A néhai neves szovjet disszidens és emberi jogi aktivista, Andrej Szaharov fizikus profeszszor által alapított Memorial jogvédő szervezet ügyvezető igazgatója lapunknak nyilatkozva azt hangoztatta: a „jó előre lejátszott forgatókönyv” ellenére arra biztatják az embereket, menjenek el szavazni, éljenek demokratikus jogaikkal. – A masszív propaganda ellenére azt tapasztalom, hogy nő az elégedetlenség a hatalmi párttal szemben.

Az elutasításnak csak részben oka a gazdasági helyzet romlása, az árak és az infláció emelkedése. A korrupció elburjánzása elviselhetetlen, s egyre többen kezdik felfogni, hogy a polgári és szabadságjogok érvényesülésében is komoly viszszalépés történt – hangoztatta a jogvédő, aki az Európai Parlament budapesti irodájának meghívására járt a magyar fővárosban.

A mikrobiológus végzettségű Kaszatkina elmondása szerint természetes módon került – még a szovjet – hatalommal szemben álló ellenzék sorai ba. A moszkvai tudományos akadémiai intézetben, ahol ő kandidátusként a fotoszintézis kutatásával foglalkozott, számos, a „belső száműzetésből” (értsd: kitelepítésből) visszaengedett másként gondolkodó dolgozott. Tevékenységük sokáig csak a tiltott irodalom, így Alekszandr Szolzsenyicin és más, feketelistára tett szerzők műveinek olvasására korlátozódott. A gorbacsovi peresztrojka vége felé jelentek meg a nyilvánosság előtt, a politikai üldözöttek rehabilitálásért kezdtek a köztereken aláírásokat gyűjteni.

Kaszatkina szerint az éles fordulat az 1999 augusztusában kirobbant második csecsen háborúval kezdődött meg. Az orosz közszolgálati rádióban közölték vele, hogy megváltozott a műsorpolitika, s leállították a közel egy évtizeden át sugárzott, a Demokrácia, szabadság és emberi jogok című heti műsorát.

A tudományos pályát immár teljes egészében a jogvédelemre cserélt aktivista szerint folyamatosan nő a hatalom civil szervezetekre gyakorolt nyomása. Főleg adminisztratív eszközökkel próbálják ellehetetleníteni munkájukat. Csecsenföldön azonban nem csak azzal kell szembenézniük, hogy a Kremlhez hű elnök, Ramzan Kadirov a „nép ellenségének” nevezi őket. Észak-kaukázusi képviselőjüket, Natalja Esztyemirovát 2009 júliusában ismeretlenek Groznijban elrabolták, majd megölték. A fenyegetések ellenére kitartanak: jogászaik abban segítik a csecsenföldi áldozatok – az orosz igazságügyi szervek által elutasított – hozzátartozóit, hogy vérbosszú helyett Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (ECHR) keressenek elégtételt. Még úgy is, hogy az ilyen eljárás öt-hat évig is elhúzódhat.

Kaszatkina a maga politikai játszmáit folytató Nyugattal szemben is kritikus hangot ütött meg, annak ellenére, hogy a Memorial csak nyugati pénzekből finanszírozza tevékenységét. – Nézze, az orosz mágnások ma krőzusok, holnap viszont a börtönben ülnek – tette hozzá. Az ügyvezető szerint a Nyugatnak oda kellene hatnia Oroszországra, hogy az ECHR ítéleteit a jogalkotásban és a jogalkalmazásban is a gyakorlatba ültesse. – Az orosz állam nagyon odafigyel arra, hogy pontosan kifizesse a Strasbourgban vele szemben megítélt kárpótlásokat. Ez azonban nem elég. Vonják felelősségre a bűnösöket is, az a jogállami igazságszolgáltatás! – hangoztatta. A szovjet múlt megítélésével kapcsolatban Kaszatkina úgy látja, hogy az idősebb korosztályban változatlanul él a szociális biztonság iránti nosztalgia. A fiatalokat ez a kérdés szinte alig foglalkoztatja, más világban szocializálódtak – állítja –, s az érdektelenséggel hozzájárulnak ahhoz, hogy elmaradjon a kommunista múlttal és a bukott rezsim által elkövetett bűnökkel való őszinte szembenézés.

Tatyjána Kaszatkina