Grzegorz Bielajew huszonkét éves lengyel kőműves húsz zlotyt (1300 forintot) keres óránként. Elhatározta, hogy a német munkaerőpiac májusi megnyitása után inkább átjár a lengyel–német határ túloldalára, ahol ugyanazért a feladatért legalább kétszer annyi pénz üti a markát. „Gyalog csak húsz perc átkelni a határon. Nem hagyom ki a lehetőséget, hogy a lengyel megélhetési költségeket német bérből fizessem” –mondta Bielajew a Bloomberg hírügynökségnek.

S valóban, elérkezett a várva várt pillanat: ez év májusától Ausztria és Németország sem kér munkavállalási engedélyt az éppen hét évvel ezelőtt csatlakozott tagállamok polgáraitól. (A többi tagország már régen a nyitás mellett döntött, csak az osztrák–német páros választotta a maximális, hétéves korlátozást.) Igaz, Lengyelországból az EU-belépés óta már kétmillióan mentek Európa nyugati felébe szerencsét próbálni, de most több kutató – a Varsói Egyetemen, illetve a BNP Paribas banknál – is arra számít, hogy újabb félmillióan kelnek útra. (Négyszázezren Németországba, százezren Ausztriába mennének.)

Egyesek a napos, mások a sötét oldalát látják a „jóléti vándorlásnak”. Egy bécsi rendezvényen Andor László foglalkoztatási ügyekért felelős EU-biztos arról beszélt a minap: a nyugat-európai munkaerőpiacon nem okozott komolyabb zavarokat a keleti munkavállalók megjelenése. Sőt a hétéves korlátozás feloldása szerinte nagyszerű lehetőség Ausztriának, amely így búcsút inthet a munkaerőhiánynak.

Nehezebb lesz dolgozókat találni, ez felnyomja az otthon maradók fizetését, és emelkedik az infláció: ezzel már a lengyel közgazdászok riogatnak. „A migrációs hullám Lengyelországból ezúttal kisebb lesz, de a gazdasági hatása súlyosabb” – közölte Krystyna Iglicka, a varsói Nemzetközi Kapcsolatok Központjának szakértője. A Lengyel Munkaadók Szövetsége pedig ezt írja a honlapján: „A mostani munkaerő-piaci nyitásnak és a 2004 májusa óta távozott kétmillió lengyel hiányának katasztrofális hatása lehet a gazdasági növekedésre.”

Az újabb hullámot több minden valószínűsíti: a földrajzi közelség, a magas kivándorlási hajlandóság, a lengyel és a német bérek közötti nagy különbség, valamint a Németországban szőtt kapcsolati háló. De nem árt az óvatosság. Maciej Duszczyk, a Varsói Egyetem tanára arra figyelmeztet, hogy a brit és az ír munkaerőpiac megnyitásakor jelentősen alábecsülték az útnak induló kelet-európaiak számát. Tévedni most is lehet – bármelyik irányban.

Lengyel eperszedők a németországi Zusenhausenben. Megéri átjárni