Az európai vezetőknek hét napjuk van arra, hogy kidolgozzanak egy olyan struktúrát a pénzügyek szorosabb összehangolására, amely meggyőzi a piacokat, továbbá mindenki, de legalább az eurózóna tizenhét országának elfogadható, és csak olyan mértékben csorbítja a nemzeti hatásköröket, hogy az alkut a politikusok otthon is „el tudják adni”.

David Cameron brit kormányfő pénteken Párizsban tárgyalt arról, nehogy az eurózónatagok nagyon előreszaladjanak esetleg egy külön szerződés keretében. London attól tart, hogy a margóra szorul, de eközben Cameronnak saját tory pártja euroszkeptikusait is kordában kell tartania. Merkel hétfőn utazik Párizsba.

A „Merkozy” néven emlegetett német–francia páros minden valószínűség szerint összehangolt beszédéből világos: a szerződésmódosítás kérdésében nincs már vita. Merkel jelezte, nem célja külön szerződés megkötése, mert nem akarják növelni az eurótagok és az eurózónán kívüli tagállamok közti távolságot. A szorosabb fiskális unióról sincs vita, csak annak mikéntjéről. Míg Merkel az automatizmusokra helyezné a hangsúlyt, és olyan független európai intézményekre, amelyek beleszólhatnak a tagállamok költségvetési, illetve adópolitikájába, valamint megbüntetik a „bűnös” államokat, addig Sarkozy – a jövő tavasszal esedékes elnökválasztást is szem előtt tartva – nem a nemzetek feletti intézményekre, hanem a nemzeti kormányok szorosabb együttműködésére helyezné a hangsúlyt.

Sarkozy szocialista kihívója, Francois Hollande szerint a jövő heti csúcs eredménye a „megszorítások szerződése” lesz. Jelezte, ő sose hagyná, hogy Németország diktátuma szerint Franciaország lemondjon a szuverenitásának egy részéről. Sarkozy beszédében arra utalt, elképzelése szerint az új Európa éppen hogy több szuverenitást biztosít majd Franciaországnak.

Merkel a Bundestagban hűteni próbálta a várakozásokat: a válságra adott válasz, a szerződésmódosítás hosszú, maratoni procedúra, ami akár évekig is eltarthat. Ismét elvetette a közös kibocsátású eurókötvények ötletét is. A kancellár arra is figyelmeztetett, a bajba jutott eurózónatagok megmentésére létrehozott Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) képességeit reálisan kell kezelni. Merkel megnyugtatásul azt is kijelentette: abszurd az a feltételezés, hogy Németország akarná irányítani Európát.

A fiskális unió felé elmozdulást jelölte meg Mario Draghi, az Európai Központi Bank vezetője annak feltételeként, hogy a jegybank esetleg nagyobb mértékben részt vegyen az európai gazdaság megerősítésében – legalábbis erre engedett következtetni az Európai Parlamentben tett csütörtöki kijelentése. Eközben a Reuters azt jelentette, hogy 200 milliárd euró értékben folynak tárgyalások arról a lehetőségről, hogy az európai jegybankok felduzzasztják a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Euró pa megsegítésére fordítandó forrásait.

Vihart kavart Sikorski

Állambíróság elé állítaná a lengyel külügyminisztert esküszegésért a jobboldali ellenzék vezére. Jaroslaw Kaczynski szerint Radoslaw Sikorski esküszegést követett el, mert Berlinben elmondott beszédében Lengyelország szuverenitásának csökkentését szorgalmazta, miközben az Európai Unió erősítésére biztatott. Kaczynskinak és politikai barátainak az is szúrja a szemét, hogy Sikorski mindezt épp Berlinben mondta ki, azt is sürgetve, hogy az unió legerősebb gazdasági hatalma álljon a föderalizáció élére. A lengyel jobbközép kormány úgy döntött: nem az EU ellenében akarnak erős országot építeni, hanem azt szeretnék, ha hangjuknak a szervezeten belül lenne megfelelő hatása. A külügyminiszter szerint nem a tálibok és a terror, hanem az eurózóna hanyatlása az EU-t fenyegető legfőbb veszély. Ezt kell megállítani. Az unió válaszúthoz érkezett: szétesik vagy szorosabb integráció mellett dönt.

„Az új európai rend” lényege a „felelősség, szolidaritás, demokrácia” – mondta. Kivételként említette a vallási, közerkölcs, nemzeti azonosság ügyeit, amelyekbe az EU eddig nem avatkozott be. De ide sorolta az áfa és az szja, valamint a vállalkozói adók mértékét is, amelyet a németek és a franciák fokozatosan egységesítenének. Sikorski a jelenleginél jóval kisebb (tizenkét tagú) Európai Bizottságot javasol, továbbá a jövőben az EB és az Európai Tanács elnökségét azonos személyre bízná. Nagyobb felhatalmazást kért az Európai Parlamentnek is. A lengyel jobboldal szerint Donald Tusk kormányfő a beszéd után hallgatást parancsolt miniszterére, ám ezt cáfolták. Tusk hamarosan az Európai Parlament előtt számol be a lengyel elnökség az év végével záruló fél évéről. Ebből feltehetően kiderül: Varsó fel akar szállni a német–francia „vonatra”, s ezért hajlandó a radikális gazdasági reformokra is. (M. G.)