A hajlék és munka nélkül maradt férfi ugyanis Ivaki városában, a Fukusima 1-es atomerőműtől harminc kilométerre lakik, amelynek környékén megtiltották a halászatot, mivel a bajba jutott erőműből minden bizonnyal radioaktív víz szivárog a tengerbe. Arról nem is beszélve, hogy neki sem nagyon tanácsolják, hogy a japán miniszterelnök által továbbra is súlyosnak mondott atomhelyzet miatt létrehozott evakuálási, illetve biztonsági zónában az utcára menjen. Tőle kétszázhúsz kilométerre, Tokióban Robert Peter Gale, a londoni Imperial College nukleáris balesetekben jártas hematológusa azt magyarázza, hogy sem a japán, sem más külföldi kormányok nem beszéltek helyesen arról, hogy mit is jelent valójában a sugárveszély. Szerinte senki nem vette a fáradságot, hogy lefordítsa a közemberek nyelvére a mikro- és millisievertek, vagy a literenkénti bequerelmennyiségek jelentését. Pedig ha az embereket jobban felkészítették volna, akkor sokkal kisebb pánikot keltett volna világszerte a megnövekedett, de Tokióban még mindig jóval a határérték alatt levő sugárzás – érvelt Gale. Majd nagyot kortyolt az elé rakott tokiói csapvízből, amelyben korábban kis menynyiségben radioaktív jódot is kimutattak. Valószínűleg igaza van: a japán emberek, bár nem mondják ki, nagyon félnek a láthatatlan és ismeretlen sugárzástól. No és persze attól, hogy a fukusimai erőmű ügye még további hetekig, hónapig bizonytalanságban tarthatja őket. Talán azt a családot is a félelem és a bizonytalanság vezérelte, akik két gyermeküket a sinkanzen szupervasúttal a Tokiótól ötszáz kilométerre lakó kiotói nagymamához küldték. A nagyi – japán nagymamától nem szokványosan – zokogva vette le a vonatról unokáit. Ugyanott teli vizespalackokkal megrakott hátizsákkal szállt fel valaki a Tokióba induló szerelvényre, és egyre több, Japánban dolgozó külföldi is kezd visszatérni a fővárosba az oszakai vagy külföldi „száműzetésből”.

Japán közeli és távoli szomszédai, más ázsiai országok aggódva mérik a szigetországból származó élelmiszerek sugárterhelését. A Singapore Times vasárnap címlapján hozta, hogy több, Szingapúrba behozott japán zöldségfélét is sugárzáson „kaptak”, a városállam (több más ország mellett) pedig bővítette azoknak a japán tartományoknak a körét, ahonnan nem engedi be a japán élelmiszereket. A japán televízió továbbra is maketteken magyarázza a fukusimai reaktorok helyzetét, sopánkodik a japán élelmiszer-biztonságba vetett hit összeomlásán, és a kormánnyal együtt keményen ostorozza a tokiói áramszolgáltató, a Tepco vezetőségét, hogy nemcsak rosszul kommunikálják a helyzetet, hanem a dolgozóikat sem védik meg eléggé. Három munkatársuk erősen sugárzó vízbe lépett.

Tokióban közben virágoztak az első cseresznyefák, a megújulás és az új évkezdet szimbólumai. Állítólag hat nappal később, mint a sokéves átlag, de ez a „békeidőben” és uborkaszezonban címlapsztorit érdemlő tény most nagyon keveseket érdekel.

Hetek óta bizonytalanságban: mindennapi élet a fukusimai evakuálási központban