Európai tragédiává válhat a görög belpolitikai harc
– Csak úgy maradhat Görögország az eurózónában, ha keresztülviszi az október 26-án Brüsszelben kialkudott csomagot – közölte a képviselőkkel a politikai túlélésből eddig jelesre vizsgázott kormányfő, miközben azt is világossá tette: egy előre hozott választásnak katasztrofális következményei lennének az ország fenntarthatóságára nézve. – Az október 26-i alku egy szebb jövő alapját jelenti – mondta Papandreu. A görög kormány elvileg pénteken bizalmi szavazás elé néz, amikor a törvényhozás a mentőcsomagról és Papandreu sorsáról voksol. A krimiszerűen gyorsan pörgő athéni események sodrában azonban nem biztos, hogy erre valóban sor kerül.
A görög kormányfő láthatóan nem adta fel a politikai harcot, pedig saját pártjából, a szocialista PASZOK soraiból is egyre többen lemondásra szólították fel. Újabb PASZOK-képviselő jelezte: nem támogatja majd Papandreut a bizalmi szavazáson. A párton belül mindeközben megindult a helyezkedés. A Papandreu után csütörtökön felszólaló Evangelosz Venizelosz pénzügyminiszter – aki a párt erős emberei közé tartozik – közölte: ki kell mondani, hogy Görögország nem tart népszavazást. Venizelosz korábban nyilvánosan is világossá tette: nem ért egyet Papandreuval a referendumot illetően.
A görög sajtó korábban azt jelentette: Papandreu közölte kormányával, hogy az Antonisz Szamarasz vezette ellenzéki konzervatív Új Demokrácia változtatott politikáján, és hajlandó támogatni a görög mentőcsomagot és a vele járó megszorításokat. Ezt Papandreu állítólag „hatalmas sikerként” értékelte. Csütörtökön felröppentek olyan hírek, hogy tárgyalások zajlanak az ellenzéki párttal egy átmeneti kormányról. Ugyanakkor Szamarasz este már úgy nyilatkozott: Papandreunak mennie kell, és hat héten belül előre hozott választásokat kell tartani.
Tabuk dőltek meg sorra az EU-ban csütörtökön, miközben a cannes-i G20 csúcstalálkozó tematikáját az euró megmentése dominálta. A csütörtök hajnalba nyúló cannes-i sajtótájékoztatón Angela Merkel német kancellár közölte: „Az eurónak stabilnak kell maradnia. Örülnénk, ha ezt Görögország részvételével, semmint nélküle valósítanánk meg, de a legfontosabb a stabilitás.” Ugyanakkor az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso és Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke közös közleményében kijelentette: Athénnak az EU és a Nemzetközi Valutaalap október végén elfogadott mentőcsomagja feltételeinek teljesítésén kell dolgoznia.
– Görögországot ez eurózónán belül szeretnénk tartani – tartalmazta a közlemény. Már csak azért is, mert óriási gond lenne, ha Görögország kiszállna az eurózónából. Erre sem precedens, sem mechanizmus nem létezik. A kilépés dominóeffektust indíthatna el, akár Olaszország – ahol csütörtökön Silvio Berlusconi kormányfő és pénzügyminisztere vívtak nagy csatát a megszorító intézkedések tartalmáról – is finanszírozhatatlanná válna, és alapvetően rendülne meg a bizalom az európai valutában.
– Ha az euró felrobban, Európa is felrobban. Ez a kontinens békéjének záloga – mondta csütörtök este Nicolas Sarkozy francia elnök, aki Papandreu taktikáját „érdekesnek” nevezte. Merkel és Sarkozy szerda este kétórás „fejmosásban” részesítette a görög kormányfőt, és közölte, a referendumig Görögország nem kapja meg azt a nyolcmilliárd eurós hitelrészletet, amit az országnak – a pénzügyminiszter szerint – december közepéig kell megkapnia, hogy működőképes maradjon.
Menni vagy maradni?
Az időközben lefújt görög népszavazás sajátos exlex helyzetre irányította rá a figyelmet. A görögök az eurózónából való kilépésről népszavaztak volna, de ez nem is olyan egyszerű folyamat.
A lisszaboni szerződés értelmében ugyanis csak az EU-ból lehet kilépni. Az eurózónából való távozásról nem rendelkezik jogszabály. Az eredeti tervek szerint az eurózóna csak bővülhet: minden tagállamnak kötelezettsége, hogy csatlakozzon hozzá, amint teljesítette a feltételeket. (Nagy-Britannia és Dánia eleve mentességet kért a tárgyalásokon, Svédország népszavazáson utasította el az eurót). Emanuel Richter, az aacheni egyetem professzora lapunknak arra is felhívta a figyelmét, hogy nincs konkrét jogi akadálya a kilépésnek, egyszerűen eddig még nem szabályozták a kérdést.
Ám Angela Merkel német kancellár október végén az Európai Parlamentben (EP) nem véletlenül beszélt arról, hogy a lisszaboni szerződés megváltoztatása többé nem tabu – idézte fel lapunknak Rácz Margit, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos igazgatója. Jean-Claude Juncker, az eurózóna feje korábban tagadta a kilépés lehetőségét, de ma már azt fejtegette: egyetlen ország sem tartható akarata ellenére az eurózónában. – Az élet olykor felülírja a jogszabályokat – mondja a kutató.
Az EU-ból történő kilépést – amelyre Görögország esetében nyilvánvalóan nem kerül sor – a lisszaboni szerződés 50. cikke szabályozza: a tagállam erről a szándékáról hivatalosan értesíti az Európai Tanácsot, majd megkezdődhetnek a kilépési tárgyalások, amelyek végén megállapodnak arról, hogy milyen kapcsolatban áll majd az adott állam az unióval. A kilépési döntést az Európai Tanácsban a tagállamok minősített többségének kell jóváhagynia, és ezután az EP is áldását adja rá. Az unió és a (volt) tagállam között fennálló szerződések legkésőbb két évvel a kilépési szándék bejelentése után semmissé válnak. Ha az adott állam ismét csatlakozni szeretne az unióhoz, azt is megteheti, ekkor a 49. cikk előírásait kell figyelembe venni. (I. E.)
