Nemzetközi összeesküvés-elméleti bestseller, ami valószínűleg jóval nagyobb hatást gyakorolt a fogyasztókra, mint bármi egyéb a műfajban. Konspirációfóbiások generációi nőttek föl rajta. Az I. világháború után egyenesen a paranoia globális sikertörténetévé vált. Nincs talán még egy olyan legújabb kori könyv, ami ekkora politikai kasszasiker lett volna.

Karinthy Frigyes élete több ponton kapcsolódott August Strindberghez. Első felesége, az író által imádott Judik Etel színésznő játszott a férfi-nő kapcsolatot önkínzó könyörtelenséggel, a gyengébbik nem emancipációját szkepszissel tárgyaló svéd drámaíró Az apa című tragédiájának 1905-ös, magyarországi bemutatóján. Második felesége igazi strindbergi nő volt. A gyönyörű, kacér és domináns Böhm Aranka szerette szexuális függőségben tartani az őt körülrajongó férfiakat.

Szabó Miklós a kilencvenes évek közepén úgy vélekedett, hogy a hétköznapi antiszemitizmus a Kádár-korban eltűnőben volt, s a rendszerváltás utáni felújuló zsidóellenesség a funkcionárius antiszemitizmus túlélésének következménye. Én másképpen látom: a mindennapi és a hatalomhoz köthető antiszemitizmus egyaránt jelen volt a Kádár-érában, bár a széles nyilvánosság elé nem kerülhetett: hallgatólagosan tabutémának számított.

A téma könyvtárnyi irodalmából itt csak néhány, megítélésem szerint lényeges részletre lehet emlékeztetni, olyanokra, melyek fogódzót vagy keretet nyújthatnak a modern kori zsidógyűlölet intézményesített formái, nevezetesen a politikai antiszemitizmus értelmezéséhez. Az előző mondatban máris két megkötésre hívnám fel a figyelmet. „Magyarázatról”, alapvető oksági kapcsolatokról itt nincs szó. Másrészt a politikai antiszemitizmus a zsidóellenes kollektív indulatoknak és mozgalmaknak egy formája csupán, ami – igaz – rendre ráépül másfajta (felekezeti, vallási, alkulturális vagy szakmai-gazdasági indokoltságú) ellentétekre zsidók és egyes nem zsidó csoportok között.

Írásom elemző áttekintést kíván adni a független hazai fórumok formálódásáról, s azok önreflexiójáról: az 1980-as évek cenzúravitáiról. A nyilvánosságért folyó harc a rendszerváltás előtti évtized kulcskérdése volt – kevéssel Gorbacsov előtt, majd alatt –, az maradt a friss és ropogós korai demokrácia kulturkampfos, médiaháborús éveiben is, mi több, ma sem szűnt meg sokfelől, sokak által vitatott kérdés lenni, úgy is mint a hazai demokratikus mozgalmak eszmei, politikai örökségének része. Ám az effajta mélyen a múltba nyúló, szenvedélyes és sokban ideologikus viták 1990-től napjainkig éppoly jellemzőek a posztkommunista térség – Oroszország, Lengyelország, a Cseh Köztársaság s a többi ország – rendszerváltás utáni közéletére, ambivalens nyilvánosságfelfogására is. Legyen bármi régi a történet – ld. március 15-ét–, a sajtószabadság, a nyilvánosság foka mindig is érzékeny demokráciateszt marad. Egy-egy szamizdatban évtizedekkel korábban közölt írás kihívó érvelésével olykor még ma is képes eleven vitát kiváltani – mint példa rá Haraszti Miklós elsőként 1981-ben megjelent A cenzúra esztétikája című pamfletje. Ezt kevéssel első magyar megjelenése után franciául (L’Artist d’Etat), angolul (The Velvet Prison) és németül (Die Staatskünstler) is kiadták, ám igazán széles körben olvasottá és vitatottá csak a közelmúltban vált, méghozzá kínai diákok és értelmiségiek körében, miután Hongkongban készült kanton-kínai fordítását a világhálón is közre adták. Mindez remélhetőleg csak újabb bizonysága annak, hogy a szabad nyilvánosságot, a kritikai gondolkodást többé nem lehet tartósan sehol korlátozni.

Az alkotók prológus gyanánt Friedrich Nietzsche életéből elevenítenek fel egy mozaikot, a híres „torinói finálét”. 1889. január 3-án az orvosok diagnózisa szerint a filozófus paralitikus sokkot szenvedett. Összeomlása előtt azonban járókelői csődületet okozott a Via Carlo Albertón, ahol is egy kocsis által ütlegelt konflisló nyakába borult zokogva. Az idegroham után még valamivel több mint egy évtizedet élt elborult elmével, anyja és nővére ápolta.

Írásom címébe nem sajtóhibaként került a „komplexum” kifejezés. Bizonyára találóbbnak tűnik sokak szemében a komplexus szó –összhangban azzal a közkeletű vélekedéssel, hogy Kosztolányi egész pályáját végigkísérte az Ady árnyékával való küzdelem, s Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endréről című, 1929-ben publikált vitairatában 2– elterjedtebb műfaji megjelöléssel: pamfletjében – csak azt mondta el, amit mindig is gondolt Adyról. Tehát le akarta taszítani költőtársát arról a magaslatról, ahová a kultusz röpítette, s elégtételt próbált venni a sérelemért, amit pályája elején elszenvedett tőle.

Mennyivel jobb a virtuális valóság! Ebben a vállalatban nincs főnök, illetve, aki van, folyton arra hivatkozik, hogy lépéseit egy valahol a hatodik répában – a virtualitásban – rejtőző főfőnök diktálja. Így nincs felelősség, és ami még fontosabb nem rá dühösek a cégben dolgozó kulimunkások. Egyszer azonban mégiscsak elő kell hívni ezt a virtuális „izét”: Csányi Sándor lesz az a színész, akinek el kell játszania a céget a hatodik répából – illetve a virtualitásból, illetve a kitalációból –, szóval a legfőbb irányító szerepét, ő Kristoffer, igaz, csak egy szerződéskötés erejéig. A „színész játszik színészt”, klasszikus megoldás, Csányinak meg jutalomjáték: sokféle variánsban csinálja meg a bizniszhez nem értő nagyszájú, ám balkezes figurát – abszurd humorban, habkönnyű piruettekkel. Azért nagy merészség – és nagy tehetség – kell egy okos balfaszt megformálni… (A nézőtér azonban dől a nevetéstől: valahonnan ismerős ez a szitu.)

Fiatal kora ellenére már számos termék fűződik a nevéhez: került ki a keze alól porszívó, hordozható zenelejátszó, mikrosütő, japán stílusú fürdőszoba és autó tervezete is. Mostanában a jövő mosógépének megalkotásán dolgozik. Ugyan munkájára egyszerűen csak életformaként tekint, de foglalkozása a többség szemében kuriózum: Szabó Levente dizájner.

A fotózásba véletlenül cseppent, de beleszeretett. Majd hatvan éve műveli, érti, gondolkozik róla. Pedig úgy húsz éve csak magánhasználatra fényképez. Keleti Éva nem akarta követni egykori pályatársát, aki még jóval hatvan felett is a színházakban fotózott. De a sokat változott, eltömegesedett művészetről nagyon is van mondanivalója.

Sajnálkozó taxis („Uram, kedden ötöst kapnak”), furán mosolygó recepciós („Ha a meccsre jött, akkor előre is sajnálom”), hümmögő metróalkalmazott („Arra van az Arena, de inkább ki se menjen!”): a kommunikációt tekintve így telt a hétfő délelőttöm, kora délutánom Amszterdamban.

A hétvégi Budapest-bajnokság legnagyobb szenzációja egy tizennyolc éves pécsi fiatalember nevéhez fűződik: a 200 méter pillangó döntőjében hét századdal előbb érintette meg a falat a szám olimpiai ezüstérmesénél, Cseh Lászlónál. Sántics Béla tanítványának produkcióját látva a tribünön ülő szakemberek között akadt, aki kijelentette: jövőre, Londonban akár Michael Phelpst is legyőzheti. Alighanem ideje megtudnunk, ki is az a Biczó Bence.

Befejeződött az egyik legrangosabb nemzetközi infografikai verseny Pamplónában, Spanyolországban. A Malofiej elnevezésű megmérettetésen a Népszabadság grafikusai a Margit híd felújításáról szóló munkájukkal bronz minősítést nyertek. A grafikát Dancsák András és Mikola Bence készítette, az angol verzió Kőműves Anita munkája.

Varga Árpád zánkai patikus elveszített egy nála beváltott vényt, ami 102 ezer forintjába került. Most nemcsak a pénz visszaszerzéséért küzd, hanem a szerinte hibás ellenőrzési rendszer megváltoztatásáért is.

Létükért küzdenek a hazai autókereskedők. A hatalmas autópiaci visszaesés miatt eddig háromszázötven szalon zárt be, és továbbiak megszűnésére lehet számítani. Az év eleji kedvező adatok után az optimizmust megtörte a március, ismét csökkentek az eladások.

Januárban arról írtunk, a tbc-baktériumok kimutatásában a legújabb műszercsodáknak igazi versenytársa egy afrikai rágcsáló, a termetes gambiai hörcsögpatkány, mely érzékeny orrával biztosan és pillanatok alatt kiszagolja az elébe rakott köpetmintákból, melyik a fertőzött. Most arról kaptunk hírt, Mozambikban ugyanezt az állatot földbe rejtett aknák felderítésénél használják.

Eddig a rosszindulatú ráksejtek felismeréséhez a szervekből ki kellett venni egy kis szövetmintát. A jövőben talán nem kiszednek, hanem betesznek a szervezetbe: a rákot egy aprócska beültetett mérőeszközzel fogják diagnosztizálni.

Felkorbácsolta az indulatokat a művi vetélés szigorítása – noha az „álmos államban” egyetlen abortuszklinika működik, és országosan is a legalacsonyabb a terhességmegszakítások száma.