Az elmúlt napokban tüntettek több szír városban is, egyebek között Hamában és Latakiában is. Az utóbbi nagy kikötővárosban végül a hadsereg csinált rendet. Ugyanez nem mondható el Daraáról, a jordániai határ menti poros tartományi székhelyről. Itt tegnap is összetűzések voltak a helyszíni beszámolók szerint. Egyesek arról tudnak, hogy könnygázgránátokat lőttek a tömegbe, mások viszont halottakról tudnak.

A felvonulók mindenütt reformokat, politikai szabadságot és a rendkívüli állapot felszámolását követelik a rendszertől. Szíria közel ötven éve áll a nacionalista-szocialista Baasz párt egypárti uralma alatt. Basir al-Aszszad 2000, apja halála óta, elnöke a pártnak és az országnak. A volt szemorvostól az ország és a világ nyitást és reformokat várt – eddig hiába. A napokban Faruk al-Saraa alelnök azt nyilatkozta a libanoni Hezbollah tévéjének, hogy Asszad „olyan bejelentések tesz hamarosan, amely tetszenek majd a szír népnek”. Úgy tudják, hogy a rendkívüli állapot megszüntetését jelentik be, s ezzel enyhítenének a szabadságjogok korlátozását. Állítólag a Baasz párt kész lemondani hatalmi monopóliu máról. Sajtószabadságot és a polgári jogok tiszteletben tartását ígérik. Ma gyakorlatilag bárki korlátozás nélkül fogva tartható Szíriában – a rendkívüli állapotra hivatkozva.

Az elnök akár már ma (kedden) kormányátalakítást jelenthet be. Hírügynökségi értesülések szerint akár ellenzékieket is bevonhatnak a kormányzásba. Aligha kétséges, a szír rendszernek nincs sok választása: a legjobb, amit tehet, hogy maga indít be reformokat, s ezzel kifogja a szelet az ellenzéki mozgalom vitorlájából. A szír ellenzék ugyanis meglehetősen sokféle. Itt is megjelent a Facebookgeneráció és a mecsetek köré gyülekező iszlamista szunnita erő, a Muzulmán Testvériség helyi változata. Az országban a számánál jóval nagyobb az alavita kisebbség politikai-hatalmi befolyása. Az Asszad család is a sií tizmusnak ehhez az ágához tartozik, ahogy a katonai-állambiztonsági vezetés zöme. További feszültségforrás a kurd–arab ellentét, és Szíriában a lakosok húsz százaléka keresztény.

A korábbi szovjet védhatalmat a kilencvenes évek óta Irán vette át. A politikai rendszeren eddig csak kozmetikai változásokat hajtottak végre – az Egyesült Államok azonban továbbra is bízik Asszad reformpártiságában, és nem foglalkoztak az emberi jogok és a politikai szabadságok szíriai helyzetével. Feltehetően az amerikaiaknak nincs B tervük arra az esetre, ha öszszeomlana a jelenlegi politikai struktúra. Washington korábban is támogatta Szíria törekvését az Izrael által megszálllt, később egyoldalúan annektált Golán-fennsík visszaszerzésére. Ezt az álláspontját most is tartja. Korábban török közvetítéssel tárgyaltak az izraeliek és a szírek, hosszabb ideje nincs hír további megbeszélésekről.

Egyelőre úgy látszik, hogy a nagyhatalmak nem érdekeltek abban, hogy Szíriában radikális rendszerváltás történjen, s sokkal inkább a belső reformokat támogatnák. Kérdés, hogy az ország sokszínűsége, az évtizedek alatt felgyülemlett feszültségek milyen következményekkel járnak, ha enyhül a rendőrállam vasmarkának szorítása.

Asszad híveinek aleppói tüntetése