Nem engedik el az afgánok kezét
Afganisztán jövőjét már a tálibok ellen, amerikai vezetéssel indított háború évében napirendre vette a nemzetközi közösség. 2001 decemberében, Bonnban akkor azt a pályát vázolták fel, amelyben az évtizedek óta általánosan elfogadott kormány nélkül működő ország stabil politikai és jogi kereteket kaphat a külföldi csapatok távozását követően. Most, tíz évvel később, szintén az egykori nyugatnémet fővárosban a nemzetközi közösség képviselői annak tudatában gyűltek össze: 2014-ben kivonulnak Afganisztánból a külföldi csapatok, ám az ország fenntarthatatlanná válik nélkülük. Főleg akkor, ha a kábítószerüzletet is fel akarják számolni. Az afgán hazai össztermék (GDP) ugyanis az egyötödére eshet vissza a külföldi jelenlét és a drogbiznisz nélkül. Az afgánok azzal számolnak, hogy már 2015-ben, az első évben a nemzetközi kivonulás után, mintegy tízmilliárd dolláros, azaz a GDP csaknem felére rúgó „infúzióra” van szükségük.
A Bundestag egykori épületében tartott fórumon csaknem száz ország képviseltette magát. Hangsúlyozottan nem „kalapozó” donorkonferencia volt, azaz a résztvevők nem tettek tételes felajánlásokat. Ugyanakkor elvi kötelezettséget vállaltak, nem engedik el az afgánok kezét 2014 után.
– Világos üzenetet küldünk Afganisztán népének. Nem hagyunk benneteket magatokra, nem fordulunk el tőletek – mondta Guido Westerwelle, a házigazda Németország külügyminisztere. Világossá tette: a világnak önös érdeke a közép-ázsiai ország stabilitása. Az amerikaiak gesztust is tettek: Hillary Clinton külügyminiszter a konferencián bejelentette, az Egyesült Államok felszabadítja a fejlesztési pénzeket, amelyek átutalását a súlyos korrupciós ügyek, így a Kabul Bank körüli pénzügyi rendellenességek miatt tartott eddig vissza. Mintegy 650-700 millió dollárról van szó. Angela Merkel német kancellár egyszerre sürgette Hamid Karzai afgán elnökhöz szólva a tálib lázadókkal való megbékélést (ezt eredetileg a bonni konferencia „vezérmotívumának” is szánták, de nem hozott eddig látványos eredményeket), valamint a korrupció elleni harcot. Az ördögi kör így fest Afganisztánban: indiai vállalatok konzorciuma például tízmilliárd dollárt fektetne az afgán vasércbányászatba. A lelőhelyek környékét biztonságosnak is tartja, ám a szállítás már igencsak kockázatos. Karzai világossá tette: országának még legalább egy évtizedig szüksége lenne a nemzetközi közösség elkötelezettségére.
– A megbékélés a tálibokkal ígéretes, de nem mehet az eredmények rovására, amelyekért önök megszenvedtek – figyelmeztetett Clinton. A barát–ellenség viszonyrendszer általában is igen kényes a régióban. Ennek Bonnban az volt a legszembetűnőbb példája, hogy – miközben jelen volt Ali Akbar Szalehi iráni külügyminiszter – Pakisztán bojkottot hirdetett az eseményre. A november végi NATO-légitámadás adott erre okot, ahol huszonnégy pakisztáni katona halt meg, és amely csak felizzította a Dél-Ázsia egyik kulcsállamában amúgy is igen heves Amerika-ellenes érzelmeket. (Clinton sem hagyta szó nélkül az incidenst, amelyet tragikusnak nevezett, és kivizsgálást ígért. Csakúgy, mint Barack Obama elnök, aki felhívta ezért a hétvégén pakisztáni kollégáját, Ali Aszaf Zardarit.) E sorok írásakor pakisztáni illetékesek nem zárták ki, hogy mégiscsak beugranak a bonni fórumra. De ami lényegesebb: senki nem gondolja úgy, hogy hosszú távon lehetséges érdemi afganisztáni rendezés Iszlámábád érdemi bevonása nélkül.
