Álmatlan éjszakák várnak Sarkozyre
– Jelképes győzelmet aratott a baloldal, hiszen a szenátust hagyományosan a jobboldal bástyájának tekintik. Helyi választásokat nyertek már baloldali pártok az elmúlt években, de most országos szinten is felülkerekedtek – mondta lapunknak Daniel Boy, a párizsi Politikatudományi Intézet (Cevipof) kutatója. Noha a szenátusi voksolásnak nincs közvetlen kapcsolata a jövő májusi elnökválasztással, Boy nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy a jobboldal akkor meg tudja majd őrizni a hatalmát.
Nem véletlenül emelik ki a kommentárok, hogy Nicolas Sarkozy köztársasági elnök konzervatív kormánya maradt alul a vasárnapi szenátusi választásokon. A jobboldallal (a felsőházban) ez ráadásul még sosem fordult elő az V. köztársaság megalakulása, 1958 óta. Igaz, a baloldal győzelme nem teljesen váratlan, mert a legutóbbi, 2007-es elnökválasztás óta minden helyi voksoláson a baloldali pártok nyertek.
„2011. szeptember 25. bevonul a történelemkönyvekbe” – közölte Jean-Pierre Bel, a szocialisták felsőházi csoportjának vezetője. A végeredményt (a 348 szenátorból immár 177-et adnak a baloldali mozgalmak, köztük a szocialisták, a zöldek és a kommunisták) mindenki annak fényében értékeli, hogy az elnökválasztásokig már csak hét hónap van hátra. Francois Fillon kormányfő –aki a kormányzó párt, az UMP megosztottságával magyarázta a kudarcot – éppen ezért hangsúlyozta: „Az igazság pillanata jövő tavasszal jön el. A csata ma este elkezdődött.”
– A baloldal olyan területeken is hitelessé vált, ahol korábban csak a jobboldalban bíztak az emberek. A pénzügyi válság, Franciaország államadósságának visszafizetése kapcsán most már inkább a baloldali pártoktól várják a megoldást – magyarázta a Népszabadságnak Daniel Boy. Bár a francia alkotmány szerint a végső szót a parlament alsóháza (a nemzetgyűlés) mondja ki, a kutató szerint a szenátusban kialakult baloldali többség jelentősen megnehezítheti a kormány dolgát.
Nyílt bírálatokat is megfogalmaztak a jobboldalon. „Senkinek sem tulajdonítom a vereséget, de azt hiszem, a köztársasági elnök nem igazán segített nekünk. A területi reform szétmorzsol bennünket” – idézte a Le Monde című napilap André Dulait UMP-szenátort. Visszafogottabb volt Nathalie Kosciusko-Morizet környezetvédelmi miniszter, aki kijelentette: „Nem vagyunk elég fegyelmezettek a jobboldalon. Ez furcsának tűnhet, mivel a történelemben a jobboldalt a renddel azonosítják. Nos, ez nagy tévedés.”
A politikai megfontolásokon túl prózaibb ügyek is döntöttek: az elmúlt évek reformjai éppen a mostani voksoláson főszerepet játszó elektorokat érintik hátrányosan. Franciaországban nem közvetlenül választják a szenátust – amelynek 348 tagjából ezúttal 170-nek a mandátumát kellett megújítani –, hanem egy elektori testület dönt róluk közvetett módon. Az elektori testület 150 ezer önkormányzati képviselőből áll, közülük vasárnap 72 ezren járultak az urnákhoz.
Kevesebb pénz, kisebb hatáskör, csökkenő létszám – efféle aggodalmakat keltett a helyi képviselők körében a Sarkozy-korszak reformsorozata. Idetartozik a sokat vitatott területi reform, az iparűzési adó megszüntetése (amely a vállalatoknak kedvez, a helyi közösségeket viszont komoly bevételtől megfosztja) vagy a kisebb vidéki iskolák bezárása. Az önkormányzati képviselők úgy érezhették, hogy kiszorulnak az ügyek irányításából.
