl optimista, hogy jövőre jelentősen csökkenteni lehetne a GDP 160 százalékára kúszó görög államadósságot.

Ráadásul micsoda dolog, hogy a gazdag görögök svájci bankokban tartják a pénzüket, és az alpesi országra mégsem gyakorol senki politikai nyomást? – dörögte Steinbrück. Szerinte a hiánycélok kőbe vésése nem oldja meg a válságot. A görög minimálbér csökkentése kontraproduktív, a nyomorgó görögök lassan előveszik a 40-es évekből maradt „szegények szakácskönyveit”, az ország teljes kilátástalanságba süllyed. Steinbrück úgy vélte, hogy Görögország megmentése jóval drágább lesz, mint amit a német kormány bevall. Biztosította Merkelt, a szociáldemokraták támogatják a mentőcsomagot, de csak mert Európáról van szó; a kancellár egy percig ne higgye, hogy ez a támogatás a kormánynak szól.

Kevés megértést mutatott a görögök gondjai iránt Rainer Brüderle, a liberálisok szónoka, aki szerint jobb lenne, ha a hellének visszafognák magukat a tüntetések, az eladósodás, a német politikusok elleni támadások és a fizetések terén is. „Görögország pont olyan, ahogy a szocialisták a paradicsomot elképzelik” – állította. Szorgalmazta, hogy a görögök foglalják írásba: betartják a megszavazott nadrágszíjszorító intézkedéseket az áprilisi választások után is.

Senkit sem lepett meg Gregor Gysi, a Baloldal társelnöke, amikor előadta: a görög helyzetért valójában nem az állam vagy a görög politikusok, hanem a bankok és a spekulánsok felelősek. Az első csomag megbukott, a második pedig egyértelműen a finánctőke érdekeit képviseli – vélekedett. „Milyen előrelépésről beszél, kancellár asszony? – szegezte neki a kérdést Merkelnek. Mióta „mentik” a görögöket, egyre mélyebb a recesszió, egyre magasabb a munkanélküliség és az adósság. Nagy felhördülést váltott ki az ülésteremben, amikor a válságkezelést az első világháború utáni békeszerződésekhez hasonlította, amellyel „megágyaztak” a náci Németországnak. Ennél sokkal célravezetőbb volt a második világháború utáni Marshall-terv, és ezt kellene a görögöknek is felajánlani.

Nem bánt kesztyűs kézzel a kancellárral Renate Künast, a zöldek frakcióvezetője sem, aki szerint Merkel tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a szikrából ekkora tűz lett Európában. Bezzeg Helmut Kohl egy ilyen válságban Európával törődött volna, nem pedig a retiküljét és a pénztárcáját szorongatta volna, mint a CDU elnöke. Künast érzékeny pontra tapintott, amikor emlékeztette a kancellárt: még a saját pártját, a saját kormányát sem tudja meggyőzni, hogy valóban helyes a görög stratégiája.

Angela Merkel kancellár Peer Steinbrücköt, az ellenzéki szociáldemokraták vezérszónokát hallgatja
Angela Merkel kancellár Peer Steinbrücköt, az ellenzéki szociáldemokraták vezérszónokát hallgatja
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.