Merjünk felvállalni több integrációt!
A válság villámgyorsan napvilágra hozta a gazdasági és valutaunió gyenge pontjait: a hosszan tartó, féktelen eladósodást némely országban, az egyes nemzetgazdaságok versenyképessége között fennálló egyre nagyobb eltérést és a szerződésekben fennálló jelentős sebezhetőségeket. És ezeket a problémákat túl sokáig sikeresen el lehetett kendőzni.Mostanra mindenki láthatja, hogy ez így nem mehet tovább. És a fájdalmas tapasztalatok arra is ráébresztettek minket, hogy a közös pénzügyi és monetáris politika hosszú távon nem fog működni szigorúan egyeztetett gazdasági és költségvetési politika nélkül.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy mit jelentene az euróövezet felbomlása vagy szétesése. Ezzel az egész Európa elnevezésű projekt, illetve az az álom forogna veszélyben, amelynek megvalósításáért a népeink évtizedeken keresztül küzdöttek. És ezzel elveszne a béke és jólét biztosításának ez az egyedülálló modellje, valamint annak az esélye, hogy az európai értékeket és érdekeket képviseljük egy olyan világban, amelyben a Nyugat már nem játszik meghatározó szerepet.
Az adósságválság leküzdése ma az európai politika messze legfontosabb feladata, amelyet csakis akkor fogunk tudni megoldani, ha a földrészünkön mindenütt létrehozzuk a stabilitás kultúráját. Hogy ez sikerülhet, azt éppen a közép- és keleteurópai országok tapasztalatai bizonyítják a legjobban. Ezek az országok ugyanis bravúrosan, rövid idő alatt és nagy erőfeszítések árán érték el azt, amit ma némely régebbi tagállamnak is még meg kell tennie. Az igen nehéz kiindulási helyzetük ellenére konszolidálták a költségvetésüket, megvalósították a strukturális reformokat, átszervezték a közigazgatásukat és felszámolták a korrupciót. Olyan országoknak, mint Észtország, Szlovénia és Szlovákia, sikerült rekordidő alatt csatlakozniuk az euróövezethez is. Más országok pedig jó úton haladnak e cél felé.
A nehézségek ellenére sok új tagország számára Európa gondolata frissebb és elevenebb, mint a régiek számára. Az az idő már régen elmúlt, amikor a közép- és kelet-európai országok igyekeztek csupán lemásolni a nyugat-európai országok történelmét. Ma ezek az országok az európai ötlet töretlen képviselésével gazdagítják az EU-t, és értékes impulzusokkal járulnak hozzá az integrációhoz. A lengyel EU-elnökség éppen az EU szerepének növelése melletti kiállásával tudott erőteljes hatást gyakorolni Európára, amivel komoly elismerést szerzett magának. Szinte egyetlen más európai ország sincs, amely ennyire elkötelezett lenne az európai álmok mellett, és sehol máshol nincs olyan sok rajongója Európának, mint Lengyelországban.
Ilyen inspirációra Európának most nagyobb szüksége van, mint valaha is korábban. Nincs már ugyanis sok időnk arra, hogy megoldást találjunk a válságra. Most különösen három dolog fontos:
Először: az akut válságkezelés. A mentőcsomagot végre nagyobb „tűzerővel” lehet felruházni tőkeáttétel segítségével.Most gyorsan át kell ültetni a gyakorlatba amagánszektor bevonásáról és a bankok feltőkésítéséről hozott többi európai határozatot is. Hasonló módon a lehető leggyorsabban végre kell hajtani a nemzeti megtakarítási és reformprogramokat, amelyek a hitelek megbízható és tartós törlesztéséhez kell hogy vezessenek.
Másodszor: a versenyképesség a nagyobb növekedés kulcsa. Ezért folytatni akarjuk a belső piac kiépítését és az olyan, jövőbe mutató szektorok felé való irányítását, mint az energiaszektor, az információs technológia, valamint a vállalkozásbarát környezet megteremtése. A jövőbeni EU-költségvetésben sokkal nagyobb súlypontot kell képviselnie a képzésbe, kutatásba és fejlesztésbe történő beruházásoknak. És a strukturális alapoknak is erőteljesebben kell ösztönözniük a nagyobb versenyképességet.
Harmadszor: fel kell készülnünk a jövőre, és át kell alakítanunk a monetáris uniót a stabilitás uniójává. A szabályok eddigi szigorítása az önként vállalt kötelezettségek és az adósságfékek bevezetése által szükséges volt, de nem volt elegendő. Egyedül az stabilizálhatja hosszú távon az eurózónát, ha a szerződésekben szilárdan lefektetjük az ellenőrzési, beavatkozási és szankcionálási lehetőségeket.
A piacok bizalmának visszanyeréséhez paradigmaváltásra van szükség. A jövőben az Európai Bizottságnak automatikusan életbe kell léptetnie a szankciókat. Szükség van kötelező ellenőrzési és beavatkozási jogokra, amelyek felhatalmazást adnak a költségvetési szigor útjáról tartósan letérő euróállamok költségvetésébe történő beavatkozásra. Ebben fontos szerepet kell játszania az Európai Bíróságnak is.
Németország ennek során mindenkit be akar vonni a folyamatba. A szerződések felülvizsgálata mind a 27 tagállam részvételével lenne –bármilyen nehézkes is ez – a legjobb útja-módja annak, hogy elkerüljük az euróövezeti országok leválását a többi EU-tagországtól. Az átláthatóság növelése és a szorosabb kapcsolatok kiépítése is a koherenciát szolgálná a 17-ek és a 27-ek között. Központi jelentőségű lenne a közösségi módszer és a közösségi intézmények alkalmazása, hiszen ezek mindenki számára üléshelyet és szavazati jogot biztosítanak a tárgyalóasztalnál, és Európában nagymértékben hozzájárultak a bizalom kiépítéséhez. Ott, ahol ez célszerű, erősítenünk kell ezért ezeket az eljárásmódokat és intézményeket.
Az euróövezet stabilizálása szükségessé teszi az övezet integrációjának elmélyítését szigorúbb szabályozás és szorosabb vezetés által. Ennek során el kell kerülni az euróövezet felbomlását. De ugyanakkor az is érvényes, hogy aki nem akar előrehaladni, az ne tarthassa fel a többieket. Aki azonban akar előrehaladni, csak még nem képes erre, az előtt mindenkor nyitva kell tartani az ajtókat.
A közös valutánk olyan projekt, amelynek Európára vonatkozó jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Többről van szó,mintsem csak pénzről és jólétről. Végső soron az értékrendünkről, a közösségünkről,abiztonságrólésa szabadságról van szó.Mi, euró paiak mindig is sikeresek voltunk abban, hogy a válságokból közösen megerősödve jöjjünk ki, és az Európa-projek tet előrevigyük. Ez most is sikerülni fog nekünk, ha bátran fel merünk vállalni több integrációt.
A szerző a Németországi Szövetségi Köztársaság külügyminisztere
