Szeplők a nyilvánosságon
Jól ismert történet volt, amikor a NASA vezető klímakutatója James Hansen a The New York Timesnak elmondta, miként próbálták korábban megakadályozni, hogy beszéljen a klímaváltozás fenyegető hatásairól, hogyan cenzúráztatták az ügynökség sajtóügyekben illetékes munkatársaival előadásait, cikkeit, sőt online hozzászólásait. Ilyen előzmények után a sajtó meglehetősen nagy várakozásokkal tekintett a demokrata elnök által beígért változások elé. Most, majd három évvel később azonban csalódottságot tapasztalni az amerikai média köreiben, egyesek szerint a helyzet bizonyos vonatkozásban nem lett jobb.
Régi gyakorlat volt Amerikában, hogy ha egy újságíró interjút kért valamely szövetségi intézménynél dolgozó kutatótól, vagy más ilyen alkalmazásban álló tudományos szakembertől, ehhez először engedélyt kellett kérnie a hivatal illetékesétől, ráadásul az interjú alatt a sajtóosztály munkatársa ott fülelt, hogy minden a felsőbbség szája íze szerint hangozzon el.
Ezt a gyakorlatot a különböző szakújságíró szervezetek több ízben, különböző fórumokon és beadványokban támadták, próbálták elérni a változást, de hiába. Obama elnök aztán meghirdette a nyitás politikáját és utasította John Holdrent, a Fehér Ház tudománypolitikáért felelős legfőbb emberét, 120 nap alatt készítse el azt a tervezetet, ami teljes nyitottságot hoz a tudományos életben és legfőképp javítja a közvélemény tájékoztatását. Csakhogy ez a dokumentum több mint két évig nem tudott megszületni, és amikor tavaly decemberben az amerikai szövetségi tudományos intézményekhez végre eljutottak a rég várt kommunikációs irányelvek, abban még mindig ott voltak a kifogásolt passzusok. Mint újságírók kiderítették, a főhivatalnok instrukcióit a szövetségi kormányzat egyéb, ügyviteli és költségvetési osztályain dolgozó, újításoknak ellen álló hivatalnokok blokkolták és módosították.
Amikor az elnök kiadta utasításait, az amerikai környezetvédelmi újságírók szervezete a sajtóval való jobb együttműködés javítását célzó, kilencpontos javaslatlistát küldött a környezetvédelmi tárca tömegkommunikációs részlegéhez. Ezt azonban a tárcánál visszautasították, mondván, ők jobban tudják, mit kell csinálni.
De jó példa a változások szabotálására az a per is, amit egy korábbi szabadúszó újságíró, a brit Nature mostani amerikai tudósítója kezdeményezett 2009-ben. A szemfüles kolléga még 2006-ban kiderítette, hogy a híres amerikai kutatóintézet, az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium egyik – az energiaügyi minisztériumtól dollár milliókat kapott – elektronmikroszkópos csoportja hamis adatokat közölt fontos tanulmányában. Amikor az újságíró erről információt kért a tárcától, elutasították. És sajnos ugyanúgy végződött ezzel kapcsolatos pere is, amit most áprilisban egy bostoni szövetségi bíróságon veszített el.
Az a felmérés mindenesetre, amit a Columbia Egyetem újságíró tanszékének folyóirata szervezett több mint 400 tudományos, környezetvédelmi és egészségügyi újságíró bevonásával, némi javulásról tesz tanúbizonyságot. Az Obama-kormányzat minden kérdés terén jobb jegyeket kapott elődjénél, igaz, a javulás nem áttörő. Amíg Bush kormányzását az információszabadság tekintetében a válaszadók 44 százaléka ítélte gyengének, vagy nagyon gyengének, addig a jelenlegi elnök időszakában ez az arány még mindig 30 százalék, miközben 42 százalék jó jegyet adott az Obama-adminisztrációnak. A legnagyobb változás az internetes adatbázisokhoz való hozzáférés tekintetében tapasztalható, itt az újságírók 31 százaléka jónak, vagy nagyon jónak minősítette az elnök intézkedéseit.
Ettől függetlenül a sajtóban régóta dolgozó újságírók szerint a kormányzati információkhoz való hozzájutás lehetősége az Egyesült Államokban a hetvenes évek óta folyamatosan gyengül és mire a felső szintű nyilatkozatokból gyakorlati rendszabályok lesznek, a helyzet jelentősen romlik. A hivatalok szívesebben adnak ki nyilatkozatokat, mintsem közvetlenül kommunikálnának az újságírókkal, így a nyitottsági irányelvek gyakran formálissá válnak. A különböző kormányhivatalok és intézmények élére gyakran a korábbi kampánystábok munkatársaiból jelölnek sajtófőnököt, ők pedig úgy intézik a szakmai munka kommunikálását is, mintha még mindig politikai harcot vívnának. E téren sokkal nehezebb a nyitottságot elérni, mint újradekorálni az elnök Ovális Irodáját – jegyzi meg keserűen az amerikai sajtó szakmai folyóirata, amelynek cikke alapján október 3-ára a szakújságíró szervezetek a washingtoni sajtóklubba vitára hívták az összes érintett hivatal képviselőit. A több mint egy hónappal előbb kiküldött meghívók elől azonban egy kivételével mindegyik érintett kitért.
