Vidéken magyarázza a bizonyítványt Obama
A hétfőn kezdődő, háromnapos, buszos útnak már önmagában nagy előnye, hogy a Fehér Ház lakója kimozdul a mostanában a megszokottnál is többet szidott fővárosból. – Az emberek csak konfliktust és bénultságot látnak ma Washingtonban. Az elnöknek is sokkal könnyebb, ha saját környezetükben keresi fel az embereket, és beszél arról: hogyan segít rajtuk a programja – nyilatkozta Ryan McConaghy gazdaságpolitikai elemző.
Az egyre bővülő – és ezúttal is chicagói központú – Obama-kampány háttéremberei persze gondosan vigyáznak rá: nehogy feleslegesen korán csínbe menjen az elnök, amikor nyilvánvalóan egyre borúlátóbb a gazdasági „meteorológia”. Sokan már „kettős megmártózást”, azaz újabb recessziót emlegetnek. Beismerő vallomással ért fel a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve minapi döntése: legalább 2013 közepéig a nulla szint közelében tartja a kamatokat. „Közgazdasági nyelvről” magyarra fordítva ez annyit tesz: Obama mandátuma végéig már nem is számolnak azzal, hogy érdemben lendületbe jöhet az amerikai gazdaság.
Ezért aztán Obama eleve három olyan, egyaránt középnyugati államot keres fel – sorrendben: Minnesotát, Iowát és szűkebb pátriáját, Illinois-t –, ahol 2008-ban legyőzte a republikánus John McCaint. Sőt (Illinois kivételével) olyan államokról van szó, ahol a munkanélküliségi ráta jóval alacsonyabb az USA-ban kínosan magasnak számító, 9,1 százalékos átlagnál. Ez is a „gyakorlat” valódi célja: a helyi médián keresztül utat találni azokhoz a vidéki amerikaiakhoz, akik nem igen tájékozódnak az országos sajtóból.
Hogyan megy majd a feladat Obamának? Nos, az elnök hívei közül az optimisták bizakodnak, elvégre 2008-ban is bejött a „recept”. Az óvatosabbak viszont utalnak arra, amit mindenkit tud: Obamának nem az erőssége, hogy spontán megtalálja a hangot az átlagpolgárral. Mindenki jól emlékszik még Bill Clintonra, akinek igazán testhez állt a feladat, amelyet Amerikában úgy mondanak: „working the rope line”. Azaz jattolni és smúzolni a térelválasztó kötél másik oldalán rekedt köznéppel.
Ám az elnök szerencséje, hogy az amerikai közvélemény még mindig viszonylag elnéző vele. A Gallup pénteki adatsora szerint népszerűsége ugyan négy százalékpontot csökkent (46-ról 42-re) az elmúlt egy hónapban, amikor is Washington az adósságplafon emelése kapcsán huzakodott, s az S & P hitelminősítő pedig példátlanul lerontotta az Egyesült Államok adósbesorolását. Viszont ez a csökkenés eltörpül a 19 százalékos zuhanáshoz képest, amekkorával a Gallup ún. gazdasági bizalmi indexe esett vissza ugyanezen idő alatt. Azt, hogy Obama támogatottsága a 40-es tartományban van, sem meglepőnek, sem vészesnek nem tartják.
Vannak, akik úgy vélik: saját elnöki teljesítménye Obamát ugyan nem menthetné meg, elvégezheti viszont ezt helyette a republikánus oldal, ha nem állít megfelelő ellenjelöltet 2012 novemberére. Az előcsatározások hivatalosan is megkezdődtek, ezt a hétvégét pedig biztosan a republikánus kihívók nyerték – ami a hírversenyt illeti legalábbis. A jobboldal önjelöltjeinek háza táján ugyanis három olyan fejlemény is történt, aminek függvényében az Obama-kampányt is újrakalibrálhatják. Iowában, az elnökjelöltséghez vezető út majdani első állomásán Michele Bachmann, a radikális „teadélutános” mozgalmat erősítő kongresszusi képviselőnő nyerte a próbaszavazást, mégpedig texasi kollégája, a veterán elnökaspiráns Ron Paul előtt. A kemény jobboldal szavazataira számító, sokgyerekes Bachmann hátránya ugyanakkor – állította lapunknak Barry Cassel man amerikai politikai elemző –, hogy egyelőre nem tudott kilépni a párt konzervatív irányzatának kereteiből. Márpedig „az elnökválasztások azt mutatják, hogy a csata azon dől el, ki tudja megnyerni a választói centrum többségét”.
A másik fejlemény: csalódást keltő harmadik helye miatt vasárnapra feladta elnöki ambícióit Tim Pawlenty, Minnesota volt kormányzója. Végül a harmadik: ahogy lapunk is előre jelezte, szombaton versenybe szállt Texas erős embere, Rick Perry. Az elemzők szerint Perry és Massachusetts exkormányzója, az Iowát egyelőre félvállról vett Mitt Romney versengése meghatározhatja az előválasztási dinamikát a republikánus oldalon. A texasi – aki egykor George W. Bush alkormányzója volt, éppen Bachmann képviselőnőt ütheti ki a nyeregből a jobbszárnyon, míg az újangliainak a centrum az erőssége a párton belül.
