Robogó káder
A franciák „normális elnöke” lesz – ígéri az 57 éves Hollande, akit bírálói viszont túlzottan is normálisnak tartanak. S valóban, az örökmozgó médiasztár Sarkozy mellett óriási a kontraszt. Ami akár jól is jöhet, hiszen a baloldali Francois Mitterrand – akinek a kampányában annak idején Hollande is részt vett – a „Nyugodt erő” jelszavával jutott be az Élysée-palotába.
A normális imázsra a szocialista pártban évtizedek óta fontos szerepet betöltő Francois Hollande is rájátszik: robogón jár munkába, bukósisakos fotója rendszeresen felbukkan a francia lapokban. Vetélytársai is elismerik, hogy kiválóan szót ért a hétköznapi emberekkel. Az egykori jobboldali államfő felesége, Bernadette Chirac például így nyilatkozott róla: „Nagyon szórakoztató. Pontosan tudja, hogyan győzze meg az embereket az utcán, a piacon vagy a helyi önkormányzatnál.”
S ha már a Chirac családnál tartunk, Hollande ütőkártyái közé sorolják, hogy még Jacques Chirac is közölte: a szűkebb pátriájából, Correze megyéből a Nemzetgyűlésbe választott szocialista politikusra voksol majd 2012 tavaszán ( Bernadette azonban nem). A volt elnök nemrég megjelent visszaemlékezésében „igazi államférfiként” ír Hollande-ról – amivel persze Sarkozy felé is oldalvágást intéz.
A megfontolt és mérsékelt (az ellenfelei szerint határozatlan és unalmas) Francois Hollande most látta elérkezettnek az időt, hogy ringbe szálljon az elnökjelöltségért. A sors iróniája, hogy a legutóbbi, 2007-es választásokon még háttérbe húzódott, hogy élettársa – és négy gyermekének anyja –, Ségolene Royal indulhasson a szocialista párt színeiben. Royalt akkor Sarkozy győzte le, és a felmérések azt mutatják: ezért Hollande 2012 májusában jó eséllyel revansot vesz rajta.
Némi színt vitt a szürke Hollande-életrajzba, amikor – éppen a 2007-es elnökválasztás második fordulójának estéjén – hivatalosan is bejelentették, hogy Ségolene Royallal különválnak az útjaik. (A férfi jelenleg Valérie Trierweilerrel él együtt, az újságírónővel fenntartott viszony is közrejátszott a Royallal való szakításban.) Egy ideje már köztudott volt az affér, de a kampányt nem akarták ezzel a hírrel terhelni. A pár mindig is a politikához igazította a magánéletét, s már csak azért sem házasodtak meg, mert férj és feleség egyszerre nem lehetnek parlamenti képviselők.
A rendkívül elit, Franciaországban fogalomnak számító École Nationale d’Administration (ENA) nevű főiskolának köszönheti Francois Hollande nemcsak politikusi karrierjének kezdetét, hanem a Royallal való találkozást is. A szocialista pártba az 1970-es évek végén lépett be, a néhai Mitterrand elnöksége alatt az államfő gazdasági tanácsadójaként dolgozott. 1988 óta tagja a Nemzetgyűlésnek, 1997-től 2008-ig pedig a szocialista párt főtitkári posztját is betöltötte. Egyik mentorának Jacques Delors-t, az Európai Bizottság korábbi legendás elnökét tartja – és a múlt vasárnapi előválasztáson éppen Delors lányát, Martine Aubryt győzte le.
Tapasztalt és sokat látott politikus – így Hollande támogatói. Vezető kormányzati szerepet sosem játszott, nem volt még miniszter – vágnak vissza ellenfelei. Sokak szerint azért jutott ilyen magasra a francia szocialistáknál, mert joviális külseje és szerény fellépése jól leplezik a benne rejlő ambíciókat. Vezér, aki nem mer irányítani – mondják a párton belüli kritikusai. Vezető, aki megőrizte az egységet – replikáznak a hívei.
A nagy visszatérés: mindkét oldalon így jellemzik Hollande elmúlt egy évét. A volt főtitkár lefogyott, megfiatalodott (általában napbarnított – jegyzik meg a szemfüles tudósítók), s bejelentette, hogy indul az Élysée-palotáért. Franciaországon kívül ugyan viszonylag kevesen ismerik, „belföldön” néhány hónap alatt hiteles jelöltként tudta elfogadtatni magát. A normális jelző mégis sikert aratott.
A franciák megint unalomra vágynak?
Intelligens, kifinomult, rokonszenves, szerény – de tapasztalatlan, földhöz ragadt és jellegtelen is. Mint a Le Monde összefoglalójából kiderül, a külföldi lapok efféle jelzőkkel írnak a szocialista államfőjelöltnek kikiáltott Francois Hollande-ról. Aki, mint a The Guardian című brit napilap megjegyzi, „valószínűleg sosem bukkant volna elő a félhomályból, ha nincs a Dominique Strauss-Kahn-botrány”. A német Der Spiegel szerint Hollande „látszólagos szerénysége konok határozottságot és nagy ambíciót rejt”, bár a politikus hozzáállása sokáig egy „derék könyvelőhöz” illett. Vegyes érzelmekkel ír a politikusról a The New York Times is, amely kiemeli: Hollande a legelitebb franciaországi iskolákban tanult, de kormányzati tapasztalatokat nem szerzett. Az olasz La Stampa úgy véli, Francois Hollande a klasszikus francia politikus életrajzával bír, ellentétben a jelenlegi elnökkel, Sarkozyvel. Hozzáteszi: Franciaország 2007-ben azért váltott, mert unatkozott – ezúttal azért válthat majd, mert unatkozni akar. (P. B.)
