A történet még júliusban kezdődött, amikor egy oknyomozó japán magazin megszellőztette, hogy a patinás cég közel hétszázmillió dollárnyi sikerdíjat fizetett ki egy kajmán-szigeteki offshore cégnek egy felvásárlásban nyújtott segítségért. A cikk felkeltette a vállalat élére az év elején – a korábbi vezetők reményei szerint bábként – került elnök, Michael Woodford érdeklődését, és elkezdett vizsgálódni. A cégnél több mint három évtizede dolgozó, értékesítőként kezdett brit Woodford az első külföldi az Olympus történetében, aki elnök lett. A japán vállalatok közül csak nagyon kevés – az ismertebbek közül a Nissan és a Sony – élén áll erőskezű külföldi vezető, akiktől a piac, de legfőképp a külföldi befektetők általában azt várják, hogy rendet vágnak a problémás cégekben. Woodford is így tett, aki egyre több kérdést tett fel a korábbi – cégen belül maradt – vezetésnek a fenti és három más túlárazott akvizícióval, illetve tranzakcióval kapcsolatban.

Közben a japán magazin azt is megszellőztette, hogy az ügyletekben akár a jakuzák, a japán szervezett bűnözés szereplői is segítséget nyújthattak, ami nem először fordulna elő a japán cégbotrányok hosszú történetében. Woodford, aki közben vezérigazgató is lett, az ügyletek miatt állítólag lemondásra szólította fel elődjét, az illetőből az igazgatótanács elnöke lett a pozícióváltás után. Helyette azonban Woodfordnak kellett mennie, miután leváltották. Az igazgatóság szerint a „stílusa túl autokrata volt, és nem vette figyelembe a már bejáratott döntési mechanizmusokat”.

Woodford nemcsak a cég éléről, hanem biztonsági okokra hivatkozva Japánból is távozott, s meg sem állt a londoni Scotland Yard gazdasági bűnügyeket vizsgáló osztályáig. A botrány híre az Olympus árfolyamát annyira megrengette, hogy a cég részvényei az elmúlt három hétben több mint nyolcvan százalékot veszítettek értékükből. A japán vezetők pedig folyamatosan tagadtak minden vádat. Amikor már az FBI, a külföldi részvényesek érdekeltsége miatt pedig az amerikai és a japán tőzsdefelügyelet is elkezdett vizsgálódni, sőt még a japán miniszterelnök is tisztánlátást kért az ügyben, az Olympus súlyos titkait őrző vezetők megtörtek. A megbízott vezérigazgató bejelentette, hogy a cég az 1990-es években több tízmilliárd jenes befektetési veszteséget szenvedett el, amelyet később felpumpált felvásárlási kiadások mögé rejtett el. A túlértékelt cégek megvásárlása után veszteségként leírták azok vételárát, miközben hatalmas összegek kerültek tanácsadói díj jogcímen különböző kajmán-szigeteki számlákra is.

Woodford szerint ez még csak az Olympus-jéghegy csúcsa, és csak most fog majd kiderülni igazán, mennyi veszteséget és pénzt rejtett el az elmúlt évek során a cég. A japán rendőrségi vizsgálat és az FBI-nyomozás során további, akár húsz évvel ezelőtti, botrányos ügyekre derülhet fény, amely miatt az Olympust nemcsak kivezethetik a tokiói tőzsdéről, hanem még a céget is magával ránthatja a mélybe.

Michael Woodford